Délmagyar logó

2017. 06. 27. kedd - László 17°C | 33°C Még több cikk.

Szekeres Adrien: Az élet visszapofoz a helyes útra

A lógó orrú emberek felvidítását szeretné elérni és különleges módon, hangjegyzetekkel kerülne még közelebb közönségéhez Szekeres Adrien, aki ma is hisz a jóságban és a szépségben. A kétgyermekes énekesnőt közvetlenül jógaórája után értük el: elárulta, nem szokta hallgatni saját dalait és azt is megfogalmazta, miért keresi a választ arra, hogyan érte el belső harmóniáját.
– Szeret még játszani?
– Most szeretek csak igazán! Tegnap éppen ezen gondolkoztam, amikor kézműveskedtünk gyerekeimmel gesztenyéből. Amikor lányaim még kicsik voltak, a babázós – pörgessük vagy rázzuk a csörgőt típusú – játékokat nem szerettem, gondban is voltam akkor. Vártam, hogy nagyobbak legyenek. Ma már nagyon jó együtt játszani: tollaslabdázunk, pingpongozunk.

– Akkor kezdjük egy kis játékkal! Ha azt mondom, színpad, mi jut eszébe elsőként?
– Az, hogy mindenki engem néz, és olyan dolgot kell művelnem előttük, aminek hatása van. Én és ez a szerep jut eszembe.

„Az örökzöldeknek hiszek"

– Viszonylag ritkán szerepel a médiában, mégis egységes kép alakult ki önről, illetve művészetéről.
– Van ezzel kapcsolatban egy elvem: akkor szeretek a médiában jelen lenni, ha van valami fontos mondanivalóm. Csak azért, hogy legyek, nem szerepelek önszántamból. Tudatosan állok ehhez a kérdéshez évek óta. Fontos, hogy mit kommunikálok. Az egységes kép is ennek köszönhető. Rájöttem, hosszú távon akkor érzem jól magam, ha úgy csinálom a dolgaim, ahogyan nekem jólesik. Jó pár évvel ez előtt gondolkodtam azon, talán változtatnom kéne ezen az elven. De rájöttem, ez nem menne. Úgy tartom, nem érdemes becsapni magam rövid távon sem. Ez kibillent a lelki egyensúlyból, ami biztosan visszaütne majd. Ebben Müller Péter dilemmázásom közben olvasott könyve is megerősített. Most jól érzem magam a bőrömben.

– A legtöbb előadóval ellentétben imázsa hosszú évek óta változatlan: a természetesen áradó harmónia, a megfontoltság, a nőiesség jellemzik.
– Amikor elkezdtem énekelni tanulni a kilencvenes években, Sík Olga tanárnőm órájára egy rövid, szőke hajú lány vörös, göndör parókában érkezett. Mindenki odáig volt a változástól. Olga tanárnőm azonban így kommentálta a látványt: „Ne kívülről akarj érdekes lenni!" Aki például a sok vagány hajszínváltás után nem tud már új festéket választani frizurájához, annak művészete is megkophat. Én az örökzöldeknek hiszek.

– Interjúnk előtt egyszerre hallgattam végig dalait. Miközben a hangok hangokat, a szavak szavakat követtek, arra lettem figyelmes, a béke szigetén találtam magam. Az ön lelkére hogyan hatnak saját melódiái?
– Nem hallgatom magam. A lemezeim olyan korszakaim lenyomatai, amilyen lelkiállapotomban születtek. Ezekre a múltamként tekintek, hiszen később már más hangulatban és gondolatokkal élek. Persze az összes dalomban megfigyelhető egy nagy egység, ezt tudom. Mégis idővel mindet újraénekelném, más, pillanatnyi érzéseket vinnék a dallamokba. Vannak zenéim, amikhez ennek ellenére is ragaszkodom, de ezek minden fellépésem alkalmával másként szólalnak meg a színpadon. Amikor összeállítjuk a koncertek programját, észrevettem, akkor is a pillanatnyi hangulatom szerint válogatok.

