Délmagyar logó

2017. 08. 18. péntek - Ilona 18°C | 32°C Még több cikk.

Erdélyi grófból írófejedelem

Wass Albert a magyar irodalom talán legvitatottabb személyisége. Hívei „írófejedelemnek" titulálják, míg kritikusai, „szórakoztató fasisztának" bélyegezve lesöprik egész életművét. Irodalomtörténészek szerint tisztázni kellene a gróf múltját, hogy írói munkássága ezáltal megfelelő helyre kerülhessen.
Legendák és mesék övezik az erdélyi gróf személyét, aki száz évvel ezelőtt született egy Kolozsvár melletti kis faluban – és a kilencvenéves író éppen tíz évvel ezelőtt végzett magával astori házában.

Wass Albert életútját legendák övezik

A mai napig kérdés, hogy hős volt-e vagy bűnös, közéleti tevékenységével használt-e a magyarság ügyének vagy éppen ellenkezőleg, ártott a Romániában élő kisebbségnek.

Hívei még azt is megkérdőjelezik, hogy valóban öngyilkos- lett-e a keresztyén író; szerintük ugyanis merénylet áldozata. Mindenesetre tény, hogy a református gyökereire büszke grófot végül a szcientológusok szertartása szerint búcsúztatta a vallási közösség egyik amerikai vezetője.

Erdélytől Amerikáig

Az ifjú Wass Albert Debrecenben, a német Hohenheimban és Párizsban tanult. Ezekben az években rendszeresen publikált a Debreceni Újságban, a Budapesti Hírlapban, valamint a kolozsvári Ellenzék című lapban.

A tehetséges fiatal gróf számára az irodalmi sikert az 1935-ben megjelent Farkasverem című regénye hozta meg. Az erdélyi irodalmi életben figyelemre méltó belépővel induló gróf hat évtizedes írói munkásságát azonban beárnyékolja egy – szülőföldjén elkövetett – háborús bűntett.

Wass Albert mellszobra előtt tiszteleg és gyertyát gyújt Rácz Sándor, a Magyarok Világszövetségének tiszteletbeli elnöke a Magyarok Házában Fotó: MTI/Soós Lajos

Czegei Wass Albertet a román népbíróság 1946-ban halálra ítélte, mert bűnösnek találta 15 – többségében román nemzetiségű – ember halálában. A népbíróság szerint az ifjú gróf és apja bujtotta fel az – 1940 őszén – Észak-Erdélybe bevonuló magyar katonákat, hogy végezzenek a Wass családdal haragos viszonyban álló személyekkel. A hetvenes években az Amerikai Egyesült Államok igazságügyi minisztériuma az üggyel kapcsolatosan megállapította: Wass bűnössége nem bizonyítható.

A háború végén Wass Albert – német feleségével és négy fiával – Németországba menekült, ahol alkalmi munkákból tengették életüket. Az ötvenes évek elején az író – fiaival együtt – áttelepült a tengeren túlra. Nem sokkal ezután elvált, és elvette egy amerikai farmer lányát. Wass Albert főleg nyelvoktatásból élt, de gyakran publikált magyar nyelvű emigráns lapokba is.

Pro és kontra

A Czegei Wass Foundation négy évvel ezelőtt jelentette meg a Wass Albert igazsága című könyvet. A könyv szerzői tisztázni szerették volna a gróffal szemben megfogalmazott vádakat. Egyikük, Raffay Ernő úgy véli, hogy Wass Albert antiszemitizmusáról kiagyalt, minden alap nélküli rágalom elterjesztése Ceausescuhoz és a szolgálatában állt zsidó emberekhez köthető, akik még az 1970-es évek végén is üldözték az Amerikában élő írót. A történész állítása szerint a román diktátor és a zsoldjában álló társaság úgy akarta a nemzetközi életben lehetetlenné, elfogadhatatlanná tenni Wass Albertet, hogy antiszemitának állította be.

Lukácsi Éva, Miamiban élő lelkész ugyanebben a könyvben azt állítja a gróffal kapcsolatosan, hogy „fiatalkorától élete végéig elvetette a náci eszméket, a népek faji alapon való megítélését. Soha nem vállalt közösséget szélsőséges gondolatokkal" – írta Lukácsi Éva.

