Délmagyar logó

2017. 07. 28. péntek - Szabolcs 15°C | 27°C Még több cikk.

Bálint András huszonhat éve áll a Radnóti Miklós Színház élén

Ma is aktuálisak Márai Sándor naplójegyzetei, mondja Bálint András Kossuth-díjas színművész és színigazgató, akivel szegedi Márai-estje után beszélgettünk. A Radnóti Miklós Színházat 1985 óta vezeti, ami annak is köszönhető, hogy nem megosztó személyiség, és harmóniára törekszik. Színigazgatóként példát kell mutatnia, de a próbán egy a többi színész között. Nem örül, hogy gyerekei a film világában helyezkedtek el.
– Radnóti-estje kapcsán írta: minden előadói estjében egy kicsit önmaga is benne van. Márai Sándorral mik a közös pontok?
– Nagy híve vagyok, főleg a naplóknak. Egy polgár vallomásai, Föld, föld!, Naplók – a dokumentum-Márainak inkább, mint a szépíró Márainak. A szépíró nekem kicsit szépelgő, kicsit divatíró, pedig az a népszerű. A személyiség érdekelt ezekben a feljegyzésekben. Hallotta ezt a nagyon finom iróniát, ezt a fájdalmas gőgöt – mert van benne valami gőg is tulajdonképpen, bennem is van ilyesmi. Ez számomra nagyon-nagyon rokonszenves. Elég jól megismertem Márait az írásai alapján, látom, hogy a gőg mindig egy álca. Általában az emberek, akik nagyon gőgösek vagy nagyképűek, páncélt növesztenek maguk körül. Márai valójában nagyon érzelmes és szemérmes volt.

– Az estben az 1945 és 49 közötti naplójegyzetekből válogatott. Ma mi aktuális ezekből a szövegekből?
– A demokrácia nagyon nehezen alakul Magyarországon, ezt ő már 47-ben, 48-ban is látta. Márai a tekintélytiszteletet, az úri Magyarországot nagyon utálta, ugyanígy a kommunistákat is. A Horthy-rendszert, a feudális Magyarországot ugyanúgy gyűlölte, mint a kommunista Magyarországot, ezért ment el.

– Ön vezeti a budapesti Radnóti Miklós Színházat 1985 óta: 26 év nagy idő. Mit tapasztalt: mi változott a színház világában, és mi az, ami maradt?
– Mi más? Egyrészt nincs cenzúra. A hatalom, a felettes szervek nem szólnak bele a repertoárunkba, szabadok vagyunk. Másrészt a pénz nagyon erősen diktál. Sokkal gazdaságosabban kell működnünk. Mint az élet minden területén, a kényelmes szocialista „tempó" megszűnt. Amikor Károlyi Mihály utazott a Szovjetunióba – baloldali ember volt, legalábbis azt hitte magáról –, azt vette észre, hogy minden munkahelyen ketten dolgoznak. Ez így volt! Emellett kisebb a jelentőségünk. Olyan tág tere van a kultúrának, olyan szabadság van, olyan óriási a választék... 85-ben maximum két televíziós csatorna volt, és lehet, hogy hétfőnként nem is játszott a tévé. Míg most – nem akarom felsorolni az internetet, a DVD-kínálatot – bárki bárhová utazhat, ha éppen van pénze... Ez egy sötét, többé-kevésbé zárt ország volt, ahol a színház egyike a kevés fényforrásnak. Most számos fényforrás van, mint például a kereskedelmi televíziók. De hát ez a világ rendje. A Márai-estemre azonban több mint százan jönnek el vidéki, külvárosi művelődési házakba, nagyon értő közönség.

Bálint András: Én nem vesztem össze senkivel. Fotó: Schmidt Andera
Bálint András: Én nem vesztem össze senkivel.
Fotó: Schmidt Andera

– Mi a titka annak, hogy ennyi ideje vezeti a színházat?
– Valószínűleg van bennem taktikai érzék. Én nem vesztem össze senkivel, nem vagyok megosztó, konfliktusos személyiség, törekszem a harmóniára.

