Délmagyar logó

2017. 05. 28. vasárnap - Emil, Csanád 13°C | 25°C Még több cikk.

Fliegauf Bence: A film a szembenézés pici darabja lehet

Hat halálos áldozatot követelt a romák elleni támadássorozat Magyarországon: a tragikus események inspirálták Fliegauf Bence Csak a szél című filmjét, amely Ezüst Medve-díjat nyert a berlini filmfesztiválon, majd megkapta az Európa Tanács filmdíját. A rendező a film keletkezési körülményeiről, a főszereplőkről, a fogadtatásról, a rasszizmusról és a szembenézésről mesélt nekünk.
Fliegauf Bence: A film a szembenézés pici darabja lehet (galéria)
– 2008 júliusában kezdődött a romák elleni támadássorozat Magyarországon, amely hat halálos áldozatot követelt. A Csak a szél egy roma család egy napját követi végig: a cigánygyilkosságok inspirálták. Nemcsak rendezte a filmet, a forgatókönyvet is ön írta. Mennyi keresgélésre, háttérmunkára volt szükség, amíg „összeállt a kép"?


– Másfél évet jártuk a vidéket kollégáimmal. A szereplőválogatás, a látványtervek előkészítése, a motívum keresés ezalatt az idő alatt történt meg. Filmről filmre azt érzem, hogy a látványtervezés és a casting a legfontosabb. Ez a két terület nagyon szorosan összefonódik: egy bizonyos szereplő csak egy bizonyos látványtervben érvényesül, és fordítva. Próbáltam úgy alakítani a munkát, hogy a nagy egész a szemem láttára, az eredeti helyszíneken álljon össze. A rendező többnyire a látványtervező fotói alapján dönt, hogy melyik helyszínt választja. Ez most is így történt, csak éppen mind a két pozíciót én töltöttem be. Sok vita volt...

Fliegauf Bence: A film a szembenézés pici darabja lehet (galéria)

– Kisebb szerepekben felbukkannak hivatásos színészek, de a főszerepeket amatőrök alakítják: Toldi Katalin, Lendvai Gyöngyi és Sárkány Lajos. Őket is eközben találta meg?

– Igen.

– Hogyan választották ki végül a főszereplőket?

– Folyamatosan szűkülő körökkel. Rengeteg emberrel beszéltünk, és ha azt láttuk, hogy érdemes, bekapcsoltuk a kamerát. Otthon aztán megnéztük ezeket a felvételeket, és akit még kamerán keresztül is érdekesnek találtunk, azt behívtuk a stúdióba. Itt próbafelvételeket készítettünk. Aki „helytállt", visszahívtuk. Legvégül már a konkrét jeleneteket próbáltuk. Varázslatos volt ahogy lassan összeállt az egész.

– Barátságban maradtak a forgatás után? Követi a sorsukat?

– Haverok vagyunk. Az elejétől kezdve elhatároztam: nem folyhatunk bele úgy az emberek életébe, ahogyan egy szociális munkás tenné. Pedig ez óhatatlan, mert egy jóérzésű ember segíteni akar egy nála szegényebb társadalmi rétegben élőn. Próbáltam visszafogni magam, mert úgy éreztem, könnyedén szerepzavarba kerülhetek.

Fliegauf Bence: A film a szembenézés pici darabja lehet (galéria)

– Magyarországon a közelmúltban mutatták be a filmet: mennyire fogadták másutt itthon, mint külföldön?

– A németországi fogadtatással tudom összehasonlítani a magyart. Ami lényegi különbség: Németországban nem merült fel, hogy ez a film rossz színben tünteti fel az országot. Ők arra gondoltak, és azt üdvözölték, hogy az előítéletes gondolkodásból sarjadó rasszizmus tűnik fel rossz színben ebben a filmben. És ez nem azonos Magyarországgal. Sőt – velem együtt úgy gondolták – , hogy az, hogy ez a film elkészülhetett, annak a jele, hogy a mélyszegénységben élők élete foglalkoztatja a kulturális, politikai döntéshozókat. És ez szép. Itthon sokan megijedtek, hogy ez a film befeketíti a rólunk alkotott képet. Ez annyira abszurd, mintha valaki azt gondolná, hogy Szophoklész Oidipusza – aki apagyilkos, és szerelmi viszonyban áll az anyjával – befeketíti Görögország jó hírét. Azt hiszem, hogy mindez jól kifejezi a különbséget a két társadalom szellemi állapota között.

