Délmagyar logó

2017. 06. 23. péntek - Zoltán 22°C | 35°C Még több cikk.

Ráadásul Zorán - interjú

A 67 éves Zorán hiszi, hogy nem szabad a babérokon ˝ücsörögni˝, hanem tovább kell lépni, új dalokat létrehozni. Kérdéseinkre válaszolva az is kiderült, hogy miért nem találkozhatunk vele gyakrabban a bulvársajtóban.
– Az őszi turné vége felé jár. Milyen a koncertek fogadtatása?

– Örömmel mondhatom, hogy eddig szinte végig telt házas, sokszor pótszékes előadásaink voltak, pedig előtte nagy volt az izgalom, hogy a gazdasági helyzet milyen hatással lesz a látogatottságra. Az pedig, hogy egy előadás mennyire sikeres, lemérhető például abból is, hogy hány ráadást kér a közönség, hogy végül is milyen hosszúságú lesz egy-egy előadás. Ebből a szempontból sem panaszkodhatunk, hiszen eddig mindenhol 3–4 ráadásdallal zártuk a két óránál is jóval hosszabb műsorokat.


– Nemcsak nagyvárosok szerepelnek a turné programjában, hanem kisvárosokba is eljutnak...

– A kisebb befogadóképességű és kisebb színpaddal rendelkező helyekre szóló meghívásoknak is szívesen eleget teszünk, csak olyankor mi is kevesebben vagyunk a színpadon. Fontos tudni, hogy ezeken a kamarakoncerteken is ugyanazokat a dalok játsszuk, mint a nagykoncerteken, tehát a műsor változatlan.



– A koncertek repertoárja hogyan alakul az évek folyamán, mennyit kell rajtuk változtatni, mennyi a hagyományos elem?

– Minden egyes turnéra más és más műsorral készülünk, ugyanarra a helyre soha nem megyünk vissza ugyanazzal a programmal. A 2009-es őszi turnéban is annyi új dal van, hogy eleinte attól tartottam, ez már visszaélés a közönségnek az újdonságok iránti fogékonyságával. Hála istennek, az eddigi koncerteken ez az aggodalmam nem igazolódott be, mert sokszor a sosem hallott daloknak nagyobb sikere volt, mint egy-két réginek.


Magánélet: ahol becsukhatja maga mögött az ajtót


– Egy kicsit más téma... Szinte egyáltalán nem találkozhatunk önnel a bulvárújságok címlapjain. Hogyan védi ki ezt?

– Én mindig is igyekeztem a magánéletemet ténylegesen magánéletként kezelni, vagyis megőrizni saját magamnak azt, ami csak az enyém. Kell hogy legyen egy hely, ahol becsukhatjuk magunk mögött az ajtót.


– Ezt ma egyébként meg lehet tenni egy híres embernek? Engedi ezt egyáltalán a média?

– Nyilván a sajtó igyekszik mindenbe belepillantani, minden titkot kideríteni, hisz – többek között – ez is a dolga. A szakmai, emberi érdeklődést sosem szoktam visszautasítani, bizonyítja ezt ez az interjú is! Nekem nagyon fontos a sajtóval való jó viszony, mint mindenkinek, akinek a munkája a nyilvánosság előtt zajlik. Máskülönben amúgy sem élek olyan életet, ami a bulvársajtó figyelmét különösebben magára vonná...



A sztárság önmagában kevés


– Az utóbbi években elég sok tehetségkutató műsor indult a televíziókban. Látott bennük figyelemre méltó fiatal énekeseket?

– Igen, igazi tehetségeket is felfedeztek ezek a műsorok. Szerintem az viszont nem igaz, hogy bizonyos korokban több vagy kevesebb tehetség létezik, legfeljebb a körülmények változnak, amelyek a felszínre kerülésüket befolyásolják. Persze az már egy másik kérdés, hogy miután valaki ˝megvillant˝, képes-e hosszú távon is hozni a formáját, bebizonyítani, hogy nem a véletlen műve volt a felbukkanása. Ehhez önmagában a sztárság legtöbbször nem elég.


– Ez akkor a több évtized titka, amit a pályán töltött?

– Receptet nem tudok adni, ez azért jóval bonyolultabb. Mindenesetre az biztos, hogy rengeteg munka, gyakorlás, kitartás, meg még sok minden más is kell hozzá, és nyilván egy jó nagy adag szerencse is.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A 3 legidegesítőbb, állandóan visszatérő női kérdés

Mi az, amivel kikergetheted a pasit a világból? Íme, a leggyilkosabb kérdések, melyeket felejts el,… Tovább olvasom