Délmagyar logó

2016. 12. 10. szombat - Judit 0°C | 9°C

Oszvald Marika karácsonyi csodákra emlékszik

Oszvald Marika már idejét sem tudja, mikor töltötte utoljára a szentestét családja társaságában. Mióta dolgozik, a karácsonyokat és szilvesztereket rendre külföldi színpadokon tölti, így egy nappal korábban várja a családját, mint ahogy szokás. Az ünnep persze így sem veszít a fényéből. Együtt főz, énekel és ünnepel az egész család: kicsik és nagyok egyaránt. Nem az ajándék a fontos, mint mondja, nem is tudja sokszor, hogy kitől mit kap. Egy a lényeg ilyenkor a szeretet mellett, hogy figyeljünk egymásra.
– Hogy ünnepelt karácsonykor?

– Egy nappal előbb ünnepeltem, mert 24-én reggel már repültünk Münchenbe a társulat egy részével: 25-én dupla előadást játszottunk. Egy gálaműsorral rukkolunk elő, öt előadást Münchenben játszunk, azután elutazunk Nürnbergbe, Regensburgba és Essenbe. Január elsején jövünk haza úgy, hogy egyenesen a színházba megyünk, mert este már előadás van. Elég feszített a tempó. De ez már így van huszonéve, nem is tudom már az idejét, mikor ünnepeltem otthon a szentestét. Ehhez mi már hozzászoktunk, nekünk az ünnep sajnos munka. De azért mindig megpróbáljuk megteremteni azt a miliőt, ami segít a csodát átélni. Mindig viszünk ki karácsonyfát, feldíszítjük, elmegyünk vacsorázni, megpróbáljuk a hangulatot nem elveszíteni, és ajándékot is adunk. Jelképes ajándékok ezek, nem toronyóra lánccal, épp csak kifejezik a szeretetünket. A légkör is bensőséges, hiszen mondhatni, hogy az évek hosszú sora alatt az embernek családjává válik a színház. De minden ugyanúgy történt december 23-án, mintha 24-e lett volna. Gyönyörűen feldíszítettük a fát, elkészítettük a vacsorát, vártuk a családtagokat, minden úgy történt, ahogy bárki másnál.

Oszvald Marika: A szüleim nagyon sok figyelmet fordítottak a karácsonyra.
Oszvald Marika: A szüleim nagyon sok figyelmet fordítottak a karácsonyra.

– Ön főzött?

– Én is. De inkább azt mondanám, hogy együtt főztünk, mindent közösen csináltunk. Rántott halat, gesztenyével és rumos szilvával töltött pulykát, majonézes krumplit és szintén gesztenyével, rumos szilvával töltött almát készítettünk. És hát ne feledkezzünk el a süteményekről sem: mogyorós és diós kifli, bejgli volt az asztalon.

– A sok előadás mellett van ideje lélekben felkészülni az ünnepre?

– Igen, teljesen. Már jóval előtte lázban égek. Számomra tényleg a karácsony a legszebb ünnep. Úgy gondolom, ha valakit ilyenkor sem száll meg a szentlélek, akkor ott baj van.

Egy társulat tagja

Oszvald Marika 1952. április 12-én született Budapesten. Édesanyja Halasi Marika, szubrett, édesapja Oszvald Gyula, az Operettszínház népszerű bonvivánja. A Jászai Mari-díjas művésznő 1998 óta tagja a Halhatatlanok társulatának, 2002 óta pedig érdemes művész. Mielőtt felvették a Színművészeti Főiskola operett–musical szakára, amit 1974-ben végzett el, a Szegedi Nemzeti Színház társulatánál töltött egy évet. Mióta diplomáját átvette, a Budapesti Operettszínház tagja.

– Gyerekkorából milyen karácsonyokra emlékszik?

– Csodálatosakra. Szokták mondani, hogy nem az ajándékról szól ez a dolog, de amikor gyerek voltam, mégis mindig nagyon örültünk, amikor a fa alatt megláttuk az ajándékokat: a játékokat, a titkokat. Mindig nagyon jó érzés volt. A szüleim nagyon sok figyelmet fordítottak a karácsonyra. Volt olyan, hogy apukám átment az egyik szobába – egymásba nyíltak a szobáink –, onnan egy nagy bottal átnyúlt a másik ablakába, és kopogtatott, és akkor tényleg elhittük, hogy a Jézuska beszállt az ablakon, és épp akkor tette le a fát. Nagyon varázslatos karácsonyaink voltak gyerekkoromban, és én is igyekeztem a későbbiekben ezt a hagyományt folytatni. Mivel már nem élnek a szüleim, én vettem át a szerepüket, és szerintem valamennyire érzékem is van hozzá. Én vezényelem le a karácsonyt: énekelünk, imádkozunk, aztán megjönnek az ajándékok, feltesszük a Messiást, gyönyörű zene szól, és az egész olyan csodálatos. Emlékszem egyszer egy karácsonyra, amikor a gyerekem még picike volt. Annyi ajándékot kapott, hogy Dunát tudtunk volna vele rekeszteni, és amikor az utolsó ajándékot is kibontotta, megkérdezte, hogy nincs több? De volt olyan is, hogy Bécsben ünnepeltünk, mert ott volt előadásom, és akkor meg az mondta, hogy érdekes, hogy Bécsben sokkal szebb ajándékokat hoz a Jézuska. Persze ezek a vicces részei a dolognak. Tényleg nagyon fontos ünnepnek tartom, mert az ember lelke egészen meg tud újulni. Én nem is rohanok ilyenkor, már korán elkezdem az ajándékvásárlást, és nem arra koncentrálok, hogy mindenkinek a legdrágábbat vegyem. Itt nem arról van szó, hogy mindenkinek meg kell venni a színes tévét és a laptopot, mert azt az ember elintézi év közben, akinek pedig szüksége van rá, úgyis szól. Itt a figyelmesség a lényeg. Én például sokszor azt sem tudom, hogy kitől mit kaptam, nem foglalkozom vele igazán.