Csak a szél - filmelőzetes


– Korábban nyilatkozta: egy ország addig nem tud felnőni, amíg szembe nem tud nézni a problémáival. Ennek a filmnek célja volt a szembenézés?

– A Csak a szél szubjektív alkotói reflexió a cigánygyilkosságokra. Ez a személyes oldal: emléket állítani a sértetteknek, áldozatoknak. Reményeim szerint egy olyan film jött létre, ami alkalmat ad, hogy gondolkozzunk a történteken. Ismerek embert, aki azt mondja: én a hűtőszekrényemet odaadom annak a családnak, akinek Molotov-koktélt dobtak a lakására, és elintézi, hogy elszállítsák nekik, ahelyett, hogy eladja vagy kitegye az utcára lomtalanításkor. Ez nagyon szép dolog – és nem csak a hűtőszekrény miatt, hanem azért, mert gondolkodunk közben az ügyön. Mondjuk elmeséled a barátnődnek a munkahelyen, és ő azt mondja: te odaadod, ezeknek? És meggyőzöd: értse meg, miért adod nekik! Én nem hűtőszekrényt küldtem, hanem leforgattam ezt a filmet. Mivel én filmrendező vagyok, nekem filmet érdemes csinálni. Így tudom magam a legjobban kifejezni ebben az ügyben.

– Mikor érezte úgy, hogy el kell készítenie ezt a filmet?

– A gyilkosságsorozat – pláne, hogy rasszista motiváltságú gyilkosságokról van szó –, nagyon megérintett. Akkor elkezdtem gondolkodni arról, hogy érdemes lenne a témát filmben feldolgozni, csak még nem tudtam, hogyan. 2004-ben, amikor a Dealert befejeztem, volt egy filmötletem: egy család egy napja, akik egy tanyán élnek. Felébrednek a saját kis ágyaikban, az egyik elmegy állatokat etetni, a másik iskolába, a harmadik a szeretőjéhez, a negyedik meg dolgozni... élik a kis mindennapjukat, hazamennek, lefekszenek aludni, és vége a napnak. Érdekes lett volna egy családot megismerni úgy, hogy nincsenek együtt szinte soha. Amikor ezt 2004-ben kitaláltam, nem tudtam, milyen történettel, családdal lenne értelme kitölteni a formát. Aztán megtörténtek a gyilkosságok, éppen Németországban, Berlinben dolgoztam. Egyszer csak összeállt a film, megtaláltam a tartalmat a formához.

Fliegauf Bence: A film a szembenézés pici darabja lehet (galéria)

– Összesen mennyi ideig tartott a munka?

– Először egy évet szántunk a filmre. Minden összeállt: voltak szereplők, helyszínek, már lezártuk a castingot. Egy-két héttel a forgatás előtt azt mondták, nincs pénz, az MMA akkor omlott össze – és mi is, mert nagyon sajnáltuk. Úgy éreztük, fiatalok vagyunk, talán mindannyiunk életében először fordult elő, hogy társadalmilag valami fontosat hozhattunk volna létre. Én személy szerint abba akartam hagyni a filmkészítést. Eltelt egy év, amikor a film producere, Mécs Mónika azt mondta, még idén elő tudja teremteni a pénzt. Én akkor már dolgoztam egy évet ingyen, szinte senki nem kapott fizetséget. Azt mondtam, nagyon jó, csak nehogy megint olyan helyzet alakuljon ki, mint korábban. Egy fél év alatt felpörgettük olyan szintre az előkészületeket, hogy le lehetett forgatni a filmet. Újra kellett kezdeni az egész munkát, mert az a helyszín már nem volt érdekes, az a színész már nem volt jó.

– A Csak a szél magyar–német–francia koprodukcióban készült. A Berlinalén Ezüst medvével jutalmazták, majd elnyerte az isztambuli filmfesztiválon az Európa Tanács filmdíját és a belgiumi Open Doek filmfesztivál fődíját. A magyar állam támogatta?

