Délmagyar logó

2016. 12. 09. péntek - Natália -4°C | 8°C

Érzelmes ebek, lelketlen gazdák

A kutya az ember legjobb barátja, mondják, ám hétről hétre dobnak ki, kínoznak meg ebeket. Olykor a kutya az agresszor: a kétéves Dominikot 2007-ben a család harci kutyái marcangolták szét. Csányi Vilmos, a neves etológus szerint ezekben az esetekben a gazda a hibás. A kidobott kutya pedig ugyanazt érzi, mint egy kisgyerek, ha elveszti a szüleit.
Hétről hétre jelennek meg a hírek kihajított, elhanyagolt, bántalmazott kutyákról – kidobják akár az öreg ebet is meghalni, de a pici kölyköktől is így szabadulnak meg. Az ember négylábú barátja azonban nem csak áldozatszerepben tűnik fel. Agresszív szörnyeteggé válik az olyan hírekben, mint a 2007-es eset, amikor a kétéves Dominikot tépték szét a szülők harci kutyái. Az édesanya, aki telefonált, ezért nem figyelt a kisfiúra – ráadásul a veszélyes kutyák kennelét is nyitva felejtette –, a napokban egy év felfüggesztett szabadságvesztést kapott. Mit érez egy kidobott kutya? Mitől lesz vadállat a házikedvencből? A kutyák természetéről Csányi Vilmost, a neves etológust kérdeztük: vezetésével számos kutyakutatás zajlott az ELTE etológiai tanszékén.

Génjeiben van a figyelem

A kutyában él a falkaösztön, emberi családját is falkának tekinti, tartja a vélekedés. Az olyan eseteket, mint Dominik tragédiája, azzal magyarázzák, hogy a kutya vetélytársat látott a kicsiben. Pedig a farkasok a természetben nem, csak fogságban rivalizálnak folyamatosan, oszlatta el a tévhitet az etológus. Ráadásul kiderült: nem tízezer évvel ezelőtt vált szét a farkas és a kutya útja, hanem sokkal régebben.

A kutyák szőrös gyerekek. Illusztráció
A kutyák szőrös gyerekek. Illusztráció

– A legújabb kutatások azt mutatják, akár 130 ezer éve is lehetett, amikor az európai farkas és az ember útja találkozott – tudtuk meg Csányi Vilmostól. A hosszú együttélés következtében a kutya génjeiben van a figyelem, a ragaszkodás, hiszen kezdettől csak a kevésbé agresszív, alkalmazkodó farkaskölykök maradhattak az emberekkel. Számára már nem a másik kutya, hanem az ember a legfontosabb társ.

– A farkast nem érdeklik az ember gesztusai, míg a kutya a legapróbb jelet is észreveszi, hiszen figyelmének középpontjában az ember áll – magyarázta az etológus. Ez derült ki a 2005-ös Farkaslesen című filmből is, amely végigköveti, hogyan neveltek fel etológushallgatók kisfarkasokat. Így a kutya rendkívül könnyen tanul és alkalmazkodik. Nem csoda, hogy sokan emberi viselkedésformákat vélnek felfedezni rajta, és szinte gyerekként kezelik ebüket.

Csányi Vilmos.
Csányi Vilmos.

Olyan, mint a gyerekek

– A kutyák szőrös gyerekek – idézte Csányi Vilmos, és megosztotta velünk egy tanszéki kísérlet eredményét, amelyet farkasok, kutyák mellett kisgyerekekkel végeztek: egy eb egy két-három éves gyerek szintjén áll a szocializációban, és ugyanúgy igényli a kötődést is. Nem csak a gyerekkorban – ez az igény élete végéig kitart. Egy út szélére kihajított kutya hasonlóan érez, mint amikor a gyerek veszíti el a szüleit.

Nem csak házőrzés lehet a dolga

Egyes bennszülött törzseket megfigyelve derült ki, milyen sokoldalú lehet az ember és a kutya együttélése. Egy ausztrál vándorló törzs például egy hasonló létszámú dingófalkával alszik együtt az éjszakai hidegben: így nem kell állatbőröket magukkal cipelni a nappali forróságban. Ugyanezért kaptak a második világháborúban, Budapest ostrománál német juhászokat a katonák. Egy Kalahári-sivatagbeli törzsnél az asszonyok gondozzák a kutyákat: a tápanyag- és vízszegény környezetben az az ebek dolga, hogy „tisztán tartsák" a még nem szobatiszta gyerekeket és a menstruáló asszonyokat.

– A kutyának a legfontosabb, hogy szeressék, és hogy kötődhessen. Még a komondor, az agár is jól érzi magát az ötödik emeleten a szerető gazda mellett – más kérdés, hogy ha nem viszik le naponta két-több órára szaladgálni, a lakásban akarja ezt pótolni – világított rá Csányi Vilmos, és hozzátette: az a kutya, amelyiket szeretik, elél akár 15-18 évig. A rendőrkutyák viszont gyakran elpusztulnak 5-6 évesen, pedig igazán jól bánnak velük. De úgy használják őket, mint egy fegyvert, nincs kihez kötődjenek. Ez óriási stresszt jelent az állatnak.

Akkor bánt, ha elhanyagolt

A kötődés mellesleg nagyon gyorsan kialakul. Egy menhelyi kutya két hét múlva is emlékszik rá, ki simogatta egyszer tíz percen át. Csányi Vilmos is fogadott már be kidobott kutyát, így magánemberként is tapasztalta: ezek az állatok nagyon akarnak kötődni. Az első napokban folyamatosan figyelnek arra, mit szabad és mit nem – csak a gazdi tudja elrontani a helyzetet, ha nem ad egyértelmű szabályokat.

