Délmagyar logó

2017. 01. 17. kedd - Antal, Antónia -4°C | 1°C

Egy vicc változtatta meg Gombos Edina életét

Milyen lehet egy autókázás Gombos Edinával? Ez az a kérdés, ami talán sosem jutott volna eszembe, azonban úgy alakult, hogy a műsorvezetővel nem egy csendes kávézóban vagy az otthonában, hanem egy könnyed nyári kocsikázás közben, telefonon beszélgettem, miközben a férjével – aki szívesen és lazán fűzött kommentárokat a válaszaihoz – éppen a főváros utcáit szelte át. A házaspár sok más mellett elárulta, Alberto annyira szereti Budapestet, hogy gyakran kerülő utakon jut el céljáig pusztán azért, hogy nézelődhessen. Az immár húsz éve a médiában dolgozó Edináról pedig kiderült, miért került egyszer egy kubai fogda falai közé.
– Honlapja már a belépéskor is meglepett: latin zenével hív a továbbkattintásra. Férje kultúrája mennyire hatja át a mindennapjait?

– A zenével azt szerettem volna elérni, hogy mosolyogjanak, jókedvre derüljenek mindazok, akik a honlapomra tévednek. Olyan vidámak legyenek, mint én, amikor ilyen muzsikákat hallgatok. Természetesen az életem részévé vált a kubai kultúra, gyakran nézünk spanyol nyelvű tévécsatornákat, hallgatunk latin zenét és készítünk karibi ételeket. Ez viszont nem jelenti azt, hogy a magyar tradíciók nem fontosak nekünk, azok éppúgy jelen vannak a családunkban, a hétköznapjainkban.

– Úgy tudom, szívesen tartanak kerti partit barátaikkal nyáron, ezeken az összejöveteleken milyen gyakran kerülnek elő kubai specialitások?

– Nemrég készült el az új házunk, és mostanra már a kertünket is sikerült szépen rendbe tenni, virágosítani. Mindig vágytunk arra, hogy a barátainkkal együtt nálunk grillezhessünk. Ez most valóra vált, és szinte minden hétvégén jön is hozzánk valaki. A barátaink pedig mindig kérik, hogy készüljünk kubai specialitásokkal. Van köztük olyan is, aki velünk együtt pihent, utazgatott kint, így imádja a szigetországot és annak minden finomságát.

– Kubában akkor járt először, amikor megismerte Albertót. Mi vonzotta arrafelé?

– Sok-sok éven keresztül a Sláger Rádió mellett két tévéműsorom is volt, hajnali háromkor keltem és este kilenc után értem haza. Az akkori tévés főnököm mégis azzal nyaggatott, hogy forgassak valamit az Aktívnak és a Magellánnak. Hiába védekeztem azzal, hogy túl fáradt vagyok ehhez, kérte, mondjak egy országot, ahová szívesen mennék. Viccből rávágtam, hogy Kubába. Két hét múlva már a repülőn ültem és az ország felé tartottam egy stábbal. Havannában a szivarkészítésről is forgattam, ennek köszönhetően ismertem meg Albertót, aki turisztika szakos hallgatóként gyakorlaton volt a szivargyár üzletében.

– Találkozásuk óta mennyire gyakori vendég a szigetországban?

– Utoljára akkor jártunk kinn, amikor Havannában, a katedrálisban megkereszteltettük a kislányunkat, Mirandát. Ennek már három éve. Azóta inkább a férjem családja jött hozzánk, mert meg akarták ismerni Magyarországot. Az anyósom és az apósom majdnem fél évig nyaralt nálunk, utána pedig Alberto húga volt a vendégünk. Előtte inkább mi járogattunk ki, volt, hogy évente kétszer is.

– A férje hogyan élte meg az elszakadást?

Edina: – Nem volt ismeretlen neki ez a környezet, amibe érkezett, hiszen korábban Londonban volt egy ideig, mondhatni, jól ismerte Európát. Az édesanyja ráadásul spanyol származású, így sok rokonuk van Barcelona környékén. Mikor megismerkedtünk, nehezen döntöttük el, hol folytassuk a közös életünket, Magyarországon, Kubában vagy éppen egy harmadik országban. Az én karrierem miatt választottuk Budapestet. Alberto nagyon szereti Magyarországot, és bármennyire is meglepő, rosszul tűri a hőséget, nem vágyik a tengerhez.