– A színművész és a színigazgató „szerep" között nem volt konfliktus, ellentmondás?
– Inkább az emberek hozzáállását volt nehéz megszokni. Bennük van a megfelelni akarás, egyfajta szervilizmus: az igazgató a főnökünk. Végül sikerült megértetni magammal meg másokkal, hogy ez két különböző dolog. Az iroda két emelettel feljebb van, én ott igazgató vagyok, de ha lejövök, a színpadon, ha próbálunk, vagy az öltözőben egy másik színész vagyok. Nyilván példát kell mutatnom sok szempontból. Pontosnak, alaposnak, lelkiismeretesnek kell lennem a színpadi munkában is – ez talán sikerül.

– A Színművészeti Egyetemen is tanít 1983 óta. Változtak a tanítványok?
– Most már nem tanítok rendszeresen, csak alkalmanként. Aki az egyetemre jelentkezik, az elszántan színész akar lenni, kevésbé érdekli a celebség, ezek az olcsó gyöngyök – de kevesebben vannak. Akik eljönnek, ugyanúgy szomjaznak a tudásra, mint régen. Összehasonlítva a harminc-negyven évvel ezelőtti helyzettel, akkor egy csinos kislánynak, jóképű fiúnak egyike volt a kevés lehetőségnek, hogy színész legyen. Manapság elmehet sok mindennek a nagyvilágban. Modellnek, tévésnek... De nem a kesergés mondatja ezt velem. A mai tanítványok komolyan színészek akarnak lenni. Aztán később szembesülnek azzal, hogy nem olyan könnyű elhelyezkedni. Amikor mi kezdtük, egyértelmű volt, hogy mindenkinek lesz szerződése. Mostanra ez megváltozott – mint minden munkahelyen, az állás nem annyira egyértelmű.

Bálint András 26 éve áll a Radnóti Miklós Színház élén. Fotó: Schmidt Andera
Bálint András 26 éve áll a Radnóti Miklós Színház élén.
Fotó: Schmidt Andera

– A saját gyermekei a film világában dolgoznak. Mennyire örült neki, hogy ők is művészi pályát választották?
– A lányom – ahogy a feleségem is – filmrendező, a fiam pedig filmoperatőr. Nagyon kevéssé örültem neki, de ezzel mindenki így van, mindenki próbálja óvni a gyerekét a szakmától. Főleg, ha most kérdezi, 2011 májusában, a magyar film annyira a béka feneke alatt van éppen... de majd megtalálják a sorsukat. Talán az operatőrnek könnyebb dolga van, mert arra mindig szükség van. Olyan dolgokat is fel kell venni, aminek kevés köze van a művészethez.

– Most min dolgozik, mit tervez?
– Kutyás vagyok, jövőre előadok egy kutyaestet. Karinthynak van egy Tomi című verse, gyönyörű vers. Az alcíme: Együgyű monológ a kutyaszívről. Karinthy, Kosztolányi, Babits, Thomas Mann, Bacher Iván, Virginia Woolf, Jack London – rengeteg „kutyadolog" van az irodalomban. Még csak most kezdtem összerakni. Féltudományos részek is kerülnének bele ember és kutya kapcsolatáról – írt erről Csányi Vilmos, Konrad Lorenz és sokan mások. Azt írja Csányi a Bukfenc és Jeromos című könyvében, hogy egy amerikai kutató hétféle kutyatípust különböztet meg: barátságos, védelmező, satöbbi... nekem retrieverem van, az barátságos. Leírja, milyen embernek milyen kutya való. Extrovertált, szorongó, önző, gátlásos... Ez egy érdekes játék lehet, most azt gondolom, lehetne az est gerince. Persze nem tudományos előadást, hanem irodalmi estet fogok tartani. Biztosan elmondom az Ádáz kutyámat Babitstól, Kosztolányitól a Részeg kutyát... Most ez foglalkoztat. És megint összekeverni a prózát és a verset. A Radnóti-estemben már személyesebb vagyok, talán itt is az leszek egy kicsit. Lehet, hogy lesz benne film, fotó... A kutya a teremtés koronája, szokta mondani Radnótiné. Ember és kutya. Nagy téma, nem? Nyilván a szeretetről fog szólni az est.

