Délmagyar logó

2017. 03. 28. kedd - Gedeon, Johanna 2°C | 18°C Még több cikk.

Csurka István: Úgy látszik, ez volt a sorsom

Olykor egyszerre több színház is játszotta drámáit, a húsz év alattiak viszont már csak politikusként ismerik a 76 esztendős Csurka Istvánt. Portréfilmje ezért is meglepetés. Azt mondja, ő az életben mindent komolyan vesz, az írást, a politikát és a fogadást is a lóversenyen.
Szerette a farkasréti szemeteskocsi hatalmas muraközijeit, később azt a vak lovat, amellyel nagyváradi családja a front elől, minden mozdítható vagyonával együtt egész Münchenig menekült. Apja hadifogságban volt, ők közben egy gazdánál laktak, és a szállás fejében tizenévesen neki is dolgoznia kellett a vak lóval.

Nem a pártvezér beszél

Évtizedekkel később, amikor meghívták Münchenbe, rábeszélte a vendéglátóit, vigyék el ugyanahhoz a parasztcsaládhoz. Minden ugyanolyan volt, mint akkor: az istálló szemöldökfája fölötti sötét folt is – meséli az Elillanó évek című portréfilmen, balatonedericsi házának kertjében ülve 76 évesen Csurka István. A film bemutatóját a hódmezővásárhelyi Mozaik Kamarateremben tartották a napokban, eljött a főszereplő, és megtelt a nézőtér. Ám Puszt Tibor rendező és Kurucz Sándor operatőr 78 perces alkotása meglepte azokat, akik politikusi portréra számítottak. Csurka indulat nélkül beszéli el eddigi életét, minden fontosabb élményt elemez, miközben az egész filmet sajátos, a tragédia árnyékában is élő humor világosítja, amelyet olvasói, drámáinak nézői jobban ismernek, mint párthívei. Első novelláskötetéről dicsérő kritikát írt a Szabad Nép, és ő igazán nagyon örült, amikor a méltatást olvasta – a gyűjtőfogházban, sorsára várva. Csurka azt mondja, az 56-os forradalom első napjaiban nem lehetett tudni, ki honnan, miért és kire lő. Aztán letisztultak a viszonyok, és azt nemrég észrevette, hogy nemzedékének egyik fő kapcsolatteremtő szempontja maradt – olykor tudat alatt –, hogy a másik ember hogyan viszonyul a forradalomhoz. Beszél kedvenc saját filmjéről, az Amerikai cigarettáról, amely megmutatja, milyen volt a Kádár-korban az igazi, városi szegénység. Döglött aknák című drámáját nemrég bemutatták, de szerinte a többi mondanivalója se távoli.

Írói karrier a politika árnyékában. Fotó: DM/DV
Írói karrier a politika árnyékában.
Fotó: DM/DV

Kultúrbugrisok között

Az például, amelyikben a börtönből szabadult markecoló minden képesítés nélkül alkoholelvonót nyit egy bányavárosban, kizsebeli az embereket, s aztán állami szintre emeli a markecolást, egészen jól megélne a mai színpadon... Két barátot említ: Fakan Balázs dramaturgot és az Auswitzból hazatért Gáli József írót, akikkel a Színház- és Filmművészeti Főiskolára járt együtt. A portréfilmből kiderül, milyen szükségszerű események és véletlenek vezettek odáig, hogy az elismert íróból, akinek drámáit országszerte játszották, szilenciumra ítélt ellenzéki lett. Utóbb nézve azért is volt érdekes időszak, ami ekkor következett, mert tetteinek, írásainak következményei kiszámíthatatlanok voltak; olykor nem is azok sértődtek meg, akikről gondolta, hogy meg fognak, és csodálkozott azokon, akik megbántódtak. Nem bizonytalanodott el: mondta, amit jónak gondolt. „Úgy látszik, ez volt a sorsom, hogy utáljanak a bolsevikok. Szó se róla: én is utáltam őket" – mondta. Az 1985-ös monori találkozón még író volt, de az ország állapotáról olvasott fel tanulmányt.