Alberto: – Síelni viszont nagyon szeretek!

Edina: – Most, hogy a nyaralást elkezdtük tervezgetni, Alberto azonnal jelezte, hogy Amszterdamba vágyik, míg én inkább délre, a pálmafák alá. Sokszor mondogatom a barátainknak, hogy a férjem a magyar, én meg a kubai.

– Van itt még érdekesség: „Kubában koholt vádak miatt fogdába kerültem, és nyomomban voltak a titkosrendőrök" – olvasom honlapján. Mivel vádolták akkor?

– Hosszú, többlépcsős ellenőrzéseken kell átesni annak, aki forgatni szeretne, és újságíróként érkezik a szigetországba. Az teljesen biztos, hogy egy-két titkosrendőrt a nyomodba állítanak. A rendszer attól tart, kritikát fogalmazol meg a hatalomról, illetve a kommunista vezetőkről, leginkább a Castro családról. A Capitolium előtt amerikai turistákat kérdezgettem az élményeikről, amikor rendőrt hívott egy helyi nő és azt állította, hogy piros tollal a füzetembe írtam Fidel Castro nevét. Több sem kellett, bevittek a stábommal együtt egy fogdába. Órákig tartó faggatózás, fenyegetőzés után engedtek csak el bennünket. A nap végén, egy hátsó ajtón dobtak ki bennünket az utcára.

– Mennyire félt?

– Nagyon. A tolmácsunk, aki kubai volt, még el is ájult izgalmában. Azt mondta: ha most lecsuknak bennünket, életünk végéig itt maradunk és egy sötét lyukba zárnak bennünket. Kétségtelen, ő jobban megijedt, én akkor még fel sem fogtam, hogy ez valóban lehetséges.

– Ritkán beszélhetek olyan emberrel, aki látott már kubai fogdát. Milyen volt?

– Puritán, szigorú, sivár és kemény. Így tudnám jellemezni, de nem sok minden maradt meg bennem, mivel végig azon voltam, hogy megoldjam a helyzetet. Hevesen hajtogattam az igazamat a kihallgatóinknak.

– Szerencsére hittek önnek, így itthon folytathatta karrierje építését. A szépkiejtési versenyek megnyerése, vagyis tinédzser kora óta folyamatosan jelen van a médiában. Sokféle műsort vezetett már, a tudományostól a bulváron át a gasztromagazinig. Mindeközben több mint egy évtizedig rádiós hírszerkesztő, hírolvasó is volt. Hogyan alakult ki ez a szakmai sokszínűség?

– Minden a szülővárosomban, Debrecenben kezdődött konferálásokkal és rádiózással. Innen léptem tovább az induló Sláger Rádióhoz, majd pár évvel később már hívtak a TV2-höz. Végig alázatosan, jól dolgoztam, ez hozta az újabb és újabb felkéréseket. Már húsz éve vagyok a szakmában, és ez a töretlen siker büszkeséggel tölt el. Az még inkább, hogy közben az önálló elképzeléseim is megvalósultak. Például, a Gombos Könyvek sorozat. Épp most jött ki a legújabb munkám, ami már a negyedik könyvem. Az Első naplóm a kisiskolásoknak készült, egy remek interaktív, foglalkoztató könyv a szünidőre. És soha nem állok meg, most is egy új műsoron töröm a fejem.

– Megosztaná az olvasókkal, mit tervez pontosan?

– Albertóval közösen egy kubai receptekkel teli szakácskönyvön dolgozunk, ami tele lesz a saját élményeinkkel, fotóinkkal. Ezen alapulna a tervezett műsor, amiben együtt készítenénk el a finomságokat és beszélgetnénk nálunk élő latinokkal.

– Főműsora, az Aktív mellett most a Nagytakarításban is láthatjuk. Muszáj megkérdeznem, ezek az otthonok valóban ilyen koszosak vagy csak a felvételek kedvéért lettek piszkosak? (Kérdésem hallatán együtt nevet fel Alberto és Edina, akik a válasz előtt sebtében megbeszélik, melyik sávot válasszák útközben.)

