Délmagyar logó

2016. 12. 04. vasárnap - Borbála, Barbara -5°C | 4°C

Tankcsapda: mint a házasság, jó és rossz pillanatokkal

A rendszerváltás évében alakult a Tankcsapda zenekar, a jelenlegi formáció is már jó egy évtizede zenél együtt: a frontember házassághoz hasonlította a trió kapcsolatát, amelyben vannak jó és rossz pillanatok. Lukács Lászlóval újításokról és régi rajongókról, klasszikussá válásról, debreceniségről és az elszállás veszélyeiről beszélgettünk.
– Néhány napja életükben először beengedtek egy rádiós stábot a Tankcsapda debreceni próbatermébe, a hallgatók élőben követhették a próbát. Nem túl intim helyzet ez a nyilvánosság bevonásához?
– De igen, ezért is nem engedtük be korábban a nyilvánosságot, és nem is lesz ebből rendszer. Gyakran szoktunk olyasmit csinálni, amit mások nem – és mi is csak egyszer sütjük el, mert jó poénnak találjuk, de nem olyannak, amit rendszeresen kell ismételni. Ez egy ilyen alkalom volt.

– És jó poén volt?
– Szerintem igen. Rengeteg visszajelzést kaptunk az emberektől – ismerősöktől és ismeretlenektől egyaránt –, és mindenkinek tetszett a dolog.

– Egy évtizede működik a zenekar ebben a formációban: annyi időt töltenek együtt, hogy ez barátságot is jelent. Hogy fér össze a jó barátság és a munkakapcsolat?
– Olyan ez, mint egy házasság, ahol vannak boldog, örömteli pillanatok, veszekedések, viták, érvek és ellenérvek, közös célok... Tényleg egy házassághoz tudnám leginkább hasonlítani, amely már nagyon régóta tart, és az ember ismeri a házastársa jó és rossz szokásait, és ez igaz vica versa.

ankcsapda: mint a házasság, jó és rossz pillanatokkal. Fotó: DM/DV
Tankcsapda: mint a házasság, jó és rossz pillanatokkal.
Fotó: DM/DV

– A Tankcsapda pályáját követve megfigyelhető: minden albumon megjelenik valami új: hangzás, elem, stílus... Mire a rajongók egy része azt mondja: ez már nem a régi Tankcsapda, bezzeg az előző lemez! Honnan ez a kísérletező véna?
– Én ezt nem elsősorban kísérletező vénának nevezném: egész egyszerűen olyan dolog, mint például az újságírás, ha úgy tetszik. Az újságíró is alapvetően ugyanazt műveli, mégis igyekszik minden alkalommal kicsit másképp megírni a cikket. A Tankcsapda is mindig rockzenekar volt, ám ha jön egy új ötlet, amit korábban nem csináltunk, de nekünk tetszik, csak azért nem ijedünk meg tőle, mert ilyen még nem volt. Így aztán a Tankcsapdának zenei és szövegi értelemben is vannak nagyon szélsőséges dolgai. Vannak egészen lágy, lírai számai, egészen gyors, punkos, kiabálós, hörgős zenéi. Pontosan azért, mert azt feltételezzük, hogy ha nekünk tetszik, a közönségünk is szeretni fogja.

Névjegy

Lukács László, a Tankcsapda alapítója, frontembere, énekes-basszusgitárosa Debrecenben született 1968. február 19-én. Két barátjával, Buzsik Györggyel és Tóth „Labi" Laboncz Attilával 1989 elején alapítottak közös bandát, előtte Lukács László a Vörös kakas és a PG csoport nevű zenekarban játszott. A Tankcsapda hivatalosan 1989. október 14-én született meg, amikor az Auróra előzenekaraként a nyáron kitalált néven lépett fel az együttes. Kezdetben Lukács volt a szólógitáros, és néhány feldolgozástól eltekintve minden dal szövegét ő írta és írja azóta is. Labi 1992-es kiválásakor lett a banda tagja Molnár „Cseresznye" Levente, így Lukács „örökölte" a basszusgitárt, a jelenlegi dobos, Fejes Tamás az ezredfordulón került a zenekarba. Lukács le sem tagadhatná, hogy lelkes ejtőernyős – a repülés mint téma több dalában is megjelenik. A DVSC futballcsapatának nagy rajongója, a Loki indulójának szövegét Lukács, zenéjét a Tankcsapda szerezte. Az együttes tíz stúdióalbumot, két koncertalbumot, két válogatást és négy kislemezt adott ki eddig. A 2006-os Mindenki vár valamit platinalemez státuszt ért el, de 2001 óta minden albumuk legalább aranylemez lett.

