Délmagyar logó

2017. 04. 27. csütörtök - Zita 10°C | 24°C Még több cikk.

Keresztes Ildikó: Az érzékenység áldás és átok is

Thaiföldön töltődött fel Keresztes Ildikó, ennek kapcsán összekülönbözött a bulvársajtóval. A magánéletéről nem, a szakmáról azonban nyilatkozik az énekesnő, aki szélsőséges személyiségnek tartja magát: új lemezének fogadtatását az X-Faktor miatt nem követte igazán nyomon, annál inkább a mentoráltjait.
– Zsúfolt év volt a tavalyi: lement a második X-Faktor-széria, új lemezt adott ki, meg is betegedett. A thaiföldi úton sikerült kipihennie magát, feltöltődni?

– Aki azt gondolja, tíz nap alatt ki lehet pihenni egy egész évet, az nagyon naiv – de mindenképpen jót tett, arra nagyon jó volt, hogy meggyógyuljak. Év végén megint összeszedtem egy csúnya, makacs felső légúti fertőzést, és egy énekesnél nem a legkellemesebb, amikor köhög, mint egy asztmás. Meg hát már ismerem annyira a saját szervezetem, hogy hiába marad itthon egy-két hetem pihenésre, ha nem megyek el ebből a környezetből, ugyanúgy pörög az agyam, ugyanúgy csörög a telefon. Télből a nyárba nagyon jó elmenni, én amúgy is tengermániás vagyok. Azért szoktam távoli úticélt választani egy egészen más kultúrába, mert ott óhatatlanul is elkezd az ember felengedni, kezd kimenni belőle a stressz. Thaiföld erre nagyon jó volt: mindenki jókedvű, mosolyog, süt a nap... Az ember elfelejti a bajait. Feltöltődve jöttem vissza, egy csomó új élményben volt részem, de már zúdulnak rám az újabb feladatok: színház, fellépések...

Fotó: RTL Klub/Sajtóklub/Trunkó Bálint
Keresztes Ildikó: Azért szoktam távoli úticélt választani egy egészen más kultúrába, mert ott óhatatlanul is elkezd az ember felengedni. Fotó: RTL Klub/Sajtóklub/Trunkó Bálint


– Éppen egy új kulturális élmény miatt volt egy félreértése a bulvársajtóval, amely miatt megharagudott... azt írták: szexshow-n békült a férjével, Kicska Lászlóval, az Edda basszusgitárosával.

– Ha az ember elmesél valamit, azt szenzációhajhászás miatt kitekerik – éppen a 2011-es X-Faktor kapcsán tapasztaltam meg ezeket a dolgokat a saját bőrömön. A végén már nem tudtam, mit csináljak: elkezdjek pereskedni, vagy hagyjam az egészet, és írjanak, amit akarnak? Az ember elmeséli, hogy megnézett egy világszínvonalú revüt, amit éppen transzvesztiták adnak elő, egy olyan színházba, ahová alig lehet jegyet kapni, elképesztő díszletekkel és jelmezekkel – ez nem ekvivalens egy lebuj szexkocsmával, ahol a lányokat 100 bhatért meg lehet venni! Ráadásul arról sem nyilatkoztam, a férjemmel voltam-e, vagy sem, ehhez képest a napokban megint azzal szembesültem egy magazin címlapján, hogy válunk, holott erről szó sincs. Egy huszonöt éves párkapcsolat alatt vannak hullámhegyek és hullámvölgyek – ha huszonöt évig nem szellőztettem a magánéletemet, most sem fogom, ez a válság valamiért kibukott, és nem akartam hazudni. A részleteken viszont, amiket össze-vissza írtak, teljesen kiakadtam. Az pedig borzasztóan bosszant, hogy a szakmai dolgokra nem kíváncsiak.

Fotó: RTL Klub/Sajtóklub/Trunkó Bálint
Keresztes Ildikó: Egy huszonöt éves párkapcsolat alatt vannak hullámhegyek és hullámvölgyek. Fotó: RTL Klub/Sajtóklub/Trunkó Bálint

– Ha már a szakmát említi: milyen volt az új album fogadtatása?

– Furcsa dolog, de az X-Faktor miatt nem értem rá annyira nyomon követni, az albumommal mi a helyzet. Nyilván az kellene hogy legyen a legfontosabb „gyerekem", de a többi „gyerekeim" elvitték az időmet és az energiámat – amit nem bánok. Hozzám csak annyi jutott egyelőre vissza, hogy szakmailag nagyon jó a visszhangja. A kiadóm nem sokat tett hozzá a dologhoz ahhoz képest, hogy az elmúlt két albumom aranylemez lett, miközben talán életem egyik legjobb lemeze. Tizenöt éve vágytam rá, hogy Horváth Attila szövegíróval dolgozzak, a zeneszerző pedig svéd, egy másik zenei kultúrából érkezett. Nagyon szigorú volt és maximalista, mindemellett nagyon jó fej ember: még életvezetési tanácsokat is kapok tőle, ha kell. Került a lemezre egy közös dal is a három mentoráltammal az első X-Faktorból.

