Délmagyar logó

2017. 03. 30. csütörtök - Zalán 8°C | 18°C Még több cikk.

Stephen Hawking magánéletéről is vall most megjelenő önéletrajzi könyvében

Először enged bepillantást magánéletébe most megjelenő önéletrajzi könyvében az asztrofizika popsztárjaként emlegetett Stephen Hawking, aki gyerekkoráról, házasságairól és betegségéről is ír a 160 oldalas, fényképekkel illusztrált kötetben.
A My Brief History (Rövid történetem) című, a tudós hazájában, Nagy-Britanniában csütörtökön megjelenő könyvben a kritikusok szerint Hawking bölcs, humorral teli képet fest életéről. Fotók láthatók róla gyerekkorából, esküvőjéről, valamint "súlytalanul", amikor a világűrben tapasztalható körülményekbe kóstolt bele.

"Születtem 1942. január 8-án, pontosan 300 évvel Galilei halála után" - kezdi sorait. Igencsak spórolós apja orvos volt, trópusi betegségekkel foglalkozott. Gyerekként féltékeny volt Mary nevű testvérére, és azt is megjegyzi, hogy szorgosan, de nem túl ügyesen barkácsolt. 1958-ig minden nyarat egy cirkuszi kocsiban töltött Anglia déli partján.

Óvodába hiába is próbálták beszoktatni, torkaszakadtából üvöltött. Olvasni csak nyolcévesen tanult meg, osztálytársai később mégis Einsteinnek csúfolták. Hat-hét iskolatársával mind a mai napig tartja a kapcsolatot.
A játékvonatok iránti korai rajongása késztette arra, hogy megértse, miként működnek a dolgok - egészen az olyan megfoghatatlan, elvont jelenségekig, mint a világegyetem fekete lyukai vagy az újszülött univerzumok.

"Ha megértjük, hogyan működik az univerzum, valamilyen módon irányítani is tudjuk azt" - írja Hawking önéletrajzában, amelyet percenként 1-2 szavas sebességgel, a számítógép monitorához erősített érzékelőket egyre gyengülő arcizmai rándításával mozgásba hozva írt le.

"A fizikát untam leginkább az iskolában, mivel túl könnyű volt. A kémia sokkal szórakoztatóbb, folyton váratlan dolgok történnek, például felrobban valami. Azonban a fizika és a csillagászat azt a reményt keltette, hogy megérthetjük, honnan jövünk és miért vagyunk itt. Fel akartam mérni a világegyetem mélységeit" - fejtegeti.

Már Oxfordban tanult, amikor huszonegy éves korában mozgatóidegi betegséget fedeztek fel nála. Orvosai csupán néhány évet adtak neki. Első felesége, Jane Wilde rángatta ki a depresszióból, amelybe a halálos diagnózis kergette. A család és a túlélés reményét adta neki: három gyerekük született, Robert, Lucy és Tim.

Memoárjában Hawking azonban azt is felfedi, hogyan lett egyre depressziósabb Jane Wilde, miután 1979-ben megszületett harmadik gyermekük, és látta egyre reménytelenebbnek, hogy képes lehet egyedül ellátni a gyerekeket és az akkor már kerekes székhez kötött férjét.

"Félt, hogy hamarosan meghalok, és szerette volna, ha gyerekeivel együtt támaszkodhat valakire, ha én már nem leszek. Így talált rá a zenész Jonathan Jonesra, akinek szobát biztosított a lakásunkban. Elleneztem volna, de én is arra számítottam, hogy gyorsan meghalok, és úgy érzetem, kell valaki, aki felneveli a gyerekeimet, ha én már nem leszek" - írja.

Felidézi, hogy 1985-ben a CERN-ben tett látogatásuk idején kórházba került, felesége azonban nem engedte, hogy a svájci orvosok kikapcsolják az őt életben tartó készülékeket. Az ezt követő otthoni ápolás azonban annyira megviselte az asszonyt, hogy az a házasságukon is nyomot hagyott. Közben Hawkingot is egyre inkább elszomorította Wilde és Jones bizalmas viszonya. "Végül nem bírtam tovább, és 1990-ben az egyik ápolónőmmel, Elaine Masonnal együtt külön lakásba költöztünk" - emlékszik vissza a tudós.

1995-ben elvette Masont feleségül, ám rövidesen ez a házasság is válságba került, 2007-ben elváltak. Előbb azonban a helyi rendőrség családon belüli erőszak gyanúja miatt kihallgatta a tudóst. A vád hamis volt - írja Hawking. "Házasságunk Elaine-nel szenvedélyes és viharos volt, hullámvölgyek és hullámhegyek követték egymást, Elaine ápolói szaktudásának azonban az életemet köszönhetem."

A fizikus arról is ír, hogyan született meg 40 nyelvre lefordított és hozzávetőleg 10 millió példányban elkelt híres könyve, Az idő rövid története. Betegségével kapcsolatban úgy fogalmaz: "A mozgáskorlátozottság nem hátráltatott komolyan a tudományos munkában. Azt hiszem, talán valahogy még segített is: nem kellett órákat tartanom, fárasztó bizottsági üléseket végigunatkoznom. A munkának szentelhettem minden figyelmemet. Boldog vagyok, ha hozzájárulhattam valamivel az univerzum megértéséhez".

Feleleveníti azt is, hogy betegsége ellenére sok helyen járt a világban: Oroszországban, Japánban és Kínában is megfordult. Utazott tengeralattjárón, hőlégballonban, megtapasztalta a súlytalanságot. Állítja, tisztában van azzal, hogy a nyomorék zseni kliséjét testesíti meg, de mindez semmit sem von le abból az örömből, amit egy lelkes közönség láttán érez.
"Jó és tartalmas életem volt" - fogalmaz.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Valóságshow level 99: mit tennél ebben a helyzetben?

Hogyan is reklámoznál másképp egy ultra HD felbontású, tűéles TV-t , mint egy állásinterjúnak… Tovább olvasom