– Mit írnék bele ma egy ilyen dolgozatba? Sok tekintetben ugyanarról szólna – felelte a vetítés után kérdésünkre Csurka. – Akkor azt fejtegettem, hogy a magyar kultúrát nekünk magunknak kell építenünk, és az ember belső megváltoztatása nélkül, pusztán a kritikával nem jutunk semmire. A szeretet történelemváltoztató erejét próbáltam kifejteni, és megállapítottam, kik és mik akadályozzák a magyar kultúra kibontakozását, milyen embertípus vezeti az országot: a kultúrbugris. Akkor nem kellett elmagyarázni, ez mit jelent.

Annak idején úgy jelentkezett dramaturgnak, hogy addig nemigen látott kőszínházi előadást, csak műkedvelőt – ma megint csak a televízióban néz meg egy-egy színházi felvételt, és barátainak bemutatójára megy el. Viszolyog attól a színháztól, amely a látványt és a perverzitást tartja fontosnak, ezzel a helyzettel szerinte kezdeni kell valamit. Azzal nincs gond, hogy – mint minden korszakban – most is van, Wass Albert személyében olyan szerző, aki a közéleti szereplők körében népszerű, és szobrokat állítanak neki. Szerinte az erdélyi író jó néhány írásával rászolgált erre, azon pedig kár vitatkozni, hogy az erdélyi irodalomban ki volt a legnagyobb, mert Tamási Áron is örök érték.

A jövőbelátás élménye

A vetítés utáni beszélgetésen szembetűnő volt, hogy Győri Béla mindenképp szerette volna előhívni Csurkából azt a lelkesítő érdességet, amely a nagygyűlések hangulatát idézné. Utalt a MIÉP-től a Jobbikhoz távozó politikusok jellemére. Az elnök mosolyogva hárított: „mi most itt vagyunk. Azt meg ki tudja, róluk készül-e valaha portréfilm." – Igen, erről nem is érdemes többet mondani: bejutottak a parlamentbe, de nem dolgoznak, csak propagandát folytatnak bent és kint. Értéktelen társaságnak tartom őket. El fognak tűnni – ez a véleménye. A MIÉP nemcsak Vásárhelyen, másutt is a Fideszt támogatja a választáson, pénz nélkül, de jó szándékkal, és abban a hitben, hogy ami most zajlik, igazi rendszerváltás, legalábbis sikeresebb lesz, mint a húsz évvel ezelőtti.

Csurka azt mondja, hogy az életben mindent komolyan kell venni. Ő fogadni is komoly meggyőződésből szokott a lóversenyen. Ebben, ha sikerül, nem a nyeremény a fontos, hanem a jövőbelátás néhány pillanatig tartó élménye. Fiatalkorában ismerősei galoppkirálynak nevezték – ma minden vasárnap délután ez a programja, közelről ismeri Overdose-t is.

– Egy ilyen hosszú kihagyás, amire a súlyos betegség miatt kényszerült, egy versenyló életében akár a véget is jelentheti. Egyelőre nem is derült ki, hogy átvészelte-e azt az időszakot. Ez most nem a régi Overdose, de egyáltalán nincs kizárva, hogy még feltámad.

