Délmagyar logó

2017. 01. 18. szerda - Piroska -7°C | 1°C

Szacsvay László: Tudni kell magunkon röhögni

Szeged - Szacsvay László elmondta, a humor az egyik legjobb gyógymód, ha az ember beteg. Neki is segített, amikor a rákkal kellett megküzdenie.
A 63 éves Jászai Mari-díjas színművész nagyon elfoglalt idén nyáron, hiszen vidéken és a fővárosban is játszik.

– Megy szabadságra idén nyáron?
– Nemsokára tizenöt nap szünetem lesz, egy barátommal erdélyi körutazást tervezünk. Szeretném megnézni Szacsvát.

– Hat évvel ezelőtt prosztatarákot diagnosztizáltak önnél az orvosai, de sikerült meggyógyulnia, mert időben felismerték a betegséget. Hogy másoknak pozitív példát adjon, tavaly elvállalta a Magyar Urológiai Társaság reklámarca "szerepet".
– Miután életben maradtam, azt gondoltam, ennyivel tartozom. Hátha ezzel férfitársaimat sikerül figyelmeztetnem, és megértik, milyen fontos a prevenció, és az, hogy panaszok esetén rögtön orvoshoz kell fordulni. A nőknél a hasonló típusú betegségek sokszor hamarabb kiderülnek, mert normális esetben gyakrabban vesznek részt szűrővizsgálatokon. A sok „idióta" pasit kellene már az orvoshoz elterelni! Én a gyengébbik nemet szoktam megszólítani: a nők ugyanis mindent el tudnak érni egy férfinál. Mi sajnos hajlamosak vagyunk a halogatásra. Valamelyest ismert ember vagyok, hátha jobban felfigyelnek a szavaimra, hiszen ez borzasztó kényes téma, sokan szégyellik, ha orvoshoz kell menni.

A színész nem más, mint mozgó fényvisszaverő felület
Szacsvay László: A színész nem más, mint mozgó fényvisszaverő felület.

Miért lettem színész?

– Ez olyan kérdés, amire azt szokták válaszolni: én már kisgyermekkoromban tudtam... Ha megkérdezik tőlem, azt mondom: azért lettem színész, mert az égvilágon nem értek semmi máshoz. Így viszont sok mindenhez érthetek, mert sokféle bőrbe belebújhatok. Középiskolában nem voltam jeles tanuló, valószínűnek tartom, hogy egyik egyetemre se vettek volna fel. Az irodalom szeretete, a szavalóversenyek, a színjátszó kör ebbe az irányba "terelgettek". Másodszorra vettek fel a főiskolára, és én ennek nagyon örültem, mert így egy évig lehettem az akkori Nemzeti Színház stúdiósa. Segített, mert felszabadított, sok jó darabban statisztálhattam, majdnem minden nap színpadon lehettem. Egy fiatalnak fantasztikus élmény, hogy olyan nagy emberekkel dolgozhat együtt, mint Kálmán György, Sinkovits Imre vagy Kállai Ferenc – csak rám köszöntek, és én aznap már boldog voltam – mesélte Szacsvay László.

Lehet, hogy morbidan hangzik, de a humor is egyfajta gyógymód...
– Csak az segít. A betegség – főleg, ha valaki titkolja – nagy teher. Én mindig bátran kimondtam, nem szégyelltem, nem titkoltam, és ezáltal könnyebb volt kezelni a problémámat. Ha pedig az ember tud saját magán röhögni, az nagyon jó, könnyebb átvészelni. Akinek van hozzá egy kis affinitása, használja ezt a képességét! Nagyon sokat fog segíteni.

– Kromov politikai tanácsost játssza A víg özvegyben, a Szegedi Szabadtéri Játékokon. Felesége Olga, azaz Molnár Piroska. Sokat szerepeltek egy színpadon. Már a művésznő nézéséből tudja, hogy mire gondol?
– Hát persze, hogy tudom. Egy főiskolára jártunk, egy-két évvel fölöttem végzett. Rengeteget szerepeltünk már együtt. Talán a legemlékezetesebb a Hyppolit, a lakáj volt, a nyolcvanas években kezdtük el – a hosszú évek alatt rá is ragadt Piroskára a Mamuska becenév. Jelenleg nemcsak Szegeden, Pesten is együtt játszunk. A nagy négyesben két öreg ünnepelt operaénekest alakítunk, akik egy művészotthonba vonultak vissza.

– Több mint negyven filmben szerepelt. Vissza lehet ma utasítani egy ajánlatot?
– Mindent el kell vállalni. Manapság, amikor nincs is magyar filmgyártás! Ez nem kérdés. Az nem olyan gyakori, hogy hívják az embert, meg persze soha nem voltam akkora sztár, hogy visszautasíthassak szerepeket. Ha kaptam valamit, azt megköszöntem, és a legjobb tudásom szerint megpróbáltam benne részt venni. De úgy alakult, hogy amikben játszottam, azokat kedveltem is. A filmgyártás igazából nem a színész művészete, sokkal inkább az operatőré, a rendezőé és a vágóé. A színész nem más, mint mozgó fényvisszaverő felület – viccelődtünk is annak idején.

– Röstellem magam, hogy nem ismerem világhírű vizsláját, Bárót. Mesélne róla egy kicsit?
– Ezek szerint nem nézte az Életképek című sorozatot, amelyben együtt szerepeltünk. Az emberek előbb köszönnek Bárónak, és aztán esetleg nekem. Budapesten a Kossuth tér közelében lakunk, nagyon sokat sétálunk a környéken. A turisták gyakran odakiáltanak: "Ott a Báró!" Előtte volt egy másik kutyám, Somának hívtam. Ő volt az igazi nagy szerelem, de persze Bárócskát is nagyon szeretem.

– Vadászik vele néhanapján?
– Nézze, én a vadászatot meghagyom másoknak, mi csajozni szoktunk... Báró máskülönben fényvadász. Van egy zseblámpám, meg mindig világítós öngyújtókat veszek, és olykor esténként leülök egy padra, világítok neki – így futtatom. Sajnos ez nem az ő nyara, mert nagyon sokat dolgozom. Rengeteg olyan hely van, ahova nem vihetem magammal. Sok színház ajtajára ki van írva: Kutyát behozni tilos!

Olvasóink írták

  • 1. tol 2011. július 30. 14:15
    „már bocs, de a színész nem visszaveri a fényt, hanem sugározza. Már amelyik...”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Szamaras kocsi tévelyeg a bukaresti forgalomban - videó

A bukaresti forgalom kész rémálom az autósok számára, ennél borzasztóbb már csak egy szamár húzta… Tovább olvasom