Wass Albert népszerű művei

Pályáját versekkel kezdte Wass Albert. 1934-ben Farkasverem című regényéért Baumgartner-díjat kapott, művében a Mezőségben élő, széthulló, önpusztító magyar arisztokráciát mutatta be hitelesen. 1943-ban jelent meg a Mire a fák megnőnek és A kastély árnyékában című kétkötetes családregénye, egy mezőségi magyar mágnáscsalád élete az 1848-as szabadságharc bukásától a századfordulóig. Németországban adták ki Adjátok vissza a hegyeimet című regényét, Buenos Airesben jelent meg A funtineli boszorkány című regénytrilógiája, Torontóban az Elvásik a veres csillag című regénye. Erdélyről, a magyar sorsról szól a Valaki tévedett, a Kard és kasza.  
Wass Albert kritikusai azonban az író publicisztikai idézeteivel támasztják alá, hogy nem álltak tőle messze a szélsőjobboldali eszmék.
A háborút követően a nyilas rendszerrel szimpatizáló vagy azt kiszolgáló tollnokok nyugatra menekültek a felelősségre vonás elől, de az emigrációban is tartották a kapcsolatot. Ebben a társaságban néha feltűnt Wass Albert is.

Miközben az író a százharmincnégy egyesületet magába foglaló Erdélyi Világszövetség elnöki, valamint az Amerikai Magyarok Szövetségének alelnöki tisztét töltötte be, írásai jelentek meg például a Hídfő című – egykori nyilasok által szerkesztett – szélsőjobboldali lapban.

Kánonon kívül

Pomogáts Béla irodalomtörténész szerint Wass Albert jó író volt: Tamási Áron és Nyírő József után az erdélyi irodalom egyik jelentős alkotója. Realisztikus regényei a harmincas évek társadalmi problémáival foglalkoznak.

Ugyanakkor Fried István szerint – Máraival és Faludyval szemben – a szélsőjobboldalnak is fel kellett mutatnia egy emigráns írót. A szegedi irodalomtörténész szerint amíg nem tisztázzák az író múltját, addig Wass Albert kultuszfigura marad, és életműve kívül esik az irodalmi kánonon.
Példaként említette a norvég Knut Hamsunt és a francia Louis-Ferdinand Céline-t, akik nyíltan szimpatizáltak a nácikkal, ami miatt később börtönbüntetésre ítélték őket. Mivel jó írók, ezért műveik újabb és újabb kiadásokat érnek meg, attól függetlenül, hogy íróik milyen politikai nézeteket vallottak.

Olvasóink írták

  • 1. No.6-Sy 2008. január 12. 15:19
    „Attól, mert "tisztázzuk" Wass Albert múltját, megkeressük és átnyálazzuk töviről-hegyire a családja fáját, még nem lesz jobb író és nem lesznek jobbak a művei. Már megint összekeverjük az az alkotót és az alkotást és nemigen veszünk tudomást arról, hogy sokszor bizony az alkotó a műveiben magasan felülmúlta - vagy éppen fordítva - a saját személyiségét, a mindennapi önmagát.

    Wass Albert művei valószínűleg olyan emberekre vannak ma igen nagy hatással, akik pl. belső káoszukban, értékválságukban vadul keresik a múltbéli gyökereiket, értékeiket.

    Azt gondolom, hogy a jó író nem önmagáRÓL ír, hanem önmagáBÓL. Nem attól lesz jó író egy ember, hogy éppen annak képzeli magát, vagy csak mert kiválóan tud locsogni a saját anyanyelvén - az csak az első lépes, a forma ismerete - , hanem attól, hogy van mondandója.(Az a tartalom, amihez meg kell találni a formát.) És minél univerzálisabb a mondandója, annál inkább el tud vonatkoztatni önmagától: eljut értől az óceánig. A jó író olyan, mint Gárdonyi Lámpása: Tanító.

    Wass Albertet én nem látom tanítónak, de ez nem jelenti azt, hogy bármely embertársunk számára sem volt tanító. És ha valakinek az esik jól, hát tartsa őt írófejedelemnek.”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Kígyólány a porondon

Elképesztő mutatványokkal nyűgözi le közönségét Nokulunga, a Kígyólány. A 18 éves dél-afrikai… Tovább olvasom