– És ha mégsem?
– Ha esetleg a közönség bizonyos dolgokat nem kedvel, mi attól még szeretjük – és csak azért nem ódzkodunk azért megvalósítani valamit, mert nem tankcsapdás a szó klasszikus értelmében. Ráadásul ahány ember, annyiféle ízlés. Az egyik ember számára ez, a másik ember számára az jelenti a Tankcsapdát. Voltunk a múlt héten Red Hot Chili Peppers-koncerten, és pont azt mondtam a többieknek, hogy nekem az a lemezük tetszik leginkább, amelyet a zenekar valamiért nem is szokott koncerten játszani. Mi azt gondoljuk, az a Tankcsapda, amit mi annak gondolunk. Ha mi hárman valamit szeretünk, valami mellett ki tudunk állni, akár hangszerelésben vagy zenei kérdésben, a labda már a közönség térfelén pattog: ők mit szólnak hozzá.

– A Tankcsapda is kezd „klasszikussá" válni: az MTV Icon-sorozata és a Csík zenekar is feldolgozta a számaikat. Ehhez hogyan viszonyulnak?
– Egyrészt ez köszönhető annak, hogy a zenekar már sok-sok éve népszerű. Ha sok évig népszerű vagy, előbb-utóbb téged is utolér a klasszikussá válás. Másrészt természetesen megtisztelő számunkra, ha más zenekarok, zenészek arra érdemesnek tartanak minket, hogy feldolgozzanak, és adott esetben a feldolgozást koncerten is eljátsszák. Nemrég kerestem valamit a YouTube-on, és rátaláltam egy olyan felvételre, amelyen Kiss Tibi a Quimbyből koncert előtt az öltözői folyosón az Ez az a házat játssza és énekli. Nem csináltam ebből reklámot soha magunknak, véletlenül akadtam rá – de ez egy tök jó dolog, mert azt jelzi, hogy amit létrehozunk, az nemcsak szerintünk, hanem mások szerint is jó.

– December végén fellépnek a szokásos év végi debreceni koncerten: milyen régre nyúlik vissza ez a hagyomány?
– A december 29-i debreceni koncert a Tankcsapdának már húszéves hagyománya, amelyre nemcsak ebben a hónapban, hanem év közben is készülünk. Fontos dolog számunkra.

A karácsony a családé, az év végi debreceni koncert húszéves hagyomány.
A karácsony a családé, az év végi debreceni koncert húszéves hagyomány.
Fotó: DM/DV

– A Tankcsapda már 22 éves: ennyi év siker után hogy lehet megúszni, hogy ne szálljanak el, és hogy a fővárosba költözzenek?
– A debreceniségnek az az egyszerű magyarázata, hogy abban az időszakban, amikor szóba került, hogy a zenekar Budapestre költözhetne a továbblépés érdekében, rájöttünk: többet vesztenénk vele, mint amennyit nyernénk. Ahogy mondani szokás, többe kerül a hús, mint a leves. Az idő szerencsére minket igazolt, és amióta az informatika rengeteget fejlődött, sok dolog egyszerűvé vált több száz kilométer távolságból is, gondolok itt szervezésre, bármiféle egyeztetésre, ilyesmire... Az pedig, hogy nem száll el az ember magától ennyi éven keresztül: minden embernek vannak elszállós időszakai, nekünk, és nekem személy szerint is voltak. Ám ha olyan emberek vesznek körbe, akik erre időben figyelmeztetnek, és megfelelő tükröt tartanak eléd, hamar rájössz arra: éppen elszállhatnékom van. Olyankor a normális gondolkodású ember igyekszik visszatérni a földre, a két lábon álláshoz, és ez nálunk hála Istennek sikerült is.

Tankcsapda - Mindentől távol


– Egyik hobbija az ejtőernyőzés, ám 2004-ben egy balesetben eltört az egyik csigolyája: akkor azt mondta, a zenekar érdekében nem ugrik többet. Betartotta? Valóban nem fog már ugrani?
– Azóta valóban nem ugrottam, de hogy nem is fogok soha többé, azt a nagy nyilvánosság előtt nem merem megígérni. Nem szeretnék ugyanis hazudni.

Olvasóink írták

  • 2. sss 2011. december 26. 08:26
    „Ahogy GDZ mondotta vala: Magyarország legjobb pop csapata!
    Tanksapka rulz!”
  • 1. FuegoNoche 2011. december 25. 19:09
    „Kamaszkorom óta vagyok Tankcsapda fan, nekem szinte mindegyik zenéjük tetszik.Csak így tovább!Sok örömöt, boldogságot, és sok sikert kívánok az új zenék elkészítéséhez!

    TANKCSAPDA FOREVER!
    http://kephost.hu/share-143D_4EF765C5.html”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A hét legszebb magyar karácsonyi ének

A karácsonyfák díszbe öltöztetik a lakásokat, a karácsonyi dalok pedig a szíveket. Tovább olvasom