Délmagyar logó

2017. 03. 26. vasárnap - Emánuel 5°C | 10°C Még több cikk.

Hamar Dániel: A zene lelki dolog

Több mint három és fél évtizede működik a Muzsikás együttes: az egész világon hírét vitték a magyar népzenének. A legnevesebb koncerttermekben játszottak, itthon a gyerekeknek is bemutatják zenei hagyományainkat. Hamar Dániellel, az együttes bőgősével beszélgettünk. Megtudtuk: az előző rendszer nem szerette a népzenészeket, de a mai kornak is megvannak a maga nehézségei.
– A táncházmozgalommal indult annak idején a zenekar. Három és fél évtizede játszanak együtt, áll a honlapjukon – ez pontos dátum?
– Már két évvel túlléptük, harminchetedik éve muzsikálunk együtt. 1974-ben alakultunk, olyan rég volt... Sipos Mihály már végzett Szegeden matematikusként, mi, többiek, még diákok voltunk.

– Ön asztrofizikus. Érdekes, két természettudományos érdeklődésű ember hogyan kerül kapcsolatba a népzenével?
– A régi időkben a természettudomány és a zene sokszor ugyanazt művelte. Pontosabban a természettudósok között sok volt, aki zenélt. Einstein nagyon jó hegedűs volt, Teller Ede kiváló zongorista. E kettő nem zárja ki egymást.

– Annak idején mennyire volt nehéz elindulni népzenészként? Tudjuk, nem nagyon szerette a rendszer, ha a nemzeti identitást „feszegetik".
– Nem azért indultunk el, hogy koncertezzünk, világot járjunk, hanem azért, mert szerettük ezt a zenét. Ahogy elkezdtek érdeklődni a zenénk iránt az emberek, úgy kezdtünk el másfelé is menni: nemcsak kis klubot csináltunk, hanem elkezdtünk koncertezni, majd külföldön is felléptünk, lemezeket adtunk ki. Így jött egyik lépés a másik után. Két dolog volt rettenetesen gyanús az akkori hatalom számára. Az egyik, ami spontán volt, amit nem tudtak kontrollálni. A másik: bármi, ami megkérdőjelezte a hatalmukat. A nemzettudat nagyon erősen megkérdőjelezte. Konkrét, nagyon kemény ellenlépések felénk nem voltak, mint néhány társadalomtudományokkal foglalkozó emberrel szemben. Nem volt házkutatás, letartóztatás.

– Koncert megakadályozása, táncház feloszlatása?
– Ilyesmi nem történt, de amikor már kezdtünk kibújni a tojáshéjból, tapasztaltunk olyan lépéseket, amelyek a megsemmisítésünkre irányultak. Pletykák, rosszindulatú híresztelések. Előfordult, hogy már vártak a határon, amikor külföldi fellépésre indultunk, hogy valamiért lekapcsoljanak. Ezekből éreztük, hogy valakik csináltak ellenünk valamit, de sosem tudtuk meg, kik. Nem kértük ki az aktákat, békében akarunk élni és harmóniában. Elmúlt ez a korszak.

Több mint három és fél évtizede működik a Muzsikás együttes.
Több mint három és fél évtizede működik a Muzsikás együttes.

– Elmúlt, jött helyette egy gyökeresen más. Ennek a kornak is megvannak a maga nehézségei egy népzenész számára?
– Mindenféle művészeti szempontból megvan a nehézsége, mert a diktatúrában legalább volt valami etika. Bizonyos emberek nem szerették a diktatúrát, szerettek volna demokráciát: voltak magasabb rendű elvek, mint hogy legyen egy Trabantom vagy egy frizsiderem. Most olyan világban élünk, ahol a pénz dominál. Mintha a világnak ez lenne az egyedüli szelete: a gazdaság és a pénzteremtés. Holott nemcsak gazdaságból él egy ember, hanem lelke is van. Nehéz a dolgunk, mert ha egy zenét gazdasági céloknak rendelnek alá, elkezd korcsosulni. Nem szabad hagyni, hogy olyan helyzet teremtődjön, amelyben a zenésznek bármit el kell játszania, hogy pénzt keressen! A művészet mindig fontos az emberek számára, és ez nem függ össze a gazdagsággal. Szegény, nélkülöző emberek számára is – nekik különösen – nagyon sokat jelent a zene, a művészet. Kalotaszeg Erdély legszegényebb vidéke, mert nem jó ott a föld. Az emberek mégis micsoda munkát fektettek egy-egy tárgy megmunkálásába, ruhadarab hímzésébe! A szépséget, a harmóniát akarták maguk körül megvalósítani. Ha ezt, mint fontos dolgot, visszatennék az életünkbe, talán sok mindenen lehetne segíteni.

