Délmagyar logó

2017. 01. 24. kedd - Timót -7°C | 2°C Még több cikk.

Cukorbetegség a hétköznapokban

Diabétesz - Erős Antónia 25 éves kora óta cukorbeteg, inzulinnal kezeli magát. Azt vallja, hogy lehet egészségesen élni cukorbetegen is, csak be kell tartani a szabályokat. Odafigyelni a helyes táplálkozásra, a rendszeres mozgásra, és a naponta többszöri vércukorszint-ellenőrzésre. Az RTL Klub híradósával a nemzetközi diabétesz-világnap apropóján beszélgettünk.
– Az Egy Csepp Figyelem Alapítványt 2005-ben azzal a céllal hívta életre, hogy minél több ember ismerje meg a cukorbetegséget és annak veszélyeit. Mit gondol, változott azóta a hozzáállás, a tájékozottság?

Világnap

A nemzetközi diabétesz-világnapot minden évben november 14-én ünneplik. Ez a nap nem csupán a cukorbetegekről, érdekképviseletükről, hanem a cukorbetegség megelőzéséről és az egészséges életmódra való figyelemfelhívásról is szól. A diabétesz-világnap tiszteletére idén november 16-án kilencedik alkalommal rendezi meg az Egy Csepp Figyelem Alapítvány az Egy Csepp Világnapot 10 órától a budapesti SYMA Rendezvényközpontban. Az ingyenes családi egészségnapra az elmúlt évekhez hasonlóan 7-8 ezer embert várnak.
– Amikor tíz évvel ezelőtt az emberek elmentek egy egészségnapra, még nem fordítottak arra gondot, hogy a koleszterinszinten és a vérnyomáson kívül a vércukorszintet is megméressék. Ma már talán erre is jobban odafigyelnek. Nyilván, ha valaki észrevesz bizonyos tüneteket – az eddig megszokottnál sokkal több folyadékot igényel a szervezete, sokat pisil, fáradékony, ugyanannyit eszik, mint korábban, mégis fogy –, rögtön meg kell méretni a vércukorszintet. A kettes típusú cukorbetegség tünetei sajnos nem ennyire egyértelműek – sokkal nehezebben derül ki, előfordul, hogy évekig lappang. Tehát nem árt szúrópróbaszerűen minden felnőtt embernek évente legalább egyszer megnézetnie a vércukorszintjét. Valamiért sokan hajlamosak azt gondolni, hogy őket ez a betegség nem érintheti, miközben másfél millió ember érintett, csak nem tudnak róla. Mindenesetre ma már többet beszélgetünk a problémáról.

– Közszereplőként rengeteget tett a jó ügyért.

– Sok olyan ember van, aki a mi figyelemfelhívásunknak és szűréseinknek köszönhetően ébredt rá, hogy érintett, és kezdte el a kezelést. Emlékszem egy szívszorító és egyben kedves történetre. Egy édesapa azt mondta, hogy a mi szórólapunk nyitotta fel a szemét. A betegség tüneteit nagyon egyszerűen fogalmaztuk meg rajta, segítségével felismerte, hogy a kétéves kislánya valószínűleg cukorbeteg. Azonnal orvoshoz vitte. Később odajött hozzám, hogy elmondja, nagyon köszöni a munkánkat, mert lehet, hogy így is, úgy is orvoshoz kerültek volna a gyerekkel, csak akkor már lehet, hogy komolyabb tünetek miatt. Azóta is követi a tevékenységünket és a Facebook- oldalunkat, blogunkat. Ezáltal rengeteg ismerősre tesz szert. A családok ezeken a fórumokon nagyon sokat tudnak segíteni egymásnak, mert megosztják a napi gyakorlat során szerzett tapasztalataikat. Az első időszak rettentő nehéz, és amíg egy család belerázódik ebbe az élethelyzetbe, nagyon fontos, hogy olyan társakat találjon, akik egy csomó kérdésre tudnak válaszolni. Például ki milyen technikával adja be az inzulint, hogy kevésbé fájjon, megbeszélik, ha találnak egy új vércukorszintmérőt. Recepteket cserélnek. Nem beszélve arról, milyen támogató, hogy látják: nincsenek egyedül. A cukorbetegség, ha nincsenek szövődmények, nem okoz fájdalmakat, szenvedést, ugyanúgy élünk, mint bárki más.