– Mennyire követi a mentoráltjai sorsát? Tartják a kapcsolatot?

– Abszolút követem, nem szoktam a levegőbe beszélni. Baricz Gergővel és Demes Tamással például legutóbb az Illatos úti kutyamenhelyen jártunk örökbefogadó napon, és vannak közös fellépéseink is, Király L. Norbival pedig együtt szilvesztereztem. A munkakapcsolat és az emberi kapcsolat is működik: nagyon megszerettem őket emberileg is, és azt gondolom, ők is kötődnek hozzám. Hálás vagyok a sorsnak, hogy ilyen emberkéket kaptam az elmúlt két szériában. Ez részemről egy életre szól, de ahogy elnézem, részükről is.

Keresztes Ildikó - Egészen, mert félig nem tudok


– Ahhoz képest, annak idején mennyire volt nehéz elindulni, mentorként mit tapasztal: mennyire nehéz most az indulás?

– Minden generációnak megvan a saját könnyebbsége és nehézsége. Nehezebb és hosszabb utunk volt, de talán megalapozottabb, mint a mostaniaknak. Egy tehetségkutató kapcsán fellövik őket az égbe: egy huszonéves gyereknek nagyon nehéz feldolgozni ezt a fajta sikert, mert hirtelen nem tudja, hová csöppent. Ebben is megpróbáltam a mentoráltjaimnak tanácsot adni, segíteni, amennyire lehetett – nekem is voltak segítségeim, ha nem is ennyire közvetlen mentorok. Azt gondolom, ha a mostani generációnak ilyen lehetőségei adódnak, ezeket kell kihasználni jó értelemben. Az én drága jó volt színházigazgatóm és kollégám, Mikó István mondta: aki igazán tehetséges, annak mindegy, milyen úton, de úgyis a szakmában lesz a helye. Én másban nem tudok hinni, csak ebben és a Jóistenben.

Fotó: RTL Klub/Sajtóklub/Trunkó Bálint
Keresztes Ildikó: Néha valóban azt érzem, küzdök a démonjaimmal, és néha nézem, melyik vagyok valójában én. Fotó: RTL Klub/Sajtóklub/Trunkó Bálint


– A honlapján az önéletrajzában találtam egy mottót: „Az élet ízét csak a bolondok ismerik". Az album címe: „A démon, aki bennem van". Ezek a mondatok mit árulnak el Keresztes Ildikóról?

– Azokat a címeket, szövegeket szeretem leginkább, amelyek sokatmondóak. Amelyek első olvasatra is jelentenek valamit, de ha kicsit jobban mögé nézünk, ott még van több réteg, amit el lehet olvasni. A mottó az Előttem az élet című Emile Ajar-regény egy idézete, amit nagyon szeretek. Mivel én is borzasztóan szélsőséges személyiség vagyok, elég nagy amplitúdókkal élek: amennyire fel tudok repülni, annyira le is tudok menni. A művészetben ez áldás és átok is egyben, ha valaki nem ilyen, nem nagyon megy alkotói pályára. Ez a fajta hiperérzékenység és őrültség, amely bennünk, művészekben van, megnehezíti a dolgunkat a civil életben, de a művészetünkben ebből tudunk táplálkozni. Nekem így van színe, íze az életnek, még akkor is, ha néha borzasztóan nehéz. A démon, aki bennem van: ezt a címet találtuk a legalkalmasabbnak arra, hogy átfogja a lemezt. Néha valóban azt érzem, küzdök a démonjaimmal, és néha nézem, melyik vagyok valójában én. Ám a démont sem kell feltétlenül negatív értelemben érteni, mert démon lehet egy dögös nő, egy vérbő menyecske... lehet akár egy ördög is persze. Sok színe van ennek a démonnak, akár egy nőnek – mert egy nőnek rengeteg színe van, akkor is, ha nem mutatja: az anyáskodótól a kurtizánig mindennek kell lennie. Akár olyannak is, mint egy pasi, aki átmegy a falon is. Engem mindez jellemez. Egy idősebb színész kollégám mondta egyszer: Keresztes, te olyan vagy, mint Jeanne D'Arc és Marilyn Monroe keveréke. Elkezdtem rajta gondolkodni, és rájöttem, hogy lehet ebben valami: a két nőben borzasztóan sok az ellentétet, de sok közös dolgot is felfedeztem. Néha olyan vagyok, mint egy mimóza: hozzám érnek, összetörök és meghalok. Néha meg felveszem a páncélt, a szuronyt, megyek a háborúba, és mindenkit legyőzök.

Olvasóink írták

  • 2. cumania 2012. február 19. 23:19
    „Liba...”
  • 1. deszkás 2012. február 19. 12:06
    „"Művésznő"! Önnel úgy vagyok mint Lagzi Lajcsival. "mindig is tengerimádó voltam".... És ötéves házasként először látta Balatont.”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Hugh Jackman még nyomorultabb

Nagy ajándékot kapott Hugh Jackman: új dalt komponáltak számára A nyomorultak készülő… Tovább olvasom