A Carnegie Hallba készülnek

Feltettük a kérdést Hamar Dánielnek: mik az együttes tervei? Kiderült: folytatják az iskolai koncerteket, nyáron egy dupla albumuk jelenik meg Angliában, és ismét fellépnek a Royal Festival Hallban, Bartók-műsort adnak a Londoni Filharmonikusokkal. Nemrég kaptak meghívást a New York-i Carnegie Hallba, ott jövőre játszanak. Készülnek egy nagy ausztrál–új-zélandi–japán turnéra is a Takács Vonósnégyessel. – Mindig azt hisszük, most már megöregedtünk, és mindig jönnek az újabb kihívások, lehetőségek. Van abban valami misszió, hogy az ember elviszi a magyar zenét külföldre – vallja a Muzsikás tagja.

Máig járnak népzenét gyűjteni?
– A zenei gyűjtésünk régen sem tudományos alapú volt. Inkább az volt a célunk, hogy a technikákat, a zenéket, az improvizálási módot tanuljuk meg. Illetve azt: egy közösség számára miért fontos a zene? Mi ez az összetartó erő? Ez lehet, ami átmenthető a mai életbe.

Évek óta tartanak rendhagyó zeneórákat iskolásoknak, amelyeken bemutatják a hagyományos népi hangszereket is. Folytatódik a program?
– Most már hatvanöt iskolába megyünk el egy évben, ötvennel kezdtük, évekre előre sorban állnak az iskolák. Eddig 80 ezer gyerekhez jutottunk el, ami azért nagyon komoly dolog, mert egy részük még egyáltalán nem hallott élő zenét. Kodály hazájában elképesztő módon háttérbe szorították a zeneoktatást. Nem tanítják meg a gyereket kicsi korban arra, mire való a zene, és ezt később nagyon nehéz megtanulni. A szülők ebben partnerek, azt gondolják, hogy az énekórák elveszik a gyerek idejét a fontosabb tantárgyaktól. Pedig a régi mérések is megmutatták, hogy a Kodály-féle módszer szerint tanuló zeneiskolás gyerekek a többi tárgyból is kiválóan teljesítettek. A zene fegyelemre szoktat, összpontosításra, a másikra való figyelésre. Olyan képességeket fejleszt játékosan, amelyek a tanulásban is kamatoztathatók. Ezen kívül a zene lelki dolog is. Olyan harmóniát hoz az ember életébe, amely semmiféle más dologgal nem pótolható.

– Azok a gyerekek, akik még soha élő zenét nem hallottak, hogy reagálnak az órákon?
– Megkaptam a múlt héten életem legnagyobb gázsiját. Egy lakótelepi iskolában voltunk, egy kilencéves kis pufók gyerek odajött hozzánk koncert után sugárzó arccal: Gratulálok! A kezében ott volt egy nejlonzacskóban négy darab háztartási keksz. Lemondott erről a kis nasiról, és odaadta ajándékba. Félretettem, mert ilyen gázsit még nem kaptam. Ehhez hasonló spontán reakciók is vannak, amelyek megerősítik az embert abban, hogy helyes, amit csinál.

Muzsikás. A legnevesebb koncerttermekben játszottak, itthon a gyerekeknek is bemutatják zenei hagyományainkat.
Muzsikás. A legnevesebb koncerttermekben játszottak, itthon
a gyerekeknek is bemutatják zenei hagyományainkat.