Olvasóink írták

  • 12. őrgróf 2010. szeptember 06. 10:10
    „Lehet, rossz a memóriám...de mintha a "döglött aknák"-at már régen bemutatták volna...annó nem ő járt kérvényezni Tamás bácsihoz ( Major Tamás, zseniális rendező, színész, igen karizmatikus személyiség, kár, hogy véresszájú kommunista volt...) hogy engedélyezze a bemutatót, még szerepelt is benne ( az MTV archívumában szerintem megtalálható.)
    A hazug embert könnyebb utolérni, mint a döglött aknákat...”
  • 11. Buvana 2010. szeptember 06. 08:45
    „Erre jók Csurka nyilatkozatai hogy a szürkeállománnyal nem rendelkezők, (lásd: sarokcsiszolókígyó) beböffentsenek egy-két lendvai cenzor asszonyság féle szösszenetet, s közben nem veszik észre hogy lejárt a lemez...Akkor még egyszer hogy érthető legyen: az (ál)szocialista-liberális csőcselék tombolásának vége!!! :)”
  • 10. flexsnake 2010. szeptember 05. 15:07
    „moderálva”
  • 9. Vörcsi 2010. szeptember 05. 13:01
    „5. ferdzso 2010.09.04. 12:51
    Egyetértek.
    Szerintem Csurka úr egyesíti magában a "szocializmus" minden "vívmányát" és a redndszerváltás utáni politikusi "lánglovagok" minden ismérvét!
    Ennek ellenére a "régi dicsőségre" tekintettel békés öregkort kort kívánok neki, javaslom, ne foglalkozzon ezután politikával, nem neki való!”
  • 8. dodoni 2010. szeptember 05. 10:54
    „"El fognak tűnni - ez a véleménye."

    Mondja ő, az eltűnt.”
  • 7. szilléri 2010. szeptember 05. 07:54
    „Csurka egy jó író!
    Kertész, Nádas? Eszterházi meg szar!”
  • 6. flexsnake 2010. szeptember 04. 14:26
    „moderálva”
  • 5. ferdzso 2010. szeptember 04. 12:51
    „"Szegénykémet" fiatalkori "hányatottsága" és nélkülözése, nagyon tévútra vitte. Azért, jó lenne, ha szép csendben eltűnne a "süllyesztőbe", és csendben leélné a hátralévőt, mert ha az igazságszolgáltatás épp oly´ kemény volna, amilyen kort ő annyira megvet, hát még baja is származhatna, az eddigi életviteléből. (Jut eszembe! Mi van azzal a könyvvel, amit bőven ráért volna már megírni, és előre felvette érte a honoráriumot?) Ej-ej! Csurka "papa"! Még mindig ámítani akarsz?”
  • 4. Tóthimi 2010. szeptember 04. 12:46
    „Bakos András, ez egy jó írás!”
  • 3. dodó 2010. szeptember 04. 11:52
    „Ez az alkoholista kivénhedt besúgó, aki Raszkolnyikov néven jelentgetett (hazafias érdekből!) a III/III-as ügyosztálynak? Nem erről kellene inkább nosztalgiáznia? Vagy talán a sikkasztásairól, esetleg a három választáson is különös módon elvesztett/ellopott(?) céduláiról? De nincs veszve még minden, habár erről is hallgat nagy szerényen:
    Miután egymaga szétverte a sokak által felépített MIÉP-et, már csak piszkos munkát végez: többet beszél a Jobbikról, mint saját pártjáról. Nemcsak irigységről van szó (hogy Vona sokkal sikeresebben vezeti a nemzeti radikalizmust), hanem Likud Viktor zsoldosaként hordja össze a sok hazugságot, melyet csak ritkán méltat cáfolatra a Jobbik. A Fidesz nagy médiafelületet biztosít Csurkának, sőt finanszírozta pl. a MIÉP lapjának több milliós példányban való terjesztését a tavaszi választásokon, holott a párt nem is indult. Persze nem is róluk szólt az újság, Jobbik-ellenes negatív kampánnyal volt tele.”
  • 2. hu00043 2010. szeptember 04. 09:29
    „Így járnak a gerinctelenek”
  • 1. zero 2010. szeptember 04. 09:06
    „Szétverted a miépet . Most hogy nem jegyzik sehol berakják .”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Brutális gyilkosság: 58 szúrással végeztek Dézivel, a fotómodellel

Lovaknál használt nyugtatószer, ketamin hatása alatt 58 szúrással, és vágással végeztek gyilkosai… Tovább olvasom