A gazda a hibás azokban esetekben is, amikor tragédia történik. – Ha nem tanítjuk meg a kutyának a szabályokat, amelyek szerint élhet, olyan lesz, mint egy rossz gyerek – hangsúlyozta Csányi Vilmos. Persze a véletlen is okozhatja a bajt, mert nem minden kutya való kicsik mellé. – Egy ismerősöm apósa kihozott a menhelyről egy pitbullt a hároméves unoka mellé, mondván, megsajnálta, annyira egyedül volt a ketrecében. Azért volt egyedül, mert ennek a fajtának sokkal alacsonyabb az agresszióküszöbe, mint más kutyáknak. Imádja a gazdáját, de elég, ha a gyerek véletlenül ráugrik a farkára, és már oda is kap az iszonyatosan erős állkapcsával – magyarázta a szakértő. Vetélytársnak pedig akkor tekintheti a kutya a gyereket, ha nem törődnek vele – ahogy gyakran az elhanyagolt gyerekekből lesz bűnöző, bandatag. A halmozottan hátrányos helyzetű, bandázó fiatalok csoportjait is az agresszió vezérli, nem a barátság.

Embernek tekintik a kutyáikat

A Pa-Dö-Dö tagjai mindketten nagy állatbarátok, és ahogy egymásnak legjobb barátai, úgy ebeik is jó cimborák. Peti, Mariann terrierje olykor a fülénél fogva ráncigálja Klárit, Györgyi nagytestű ebét. Petit kölyökkorában fogadta be Mariann, Klári pedig a gyömrői menhely „arca" volt, mielőtt Györgyi magához vette.

A Pa-Dö-Dö tagjai nagy állatbarátok. Fotó: DM/DV
A Pa-Dö-Dö tagjai nagy állatbarátok.
Fotó: DM/DV

– Az első kutyám, Zoli 15 és fél évesen pusztult el, utána került hozzám Peti. Ő is terrier, három éves lesz augusztusban, és egy kamasz kutya minden vehemenciájával éli az életét. Csak az ülésre, a várakozásra tanítottam meg, hogy ne rohanjon át az úton. Nem szeretem a szolgalelkű kutyákat: legyen meg a magához való esze, éljen velem, mellettem szabadon – mesélte kérdésünkre az énekesnő, és azt is elárulta: nem véletlen, hogy mindketten emberi neveket adnak a kutyáiknak. Embernek tekintik, emberként kezelik ugyanis az ebeket.

Olvasóink írták

  • 5. farkasjucus 2010. március 09. 17:51
    „Kedves Katica, attól nem lesz PR egy írás, hogy szakértőt kérdez meg az újságíró - a cikk szerzője nem etológus, és ha egy témáról írunk, illik szaktekintélytől is érdeklődni. A cikk mellesleg a DM számára készült, printben a szombati Sziesztában jelent meg. A szerző.”
  • 4. baloghkatica 2010. március 09. 10:13
    „2: kár, hogy a cikk egy csányi promo, nem a DM-nek készült... ja és padödö promo :D”
  • 3. Kupec 2010. március 09. 07:54
    „A kutya ért minket! De mi nem értjük őket és ez vezet sokszor a kutya harapásokig meg a többi problémához.”
  • 2. Aranea 2010. március 09. 07:11
    „Végre egy használható, nemzetközi szinten elismert szaktekintély megszólaltatásával készült cikk a témával kapcsolatban. Meglepő újítás a Délmagyar színvonalához képest, de nagyon örülök neki! Ilyen írások kellenének a hatásvadász "döbbenetes!sokkoló!borzalmas!" vagy a másik véglet "tündibündi-édes" maszlag helyett. Szolgálja az ismeretterjesztést is a napilap, így tudnak csak eljutni ezek az információk a mindennapok emberéhez, hogy hitelesebb kép alakuljon ki bennük. Grat!”
  • 1. AN 2010. március 08. 12:53
    „Nekem gondom van a kutyámmal. Kb. 8 éve találtuk. Nagyon aranyos, kedves kutyus, fajtáját még az állatorvos sem tudja meghatározni. Nagyon szeret bennünket, egy baj van vele, másokkal nem nagyon barátkozik. Sem a gyerekeimet, sem az unokáimat, akik pedig napi szinten járnak hozzánk, nem fogadja el.
    Pontosabban mindenkinek nagyon örül, szaladgál körülötte, csóválja a farkát, de ha valaki közelít, vagy nyúl felé, arra azonnal erősen morog, vicsorog és ha közelebb megy, meg is harapja(támad).
    Már mindenfélét próbáltunk, azt is, hogy a gyerekek a tálkájába jól láthatóan beleteszik a finom falatokat, aztán otthagyják és távolabb legugolnak. Oda is megy símán, nagyon örül a kajának, de ha hívják, már morog.
    Ha nem vesznek róla tudomást, akkor ott szaladgál körülöttük, csóválja a farkát, de ha nyúlnak felé, megint csak a támadás.
    Már azt is próbáltuk, hogy amikor mi símogattuk, a gyerek a mi kezünkre próbálta tenni a kezét, de akkor is agresszív lesz.
    Ezért, amikor sok gyerek van nálunk, akkor elővigyázatosságból becsukjuk egy kennelbe, ami olyan 30 m2 körül van, és be van futtatva egy része növénnyel, hogy jó hűvös is legyen.
    De mindig sajnáljuk, mert ilyenkor a kerítés mellé fekszik, úgy néz kifelé.”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Liptai Claudia mindenét kitette a kamerák előtt - fotóval!

A TV2 stylistjai többnyire a műsorvezető dekoltázsát hangsúlyozó ruhákat adnak Liptai Claudiára,… Tovább olvasom