– Albumai egy-egy korszak lezárásának tekinthetők tehát?
– Talán mondhatjuk, hogy igen. A dalaim születésének pillanatai elmúlnak bennem, újak alakulnak belőlük, ahogyan egyre tapasztaltabb leszek.

– Muzsikáiban megfogalmazza, hogy hisz a jóban és a szépségben. Egyre kevesebben éreznek ugyanígy.
– Az idő ezek létezését igazolja számomra. Ezek mentén működik az életem is. Ha letérek erről a mások által csak naivnak titulált útról, pofonokat kapok. Mondok egy példát is. A sorsom megállított egy elhibázott döntésem után is, amikor autóval egy betonfalba hajtottam egykor. Mondhattam volna, hogy azért történt mindez, mert az előttem haladó sofőr rosszul indexelt, de én magamban kerestem a hibát. Amikor megtaláltam, az élet visszapofozott a helyes útra. Ha nehézséggel találom szemben magam, nem szitkozódom. Inkább megkeresem, miért érdemeltem ki. Ez a filozófiám a gyereknevelésnél is jelentkezik: mindig azt tanítom a lányaimnak, hogyha jó szándékkal viszonyulnak az emberekhez, szerencsés, szép életre számíthatnak. Ehhez persze sokat kell tennünk tudatosan is, én is csak tanulok még erről. Csak mi, emberek tehetjük jobbá környezetünket, a tőlünk független csodára hiába várunk.

Évek óta hangjegyzetel

– 2006 májusa érdekes fordulatot hozott. Akkor rögzítette és tette közzé első hangjegyzetét, azaz gondolatait egy éppen aktuális témával kapcsolatban. Azóta rendszeresen hallhatóak ezek honlapján. Miért fontos önnek, hogy közönsége ezt az oldalát is megismerhesse?
– Ez férjem, Gábor ötlete volt. A médiában egyre kevesebb olyan fórum van, ahol ilyen gondolatokat közzétehetnék. Így a közönségem nem tud megismerni igazán. Gábor észrevette, hogy érdekes válaszokat adok egy-egy interjúm alkalmával, ezért is ösztönzött arra, hogy valósítsuk meg a hangjegyzetet. Úgy látom, nagyon szeretik és igénylik ezeket a hallgatóim. De fontos elmondani, hogy hangjegyzet is csak akkor készül, amikor van mit megosztanom. Egyébként szeretnénk most ezt videoblog formájában tovább fejleszteni.

– Előfordult, hogy meggondolta közzétett véleményét?
– Ahogyan a dalaimat, ezeket sem hallgatom vissza, mert később biztos kicsit máshogyan fejezném ki magamat, talán máshogy is gondolnék részleteket. Ezek a megörökített pillanatok így is szépek, de bevallom, nagy bátorság kellett ahhoz, hogy belevágjak a hangjegyzetelésbe.

– Ezek szerint nem szívesen szembesül saját nyomaival. Tart önmagától?
– Azért azt nem mondanám, hogy tartok a szembesüléstől, de tény, hogy a koncertkonferálásaimat sem nézem újra végig. Aki a színpadon áll, mindig sokat mutat magából, ezért sebezhetővé is válik, kritikákat kap. Ezek természetes dolgok, de mégis tovább munkálkodnak bennem. Sokat gondolkodom azon, hol a határ a nyilvánosság és köztem. Hadd osszak meg egy történetet! Egy koncertre készülődtem, de sajnos előtte megbetegedtem. A fellépés előtt fél órával még az ügyeletes orvosok kezeltek, és nekem döntenem kellett: visszamondom vagy végigjátszom a koncertet. Úgy határoztam, kiállok a közönség elé. Az előadás utolsó részében a Játssz még! című dalba kezdtem bele, amikor egyszer csak kitört belőlem a zokogás, a közönség velem tartott. Együtt sírtunk a templom falai között. Ma sem néztem még újra a felvételt, ami a törékenységemet rögzítette. Pedig tudom, sokan akkor váltak rajongóimmá. Az érzelmek és az ész játéka, hogy szerepléskor mennyit mutatok meg magamból. Szeretem ilyenkor elengedni magam, előre megírt konferálószövegeim sincsenek. Azok a spontaneitásuktól és attól szépek, hogy olyankor mindig van lehetőségem a közönségemmel valódi kapcsolatba lépni. Ilyenkor együtt történik velünk valami. Valami csodálatos...

