Délmagyar logó

2016. 12. 10. szombat - Judit 0°C | 9°C

Stílusok: bábeli zűrzavar a volán mögött

Az olaszok macsók, a németek ˝kockák˝, Romániában a közlekedési jelzés csak népi motívum, az angolok hidegvérűek, a spanyolok dudálnak, a franciákat pedig nem érdekli, ha meghúzza valaki az autójukat. A nemzeti karakter bizony a közlekedési stílust is meghatározza.
Igencsak meglepődhetünk, ha még tapasztalatlanok vagyunk az egyes kultúrák vezetési szokásait illetően, és ilyenkor nyáron autóval indulunk útnak. Persze általánosítani talán hiba, de mindenkinek van egy jó története, aki vezetett már a nagyvilágban. A közhiedelem szerint minél északabbra megyünk, annál bravúrosabbak, minél délebbre, annál veszélyesebbek a sofőrök.

 Ázsia is más világ

Hidasi Judit az európai közlekedésnél sokkal jobban ismeri az ázsiai állapotokat. Ide ritkán indul autóval az ember, de ha már ott van, kocsit bérelve érdekes élmények érhetik. – Nagyon meg szoktak lepődni az utazók, ha Japánban látnak egy közlekedési balesetet. Ott senki nem kiabál, hanem mosolyogva kiszállnak, néha kacarásznak is, és névjegyet cserélnek. Ilyenkor a turista levonja a következtetést, hogy a japán a világ legudvariasabb népe, holott inkább azt kéne mondani, hogy a legfegyelmezettebb. Társadalmi elvárás, hogy tudják kontrollálni a viselkedésüket, és a heherészés, nevetgélés a japán kultúrában pont a zavar kifejezésére és valamilyen probléma leplezésére szolgáló eszköz. Kínában sokszor hat-nyolc sávon közlekednek, és az ügyesség, a taktikázás, a fondorkodás dívik. Indonéziában, Dzsakartában például nincs kiépített tömegközlekedés. Igen ám, csak ha nyolcmillió ember saját kocsit vezet, az igen zavaros helyzeteket idézhet elő. Ezért nem szabad egy autóban csak a sofőrnek ülni, minimum két utas kell. Erre pedig egy teljes iparág épül: bérelhetünk embert, aki beszáll az autóba némi pénzért, és máris megoldódott a helyzet – avat be a szakértő.

– Én angol kocsit – tehát jobbkormányos autót – nem vezettem még sosem, mert nem merek. Nem tudok bal kézzel váltani: ha egyesbe akarom tenni, az olyan, mintha nálunk ötödikbe raknám. Ráadásul Anglia tele van körforgalommal, és én ösztönszerűen mindig jobbra nézek, úgyhogy ha balról jön valami – márpedig onnan kell jönnie –, akkor nagyon nagy a baj. Egyébként nem is lenne könnyű Angliában valami hozzátartozó autóját vezetni, mert a biztosítás nem a személygépkocsira vonatkozik, hanem az egyénekre. Tehát ha egy családban egy autó van, de négyen használják, akkor mind a négy embernek biztosítást kell kötnie – mondja Hajdú Steve színész, akinek angol felesége viszont remekül tud és nagyon szeret is Magyarországon vezetni. Valahogy ez a váltás az angoloknak könnyebb, pedig Európában még a második világháború előtt is úgy közlekedtek, mint ők, szóval nem ők csinálják természetellenesen, hanem mi vagyunk furák, véli.

– Egyébként sokkal szabálykövetőbbek, mint mi. Amikor a feleségem ideköltözött, és a megfelelő követési távolságot én olyan 3-4 méternek gondoltam, akkor már „sikoltozott", hogy kevés lesz az a hely, úgyhogy gyorsan el is mentünk Olaszországba, hogy megtudja, azért mi mégsem vezetünk annyira veszélyesen – meséli a színész.

Novodomszky Éva, az MTVA műsorvezetője (képünkön) azért nem általánosítana, ha az olasz sofőrökről van szó. Szicíliai férjének családjában is egytől egyig más stílusban vezetnek a rokonok. Ugyanakkor elárulja, az is igaz, hogy életében először Dél-Olaszországban látott olyat, hogy az egyébként háromsávos utat pillanatok alatt és szemrebbenés nélkül négysávossá „alakították" a közlekedők.

– Én igazából a kisebb, nyugodtabb településeken szeretek vezetni Olaszországban. Palermóban például nem mernék. Ott ugyanis tényleg nagy sebességgel, alig pár centire közlekednek egymástól, és ez meg is látszik az autóikon. Viszont egy-két karcolásból egyáltalán nem csinálnak ügyet. Sőt, a faluban, ahol a férjem családja él, olyan nyugodtak az emberek, hogy leparkolnak, és benne hagyják a slusszkulcsot az autóban, hogy ha útban van, bárki el tudjon vele állni – mondja a műsorvezető.

Olaszország egyes részein alig pár centire közlekednek egymástól az autók. Egy-egy karcolásból nem csinálnak ügyet a vezetők. Fotó: DM
Olaszország egyes részein alig pár centire közlekednek egymástól az autók. Egy-egy karcolásból nem csinálnak ügyet a vezetők. Fotó: DM

– Nem félnek a tolvajoktól. Városi legenda, hogy az egyetlen utat keresztező vasúti átjárón – a sűrű forgalom miatt – úgysem jutna át senki észrevétlenül – teszi hozzá.

Hidasi Judit, a Budapesti Gazdasági Főiskola tanára, az interkulturális kommunikáció szakértője szerint a nemzeti karakter valóban meghatározza közlekedési szokásainkat, így nem kell meglepődnünk, ha a szenvedélyesebb, macsósabb népek vezetni is vehemensebben vezetnek, mint szabálykövetőbb, fegyelmezettebb társaik.

– Európában rendkívül színes a nemzeti karakterek skálája. Én az olaszok között úgy érzem magam, mintha a Hungaroringen lennék. A macsóság egyik megnyilvánulási formája, hogy az a jobb, aki gyorsabban tud kilőni. Van olyan nép, ahol nincs meg a törekvés, hogy mindenáron erősebbek legyenek, ilyenek például az északiak. De érdekesek még a franciák is, akik állandóan összetörik egymást, ez mégsem tragédia. Semmi nem történik, ha valaki meghúzza a kocsijukat. Majd legközelebb ők húzzák meg másokét – fejezi be a szakértő.

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Öt és fél órás Fülöp-szigeteki film nyerte a locarnói fesztivál fődíját

Öt és fél órás Fülöp-szigeteki film kapta szombaton a 67. Locarnói Nemzetközi Filmfesztivál fődíját,… Tovább olvasom