– A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium – azon belül Balogh Zoltán társadalmi felzárkóztatásért felelős államtitkár – ugyancsak szimbolikus összeggel, de támogatta a filmet. Nekünk persze akkor a szimbolikus összegek is fontosak voltak, a produkció reménytelen anyagi helyzetben volt... A magyar kultúrpolitika szégyene lett volna, hogyha ez a film kizárólag német és francia alapítványi pénzből készül el. Ez nagyon rosszat tett volna az országimázsnak.

Fliegauf Bence: A film a szembenézés pici darabja lehet (galéria)

– Mit gondol, hogy állunk mi most azzal, hogy szembenézzünk a problémákkal – különös tekintettel a romákkal kapcsolatos témákra?

– Nem annyira rosszul. Ez egy nagyon sokrétű társadalmi jelenség, és nem szabad a habzó szájú internetes kommentekből általánosítani. Az embereket valamiért kifejezetten gonosszá teszi az anonim hozzászólás lehetősége – ez egy új jelenség, amit vizsgálnak a szociálpszichológusok. Ami jó, hogy fantasztikus szociális munkásaink vannak. Akik ügyesen írnak pályázatot, tudják is finanszíroztatni a munkájukat európai uniós pénzekből. Találkoztam olyan iskolaigazgatóval, aki szívügyének tekinti, hogy felszámolja szegregációt, és az előítéletes gondolkodást. Olvastam és láttam, értelmes civil kezdeményezéseket, felzárkóztatási projekteket. Találkoztam altruista terepmunkásokkal, akik évek óta a frontvonalon dolgoznak. A kérdés az, ki lesz az, aki ezeket a részeredményeket csokorba szedi, és kialakít egy egész országra kiterjedő felzárkóztatási stratégiát.

– Készül még hasonlóan érzékeny témákról filmet forgatni? Mi a következő ötlet?

– Huszonnégy tervem van, hogy ezekből melyik valósul meg, azt még nem tudom. Mindenesetre most nagyon érdekel a lehetőség, hogy szociális témájú filmet készítsek. Lenyűgöz, amikor látom, hogy a film közösségét ugyanaz a probléma foglalkoztatja, mint engem. Még akkor is, ha más következtetésekre jutunk.

– Miért változtatta hivatalosan is Benedekről Bencére a nevét?

– Akik ismernek mindig is Bencének szólítottak. Anyám is ezt a nevet akarta adni nekem. Én egy igazi Bence vagyok.

Olvasóink írták

  • 8. Buvana 2012. június 25. 06:52
    „Vögyé a nevedre vagy ötöt, aztán éljetök boldogan!! csóró hülye...”
  • 7. Mozimasiniszta 2012. június 23. 23:37
    „Eggyem azt a bogár szemedet de lácsó legén vagyol ...de az eszed az orcádho´ képest kicsinység....
    No osztán mé is rángattatták elő eztet mostan ? vagy má´ uborka szezony vagyon ....?”
  • 6. TELSTAR 2012. június 23. 20:16
    „Finglauf Béci, mikor költözöl ?”
  • 5. smalltown 2012. június 23. 19:50
    „Gratulalok es tovabbi sikereket!”
  • 4. Queenmargareth 2012. június 23. 18:14
    „vagy túl sokat késnek, vagy csak bizonyos emberek írhatnak.”
  • 3. Queenmargareth 2012. június 23. 17:53
    „Készít majd az arab sakkozóról is, meg a főrabbiról.”
  • 2. Lacusch69 2012. június 23. 16:12
    „Kedves Bence!

    Mond Neked valamit ez a mondat: "Öld a magyart!"

    Ha nem, segítek: Olaszliszka, 2006. október 15.”
  • 1. Emberségetavilágnak 2012. június 23. 14:34
    „Egyem az érzékeny lelkét. Azt a féloldalast.”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Vicces videó: Szurkolók emelgették a riporternő szoknyáját

Nem könnyű egy szép riporternő élete, főleg ha a szurkolók között kell élőben közvetítenie. Tovább olvasom