Délmagyar logó

2017. 05. 27. szombat - Hella 14°C | 24°C Még több cikk.

Németh Juci nem tudna csak lányokkal zenélni

Zsúfolt nyarat zárt a kétéves Nemjuci zenekar, Németh Jucival, a frontemberrel a nyár zárófesztiválján, a Szegedi Ifjúsági Napokon beszélgettünk.
Az Anima Sound System volt énekesnője fontosnak tartja, hogy az előadóművészek kiálljanak jó ügyekért. Az énekesnő jól boldogul a fiúk között, a női intrikákat ellenben nehezen viseli.

– Már eltelt egy kis idő az első Nemjuci-lemez kiadása óta: milyen a fogadtatás?
– Nem a teljesen ismeretlen zenekarok szintjéről indultunk, mindegyikünknek volt zenei előélete – ebből a szempontból könnyebb volt az emberek tudomására hozni, hogy van egy új zenekar. Ugyanakkor mindegyikünknek bizonyítania kellett. Szokták kérdezni, visszalépés-e az Anima után a Nemjuci. Én azt gondolom, előrelépés, hogy van egy saját zenekarom, és az két év után így működik. Ahhoz képest, hogy egy angolul éneklő, viszonylag fiatal rockzenekar vagyunk, egyre többen ismernek minket. Nagyon sokan voltak a SZIN-en is a koncerten, az eső ellenére. Sokan mondják, hogy magyarul több embert érintene meg a zenekar. Én is így gondolom, de akkor nem az szólalna meg a színpadon, amit megálmodtam, megálmodtunk. Ha majd magyarul álmodunk, akkor magyarul fog szólni a Nemjuci-dal.

Fotó: Veréb Simon
Németh Juci nem tudna csak lányokkal zenélni.
Fotó: Veréb Simon

– Aki viszont nem tud angolul, a zenére fog figyelni.
– Én például ebbe a kategóriába tartozom. Gyerekkoromban, amikor angol nyelvű rockzenét hallgattam, nem tudtam angolul – most sem vagyok perfekt –, éppen ezért mindig a zenén volt a hangsúly. Vannak olyan előadók, például Lovasi András, akik irodalmibb közegből jönnek és a költői vénájuk köré kiteljesedik a zenéjük. Én fordítva működöm.

– A számokat együtt írják?
– Abszolút együtt, de azt lehet azért mondani, hogy én vagyok a „vezérkos". Nem mindent játszunk, csak azt, amire én rábólintok. Egyébként minden zenekarba kell egy vezérember, négyfelé nem tud menni valami, csak egyfelé.

Az előadóművész értéket közvetít

Az Anima Sound System tagjai kiálltak a tolerancia, az emberi jogok mellett. Németh Juci azóta szót emelt a bringázás mellett, részt vett öko-divatbemutatón. Megkérdeztük: feladata egy előadóművésznek az értékközvetítés? – Minden lehetőséget meg kell ragadni, hogy jó értékeket közvetítsünk – amennyiben az én értékrendemet jónak találják –, mert ránk odafigyelnek az emberek – jött a válasz. – A turkálást támogatom, elegem van a nagy bevásárlócentrumokból, ahol hétről hétre veszik a lányok az új ruhákat – értelmetlennek találom, és nem vagyok hajlandó támogatni a kizsákmányoló multicégeket. Az egész zenekar ökotudatos, főleg Áron, a dobosunk. Amikor hajnali négykor hazaérünk egy koncertről, ő egy órát vár az éjszakai járatra, de nem autóval megy haza. Én az étkezésben is tudatos vagyok, szelektíven gyűjtjük a szemetet, autó helyett bringázunk, ha tudunk. Ez a jövő.
– A színpadon is megdicsérte a fiúkat, majd rájuk szólt: „Aztán jól játsszatok!"
– Szokták mondani, hogy kicsit anyukás is vagyok az együttesben. Vállalom a szerepet, de ez azért sokrétűbb.

– Az Animában is egyedül volt nő, ebben a zenekarban is. Nehéz érvényesülni a férfiak között?
– Nem tudnék csak lányokkal együtt zenélni. Illetve a Budapest Bárban Ruttkai Borival és Behumi Dórival énekelek, és velük nagyon jól megvagyunk. De nagyon nehezen viselem az őszintétlen női „játékokat", a rivalizálást, a játszmákat, a hierarchikus viszonyt. Ilyen szempontból inkább fiús vagyok. Na és valljuk be, hogy szeretem a fiúkat. Ez sem egy utolsó szempont...