– Meglepetést azért tudnak önnek okozni?

– Igen, természetesen. A lányom meg is teszi, mindig felkapom a fejem, hogy milyen fantasztikus dolgokat talál ki. Csodálatos gyerekem van. Én egyébként is rajongó típus vagyok, így nagyon tudok örülni mindennek.

– Nagy a család? Sokan állják körül a fát?

– Igen, elég nagy családunk van, de sajnos már fogy. Azok mennek el szépen lassan, akik az én életemet felépítették. Nehéz dolog, amikor már elmúlik az a bizonyos gyermekkor, és én veszem át a felnőtt szerepét, mondjuk itt is volt az ideje, hisz 60 éves vagyok. A karácsony természetesen a gyerekeknek a legcsodálatosabb. Az lenne a fontos, hogy nekik se az ajándékokról szóljon az ünnep, ezt pedig a szülők tudják megteremteni. Imádom látni a fiatalokat a családban. Csodálom a fiatalságot, rajongok értük. Vannak kisebb gyerekek is, és ez jó érzés.

– Ha jól tudom, unokája még nincs. Vágyik már rá?

– Persze! Nincs még, de „dolgozunk rajta". Már jó lenne, de azért nem erőlteti az ember, majd jön, ha a sors úgy alakítja a dolgokat. Tényleg nagyon szeretem a gyerekeket és most örömöm is van bennük, mert karácsonyra készült el az Operettszínházban az Oszi-boszi, a repülő nagyanyó című gyerekeknek szóló műsor – bár tulajdonképpen szerintem minden korosztály megtalálja benne az örömét –, amiben operettől a musicalig mindenféle dal elhangzik. Én most szembesültem először gyerekközönséggel, eddig nem volt szerencsém találkozni velük, valami varázslatos élmény, ahogy lelkesednek, bekiabálnak. Karácsonyra ez nekem nagyon szép ajándék a színháztól: kifejezetten rám írták az előadást. Én a kezdetek kezdetén játszottam csak gyerekdarabban, amikor főiskolás voltam, de ilyen, hogy az Operettszínházban játsszak gyerekközönségnek, ilyen még nem történt. Az egyik utolsó próbára beengedtek egy óvodás csoportot, és megérezhettem, hogy milyen a gyerekekkel kommunikálni, és nagyon jó élmény volt. Ők igazán hálás és őszinte közönség.

Oszvald Marika: A karácsony természetesen a gyerekeknek a legcsodálatosabb. Az lenne a fontos, hogy nekik se az ajándékokról szóljon az ünnep, ezt pedig a szülők tudják megteremteni.
Oszvald Marika: A karácsony természetesen a gyerekeknek a legcsodálatosabb. Az lenne a fontos, hogy nekik se az ajándékokról szóljon az ünnep, ezt pedig a szülők tudják megteremteni.

– A szilvesztert is külföldön ünnepli...

– Essenben leszünk, majd valószínűleg előadás után ünnepeljük meg úgy, ahogy tudjuk. De az elmúlt évtizedekben a szilveszterek is munkával teltek, nemcsak a karácsony, én ehhez már hozzászoktam. Ilyenkor állandóan valahol külföldön vagyunk.

– Hogyan búcsúztatja az óévet? Készít számadást?

– Nem. Nincsen semmi ilyen hókuszpókusz az életemben, nincs fogadalom sem, viszont örülök, hogy megértem egy újabb évet. Hálát adok ezért, örülünk egymásnak, örülünk, hogy életben vagyunk, reménykedünk, várjuk a jövőt. Megmondom őszintén, nemigen vetek számot az előző évvel. Picit figyelem az eredményeimet, mert az fontos, az jó, építi az embert, egészséges önbizalmat ad. De ez igazság szerint mindennap bennem zakatol, ehhez nem kell egy bizonyos napnak eljönnie. Mindenesetre azért a szilveszternek is megvan a varázsa, mutatja, hogy egy nagy körforgás az élet, és ez jó.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Már több mint 1,1 milliárd mobilhasználó van Kínában

November végén már 1,104 milliárd ember használt mobiltelefont Kínában - jelentette be az ipari és… Tovább olvasom