Névjegy

Bálint András színművész, rendező, versmondó és színházigazgató 1943. április 26-án született Pécsett. 1965-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, majd ezután a pécsi Nemzeti Színházhoz szerződött. 1969-től a Madách Színház, 1980-tól a Magyar Filmgyártó Vállalat társulatának színésze, 1985-től a Radnóti Színház igazgatója. 1983 óta tanít a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Számos színpadi szerepe mellett többek között olyan filmekben játszott, mint az Álmodozások kora, a Szerelmesfilm, a Lila ákác, a Jézus Krisztus horoszkópja, a Szomorú Vasárnap, az 56 villanás vagy Török Ferenc 2010-es filmje, az Apacsok, amelynek társproducere is volt – az azonos című darab jelenleg is szerepel a Radnóti Miklós Színház repertoárján. Önálló estet állított össze Babits, Kosztolányi, Radnóti, Arany János, Szép Ernő munkásságából és Márai Sándor naplójegyzeteiből. Elismerései közül néhány: érdemes művész, Kossuth-díj, Jászai Mari-díj, Prima-díj, Hazám-díj, örökös tag a Halhatatlanok társulatában. Felesége Deák Krisztina filmrendező.

Olvasóink írták

  • 1. bánki 2011. június 06. 17:03
    „A lényeg, valóban ez a mondat. lásd. Székhelyi úrat aki enyhén szólva megosztó! Talán mégsem vagyunk fasz................isták ?

    ,,A Radnóti Miklós Színházat 1985 óta vezeti, ami annak is köszönhető, hogy nem megosztó személyiség, és harmóniára törekszik."
    http://nagylevin.freeblog.hu/archives/2007/03/

    ,,Bálint András új Radnóti-estet készített. Az est folyamán, ahogy a többi szerzői estnél is, dokumentumok váltják egymást versekkel, hogy kirajzoljanak egy portrét. Bálint a korai Szabó-filmekben épp az a szép és okos tekintetű, szelíd zsidó fiú volt, aki a leginkább tudott arcot adni a Radnóti-mítosznak, a fasiszta barbárság ellen a jézusi szelídséget és Arany János összes költeményeit felvonultató magatartásnak. Most coming-outol. Az est folyamán az is elhangzik, hogy ő, Bálint András, idősödve megtér oda, ahonnan vétetett. Hogy ő, Bálint András, akárcsak Radnóti, zsidó. És ezt szeretné végre hangosan, színpadon kimondani. És ehhez épp a magát elkeseredett és tiszteletreméltó makcssággal nem-zsidónak választó Radnótit használja fel, aki akkor is nem-zsidó próbált lenni, mikor személyes identitásválasztás senkit nem érdekelt, gyilkosainak zsidó maradt, szegény. (Épp ezért akkor tartjuk emlékét tiszteletben, ha legalább mi elfogadjuk önmeghatározását). Bálint András mondandója nem tud az est folyamán megszólalni illetve csak előadáson kívül, szervetlenül. Nem válik az önkifejezés művészetté. Mert mást valóban nem tud mondani, mint a puszta, jelentésnélküli vagy jelentésevesztett tényt, hogy zsidónak született és a bevallás gesztusát. De mi az, amit Bálint András bevall? Mi az, zsidónak lenni a származás véletlenén, az elszórt antiszemita megnyilvánulásokon kívül, amelyekről mesél? Üres. Ahogy Radnótinak. Szavai csak a Nem tudhatomból jöhetnek. Nem kaphat hangot az, amiről szól, nincs nyelve. Vallomása néma marad, nem maradt nyelve önnön életéhez. Idegenné vált az anyanyelve számára ezzel a gesztussal, de sehová nem érkezett meg, sőt el sem indult sehová, még csak el se tévedt egy nagy, sötétlő erdőben. A semmi ágán ül szíve, kis teste hangtalan vacog. És az egész emberileg megrendítő, művészileg pedig értékelhetetlen. Nem az, amikor szaval, az többnyire szép. Egy nagy színész, akit nagyon szeretek és aki egy életnyi döntéséről modja, hogy önáltatás és azt is hozzáteszi, hogy ebben az önáltatásban telt el az élete. Élettörtörténete azonos önáltatása történetével. Új életet azonban senki nem kap. A többi néma csend.

    Ez volna hát az érett férfikor?

    Adjon nyugalmat minden elbeszélhetetlen életnek az Örökkévaló, nyugalmat és békét. Aki nagyobb minden költeménynél, minden szónál, az vigaszalja meg fázó szíveik. "”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

1913 óta ugyanaz a bankszámlája

98 éve ugyanaz a bankszámlája egy 100 éves nőnek az Egyesült Államokban. A számlát még az apja nyitotta. Tovább olvasom