– Bejárták a világot, felléptek a legnevesebb koncerttermekben. A külföldi fellépések alkalmával hogyan reagálnak az emberek a sosem hallott magyar népzenére?
– Az ember megdöbben azon, hogy az a fajta zene, amit a sajátjának gondolt eddig, mennyire nemcsak a miénk, hanem az egész világé. A zene olyan misztériuma az emberi létnek, amely kiléphet az adott kultúrkörből. Amikor látjuk, hogy a magyar népzene ezen a szinten van, így kezelik, azt mondjuk, nagyobb figyelmet érdemel Magyarországon is.

– Önök játszottak együtt rockzenekarral, dzsesszzenészekkel, klasszikus zenészekkel, mások ötvözik a népi dallamokat elektronikával, rockdallamokkal. Mit gondol: ezek a kezdeményezések segítenek közelebb vinni a fiatalokhoz a népzenét?
– Attól függ, milyen a kezdeményezés. Ha valaki hisz a zenében, akkor hitelessé válik. Mi nagyon hiszünk a népzenében, és úgy tapasztaltuk, nem kell megváltoztatni ahhoz, hogy elfogadható legyen. Amikor rockegyüttessel zenéltünk, mi csak az autentikus zenét játszottuk. Ha beszálltunk hozzájuk, az egy játék volt. Mindenki látta, hogy az ő zenéjét segítjük egy hegedűvel, gardonnal, de az nem a mi zenénk. Amikor csak mi játszottunk, néztük a reakciót: fantasztikus volt. Tavaly a három legnagyobb franciaországi rockfesztiválon léptünk fel egy amerikai rockzenekarral, és tombolt a közönség. Ketten, egy hegedűvel és egy gardonnal zenéltünk, soha nem hallottak még ilyen muzsikát.

– Van kedvenc koncerthelyszínük, fellépésük?
– Nekem a Zeneakadémia. Ha az ember arra a színpadra lép, érzi azt, kik voltak itt előtte. Az a magyar zene legmegszenteltebb helye, és amikor beengedték oda a népzenét, akkor az ember azt mondja: Bartóknak igaza volt. Mi előbb zenéltünk London legnagyobb koncerttermében, a Royal Albert Hallban, mint a Zeneakadémián. Amikor először játszottunk az akadémián, a nagykörútig álltak sorban az emberek, akik jegyet akartak venni, hátha valaki nem megy be, aki előre megvette a koncertjegyét.

Névjegy

A Muzsikás együttes idehaza és külföldön egyaránt közkedvelt. Otthonosan mozognak a folk, népzenei és világzenei fesztiválokon, a komoly- vagy alternatív zenei, jazz, kelta vagy zsidó zenei rendezvényeken. Elsőként sikerült elfogadtatniuk a magyar népzenét mint önálló, minden más műfajjal egyenértékű zenei stílust. Jelen vannak a világ legjelentősebb koncerttermeiben, lemezeik világszerte kaphatók. Koncertjein korábban rendszeres vendég volt Sebestyén Márta, több közös albumot is megjelentettek. 2005-től gyakori vendég Petrás Mária moldvai születésű keramikus-iparművész, énekes. Elismeréseik közül néhány: Liszt Ferenc-, Magyar Örökség-, Kossuth- és Prima Primissima Díj. Az együttest európai zenekarként elsőként ismerték el a legrangosabb nemzetközi világzenei díjjal, a WOMEX-díjjal. Tagok: Sipos Mihály – hegedű, citera, ének, Porteleki László – hegedű, koboz, tambura, ének, Éri Péter – brácsa, kontra, mandolin, furulyák, ének, Hamar Dániel – bőgő, gardon, dob, ének.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Kilenc órával szabadulásuk után ismét loptak

Mindössze kilenc órával szabadulása után öt román állampolgár ismét lopni akart Kanadában. A rendőrség azonnal letartóztatta őket. Tovább olvasom