Délmagyar logó

2017. 09. 25. hétfő - Eufrozina, Kende 8°C | 18°C Még több cikk.

Így pasizom a neten

Fél éve próbáltam ki először, azóta rá vagyok kattanva. Függő lettem, csak a neten tudok bepasizni! Először is ott van az a rengeteg izgalmasnak tűnő új arc.
Minden új ember magában hordozza a lehetőséget: lehet, hogy ő lesz az! Gyorsan, egyszerűen be lehet állítani, hogy milyen paraméterekre keressen hozzám illő társat, és már is ott egy hosszú lista. Jön a nézegetés, érdeklődés, bárkihez mindenféle bonyodalom nélkül be lehet kukucskálni. Aztán ha valaki felkeltette a figyelmemet, csak rá kell dobnom egy üzenetet. Ez egyáltalán nem ciki, ha tetszem neki, akkor nem lesz velem elutasító, hiszen sorstársak vagyunk, ugyanazt keressük itt fent.

Gyorsabb, jobb ez a módszer és kevesebb kudarc ér a neten, mintha ugyanez szemtől-szembe történne velem. Ha valaki nem tetszik, nem kell kínosan tovább beszélgetni vele, amíg jön egy busz. Nem kell falból felhívatnom magam a barátnőmmel, hogy a jelszó bemondása után rángasson el egy vészhelyzethez. Egyszerűen csak odébb állok két klikkeléssel.

Megkönnyíti a dolgom az is, hogy sokféle eszközzel, képekkel, szimbólumokkal tudom magam kifejezni. Mert ilyen helyzetben egyáltalán nem vagyok a szavak embere, sokszor leblokkolok, és utólag annyira bánom ezt. De a profilom sokkal árnyaltabban tud engem bemutatni, és a reakcióimat is színesebben tudom kifejezni.

Amit külön szeretek, az az őszintébb kommunikáció. Ha valaki nem tetszik, azt is egyenesebben ki tudod fejezni, mintha a szemébe kellene diplomatikusan mondanom: hát, nem tudom, holnap hívj fel, és megbeszéljük… De ugyanakkor gyorsabban térhetünk a lényegre is: itt mindenki ismerkedni szeretne, döntött, amikor regisztrált. Nem lehet arra játszani, hogy csak barátok legyünk. Vagy randizunk, vagy nem, és kész.

A barátaimnak először nem is mertem elmondani, hogy én is regisztráltam egy ilyen oldalon. Aztán amikor összejött az első randi, akkor bevallottam Nem voltak túl optimisták, ők nem hittek abban, hogy ez komolyra is fordulhat. Jó, az első eset nem is tartott túl sokáig, kétszer találkoztunk, aztán már nem volt annyira érdekes a fiú. Viszont megtanultam pár dolgot. Tovább kutattam, még jobban figyelve arra, hogy kikkel NE ismerkedjek meg. Mert ennyi nézelődés után már kialakult egyfajta rutin: kinek mit lehet elhinni, mire kell rákérdezni, és hogyan kell mindezt tenni.

Amiért viszont nem szeretem a személyes ismerkedésnél jobban a virtuális találkozásokat, az az, hogy sokan hobbiból űzik ezt, és fűnek-fának szerelmet vallanak egy mondat után. Persze, ha épp szakítás után lennék, biztos nagyon jól tudna esni a lelkemnek egy ismeretlen rajongása is!

Olvasóink írták

  • 4. maradando 2010. szeptember 18. 15:45
    „3.flexnake
    Akkor ez most nem a reklám helye.?”
  • 3. flexsnake 2010. szeptember 18. 11:44
    „ez most hogy jött ide?”
  • 2. THE 2010. szeptember 18. 11:40
    „Sajnos egyre inkább nem megy az önkifejezés, és a gép mögé bújva tudunk ismerkedni. De ezzel semmi gond, mert a másik fél is hasonló cipőben jár. Kíváncsi leszek hosszú távon hova vezet. Az előnyei mellett hátrányairól se feletkezzünk meg.”
  • 1. gubanc 2010. szeptember 18. 08:50
    „Azt a szépfiút pasizd be, aki itt mosolyog az írás felett jobbról.”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Az ágy alá bújt az erőszakoló

Egy hét keresés után az ágy alól húzta ki a rendőrség azt a Dambovita megyei férfit, akit nemi erőszakért köröztek - áll a crimetime.ro oldalán. Tovább olvasom