Erős Antónia. Fotó: DM
Erős Antónia. Fotó: DM

– Mesélne a napi rutinjáról?

– Nagyjából egy év kellett ahhoz, hogy kialakuljon. Ez egy állandóan változó betegség, ami annyit jelent, hogy akkor is, ha mindent ugyanúgy csinálsz, mint az előző napon, lehetnek mások a mért vércukor-eredményeid. Mindig alkalmazkodni kell az adott helyzethez, és ezt úgy tudod megtenni, hogy minél többször méred a vércukorszintedet. Amikor reggel felkelek, én is méréssel kezdem, majd az inzulin beadása következik, utána reggeli. Törekszem rá, hogy legyen valami tízórai is. Négyszer-ötször biztosan eszem napközben, ezek között vannak nagyobb és kisebb étkezések. Ötször-nyolcszor biztosan megmérem a vércukorszintemet. Amikor terhes voltam az ikrekkel, előfordult, hogy óránként mértem, tizenötször-tizenhatszor naponta, hogy minél jobbak legyenek az eredményeim. Hozzáteszem, soha nem voltak olyan jók, mint ebben a kilenc hónapban, hiszen ha valami nem megfelelő, rögtön tudsz korrigálni inzulinnal és étellel. Ha lehetséges, napi fél óra mozgásra érdemes időt szakítani. Ez nekem azóta nem jön össze, amióta öt évvel ezelőtt megszületett Szonja és Mátyás. De igyekszem elmenni edzőterembe hetente kétszer. Kiváló mozgás az is, amikor elviszem a gyerekeket a játszótérre, vagy nyáron elmegyünk kajakozni, télen pedig, ha belefér, síelni. Nemcsak a sport, egy intenzív séta is nagyon sokat tud javítani a vércukorszinten. De mindez, amiről most beszélgetünk, lényegében az egészséges életmód. Amikor riporterként dolgoztam, reggeltől estig mikrobusszal jártam a Dél-Dunántúlt. Bekészítettem az ebédem, az uzsonnám, hogy akkor is tudjak enni, ha éppen nem egy étterem közelében járunk.

– Szeret főzni?

– Akkor szeretek, amikor van rá időm, például a nagyobb ünnepek alkalmával. Persze egy tésztát vagy egy gyors krémlevest összedobni nem nagy dolog. Nem méregetek, főzőcskézek mindennap. Sokat eszem étteremben, illetve van egy nagyon jó kifőzde a közelünkben, gyakran onnan hozunk ennivalót a gyerekeknek is.

– Mit tanácsolna a családot tervező, diabétesszel élő leendő kismamáknak?

– Egy cukorbeteg pont ugyanannyi idő alatt képes teherbe esni, mint aki nem az, és utána ugyanolyan problémamentesen tudja kihordani a babát. A cukorbetegség nem akadálya a gyermekvállalásnak, csak az a lényeg, hogy jó vércukorszinteket kell produkálni. Érdemes erre már korábban, fél-egy évvel a tervezett teherbeesés előtt odafigyelni. A kezelőorvosok is akkor adnak „szabad utat", ha megfelelőek a vércukrok, mert egyébként, ha nagyon nincsenek rendben, szinte biztosan nem történik meg a gyermekáldás. A leendő anyukák fel szokták ismerni, hogy muszáj sokkal jobban összeszedniük magukat, többet mérni, és még kiegyensúlyozottabban élni, mint esetleg ahogyan korábban tették. Ez a fajta odafigyelés kulcsfontosságú.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Ennyire aranyos lopási kísérletet nem látott még

Ez a szép vizsla kétségbeesetten szeretné megszerezni a sütit az asztalról, de a csúszós lap közé és… Tovább olvasom