– Az igazság az, hogy egyiknél sem kellett pluszban „koszolnia" a stábnak. Elég szemét és egyéb undormány fogadott bennünket. A legtöbb stábtag haza is vitt valamilyen fertőzést. Nekem az volt a dolgom, hogy felfedjem, miért jutottak eddig a ház gazdái és hogyan képesek így élni.

– Láthatóan viszolyog a rémesen piszkos lakásoktól, mégis elvállalta a műsort.

– Amikor a készítőkkel elkezdtünk beszélgetni a műsorról, az volt a kérés, hogy adjak olyan tippeket a háziasszonyoknak, amiket könnyedén tudnak alkalmazni az otthonukban. Ekkor még csak kicsit koszos, rendetlen lakásokat képzeltem magam elé. Az első forgatáson szembesültem azzal, hogy többről lesz szó. Ekkor már arra összpontosítottam, hogy meg tudjam mutatni, ilyen rémes állapotokon is lehet változtatni. A 12 helyszínből 3–4 lehet olyan, amelyikben biztos, hogy azóta is rendet tartanak, vagyis érdemes volt megadnunk a kezdő lökést. A többit reménytelennek tartom, azoknál a háttérben lustaság és igénytelenség húzódik meg.

– Azt nyilatkozta, nem tisztaságmániás, csak szereti a rendet. A sok munka és a kislánya nevelése mellett azt gondolhatnánk, segítségre szorul ezen a téren a saját otthonában.

– A segítség mindig jól jön. Azokon a heteken, amikor megállás nélkül forgatok, a férjem a munkája mellett igyekszik átvállalni néhány dolgot. Sokat segítenek a szüleim is, és persze van egy takarítónő, aki ilyenkor mozgósítható. A szabadabb napokon, heteken szívesen ténykedem otthon, imádok kertészkedni, főzni, és odafigyelek a tisztaságra is. Hozzánk bárki bármikor betoppanhat, nem talál majd rendetlenséget.

– Munkája miatt gyakran tárja fel a nézők előtt a celebek mindennapi ügyeit. De ezzel párhuzamosan a saját magánéletébe is beengedi a nagyközönséget. Hogyan éli meg ezt Miranda és Alberto?


Edina: – A férjemmel megbeszéltük, hogy nem zárkózunk el minden elől, mert én nem vagyok egy „misztikus sztár", aki csillogó, elérhetetlen világot kreál magának. Azt az utat választottuk, hogy készségesen adunk magunkból a közönségnek, de csak egy bizonyos határig. Hozzánk bárki odajöhet beszélgetni, amikor sétálunk, ez nekünk nem megterhelő. A gyereknek is természetes dolog ez a nyitottság, és a férjem is nagyon barátságos.

Alberto: – De oroszlánná változom, ha valaki bántani, piszkálni meri a családomat.

– A hároméves lányát szívesen vonja be a média világába?

– A munkám az életem része. A gyermekemnek semmit nem erőltetek, sokszor csak ott van velem, mellettem, amikor interjút adok, fotóznak, konferálok, és ha kedve van hozzá, őt is bevonom. Természetesen játékos formában. Soha semmilyen szereplés nincs neki erőltetve. Úgy alakítok mindent, hogy neki természetes legyen.

– Miranda különleges helyzetben van az édesapja miatt is. Spanyolul vagy magyarul ejtette ki az első szót?

– Magyar az anyanyelve. Ezt onnan is tudom, hogy éjjel, álmában magyarul beszél. Ugyanakkor az apja spanyolul szól hozzá, amióta megszületett. Ez az apanyelve. Például a meséket jobban szereti spanyolul hallgatni, nézni. Mindent ért, amit az apja mond neki, mégis inkább magyarul válaszol vissza. Teljesen kétnyelvű, szerencsés kislány.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Esküvői autókon hirdette elveszett kutyáját

Esküvői autókonvojra kitett plakátokon kért eltűnt kutyája felkutatásához lakossági segítséget egy… Tovább olvasom