– A párja soha nem volt féltékeny a zenélésre?
– Tizennégy éve vagyok a pályán, azóta már több párom volt. Amikor beléptem az Animába, az első szerelmem például nem igazán örült ennek a dolognak. A többiek jól kezelték, a jelenlegi párom is nagyon jól áll hozzá. Látja, hogy a zenélés számomra szintén öröm, szerelem. Legutóbb egy Budapest Bár-koncerten például teljesen eksztázisba estem és fetrengtem a földön a miniruhámban. Szerintem már a rock and rollnál jártam. Ilyesmit elég nehéz megmagyarázni a páromnak, maradjunk annyiban, hogy vannak extrém szituációk. De nem iszom, nincs szükségem semmire, hogy színpadra lépjek, az életem igazából nem különbözik a többi emberétől. Csak annyiban, hogy a párom, ha megnéz a munkában, nem egy irodába jön, hanem egy koncertre. Itt mindig nyüzsgés van, középpontban áll az ember. Ezt jól kell kezelni, de én nem adok rá okot, azt gondolom, hogy ne lehessen jól kezelni.

– A Budapest Bárban kicsit dívás a szerepe, ott a farmeros rocker a Nemjuciban, és van még néhány oldala: több éven át riporterkedett az MTV Kultúrház című műsorában, vezette a Feszty-körképet is. Ezek a lehetőségek véletlenül jöttek, vagy tudatos tervezés eredményei?
– Egy dolog volt tudatos: hogy jött a lehetőség – gondolom, nem véletlenül, de nem terveztem, eszembe sem jutott tévézni –, és belementem. Egyre több oldalamat csiszolgatom, mert érdekel, tudom-e csinálni, tudom-e jól csinálni. Kíváncsiság van ebben és önmegismerés. Szerintem unalmas csak egy dologgal foglalkozni, és ma iszonyú ritka, hogy valakinek ennyi minden megadatik. Nagyon szerencsésnek és kiváltságosnak érzem magam, hogy mindent szerelemből csinálok.

– A riporteri múltja befolyásolja most, amikor önnel készítenek interjút?
– Sokkal empatikusabb vagyok az újságírókkal, mint előtte. Nem könnyű szakma, és igazából nem is az én szakmám, de szerettem, mert érdekelt, és én is mindig érdeklődő vagyok – egy riporternek ez a fontos. Amikor a másikon látom, hogy tényleg érdekli, amit kérdez, az nagyon jó érzés.

– Visszatérve a színpadhoz: meddig tart, amíg kitalálja, mit vegyen fel egy koncertre?
– Eljött a nyár vége, már az összes fellépőruhámat „lelőttem". A fesztiválszezon elején még van kedvem öltözködni, a végére kicsit már lanyhul ez. Nagyon-nagyon sokat turkálok, ötszáz forintnál többet semmiért sem fizetek, igazából butikban vett új ruhám kevés van. A testvéremnek Kapuváron turkálója van, tőle származik például az a kantáros munkásnadrág, amiben a SZIN-en énekeltem.

– Fontos, hogy ne jelenjen meg két koncerten ugyanabban a ruhában?
– Igazából igen. Nagyon fontosnak tartom a megjelenést, a fiúk egyszer sem léptek úgy színpadra, hogy ne bólintsak rá, mit vesznek fel. Egy zenekarnak nagyon kell figyelnie a megjelenésre. Azt a fajta stílust visszük a színpadon kinézetben, ami a lemezborítónkon látható: kicsit szedett-vedett, néha talán túl hanyagnak tűnő, valamikor elnyűtt, lepukkant ruhákkal. A feslett rock and rollban nem néz ki jól a vasalt ing.

– Korábban azt nyilatkozta, hogy gyerekkori kedvenceihez tér vissza a rockzenével. Közben volt zenekarában az egyik alapító tag, Prieger Zsolt lánya énekel, aki ˝belenőtt˝ az Anima zenéjébe. Nem érez ebben párhuzamot?
– Rengeteg párhuzam van ebben az ügyben. Prieger Fanni anyukája a legjobb barátnőm. Fannival pici kora óta ismerjük egymást, és nagyon tehetséges kiscsajnak tartom. A karmáink nagyon durván találkoznak valahol...
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Hien megérett a Queen zenéjére

Nguyen Thanh Hien a közelmúltban tért vissza Vietnamból, ahol három hétig idős nagyszüleinél vakációzott. Tovább olvasom