– Hangjegyzeteit hallgatva olyan érzés, mintha bárki számára forgathatóvá tenné személyes naplóját. Nyitottsága az élet milyen területein tör még felszínre?
– Bárhol. Akár egy szülői értekezleten is, ahol egyébként átmeneti identitászavarom van. De hamar tudatosul, olyankor, egy anyuka vagyok, akit az is érdekel, hogy a gyereke hányszor mos fogat egy nap. Engem bátran fel lehet hívni azzal, hogy mi a lecke másnapra. Nehezen tették ezt helyre szülőtársaim, de szeretek és tudok is anyaszerepben lenni. Meglepődnek nyitottságomon az emberek vásárlás közben is. Hiszen ha valakit vívódni látok a sorok között, szívesen segítek neki a választásnál, és fordítva: ha én vagyok tanácstalan, odamegyek a mellettem állóhoz és rákérdezek az ő tapasztalataira.

Természetes környezettudatosság

– Ha jól tudom, önnek és családjának fontos a környezettudatosság. Hogyan nyilvánul ez meg a mindennapjaikban?
– Nehéz arról beszélni, ami természetes és beépült az életünkbe. Mi ezeket az apró, de fontos cselekedeteket észre sem vesszük. Például elzárjuk a vizet, amikor fogat mosunk. Hogy ez másoknak nem is olyan természetes, egy stúdióban jöttem rá, ahol egy hölgy fogmosás közben végig csurgatta a vizet. De a családom a villannyal is takarékoskodik, a hulladékot szelektíven gyűjtjük, és egyautósok vagyunk. Nem kell presztízskérdést csinálni ebből, férjemmel egy irányba és egy időben mozgunk általában, ha mégis máshogyan alakulnak a dolgaink, taxit hívunk. Sőt, talán elsőre furcsán hangzik, de még a pénzünket is egy olyan bank kezeli, amelyik szintén ezt a szellemiséget követi, és – a lehetőségekhez mérten – odafigyel a fenntarthatóságra, a környezet megóvására. Tehát felismertük: fontos az is, hogy saját helyzetünkhöz mérten hozzunk döntéseket, ne a szokások alapján. Gyerekeink figyelmét nemcsak szavakkal, hanem tetteinkkel is felhívjuk a környezetünk védelmére. Ők már ebbe nőnek bele.

„Jól működik az életem"

– Előadó, feleség, anya és mindemellett, ha jól érzem, maximalista is. Élete kívülről szemlélve igazi kislányszobában megálmodott tündérmese. Mégis kíváncsi vagyok, ha a tükörbe néz, hogy értékeli eddigi eredményeit?
– Ez napról napra változik. Most jó periódusom van, szeretem az életem, ami úgy látom, jól működik. De a lányaim miatt keresem az okokat, hogyan is érhettem el mindezt. Szeretném velük megosztani a bölcsességet. Egyébként szerencsés vagyok, mert a hétköznapjaimban is megtalálom a szépséget és az örömöket, emellett a gyerekeimmel is sok időt tölthetek, abból élek, amit szeretek művelni. Mostanában arra keresem a választ, hogyan lehetne a szélesebb környezetemben javítani a morált. Illetve arra is jó lenne megoldást találni, hogyan érhetném el, hogy ha körülnézek, ne csupa lógó orrú emberrel találkozzam.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Igéző tekintet – három dimenzióban

A 3D műszempilla egy forradalmian új módszer, amely egyre nagyobb teret hódít a szépségiparban. Tovább olvasom