Délmagyar logó

2017. 06. 29. csütörtök - Péter, Pál 24°C | 33°C Még több cikk.

Török Ferenc: Az Isztambul nem a siránkozás filmje

Isztambul című filmje kapcsán Török Ferenc rendezővel beszélgettünk újrakezdésről, hatalomról, pénzről. Feltett szándékom ebben az országban élni és filmesként itt maradni – mondta a film szegedi bemutatóján a Belvárosi Moziban.
– A Magyarország 2011 (11 magyar filmrendező egy-egy rövidfilmjéből álló alkotás) Tarr Béla szerint nem politikai állásfoglalás. De gondolom nehéz nem politizálni, amikor új filmje, az Isztambul finanszírozása kapcsán még mindig van elmaradása a Magyar Nemzeti Filmalapnak. Meg lehet-e állni politizálás nélkül?

– Én egyáltalán nem akarom megállni, simán merek politizálni. Amikor ilyen szerencsétlen a helyzet, és azt látom, hogy nem úgy működnek a dolgok ahogy jónak tartanám, megpróbálok megszólalni. Ez abszolút politizálás. Hogy a többi 10 rendező mit gondol erről, az más. Azzal, hogy elvállaltam ezt az ügyet – természetesen a szakmám és az általam megbecsült filmrendezők együttműködésében –, számomra nagyon megtisztelő szituáció, de politikai gesztus. Nem a Filmalap ellen vagyok, de kialakulóban van egy új szisztéma, ahol az állami erő, a központi irányítás nagyon nagy erőkkel jelen van. Most véglegesítjük a szabályait annak, hogy hogyan fogunk élni ebben az országban filmesként az elkövetkezendő 10 évben. Most vannak az utolsó pillanatok, amikor kicsit szakszervezeti szinten el lehetne mondani, hogy mi hogy gondoljuk. Minket nem kérdeztek meg, és azért verjük itt a palávert, mert mindjárt megszilárdul a rendszer. Az első döntések megszülettek, az első meghunyászkodások már láthatóak. Feltett szándékunk ebben az országban élni és filmesként itt maradni. 30–40 éves korom között viszonylag biztonságban tudhattam a filmes pályámat, most 40 és 50 között – ami várhatóan egy nehezebb időszak lesz –, ezt a biztonságot nem nagyon látom.

Török Ferenc: Nem a Filmalap ellen vagyok, de kialakulóban van egy új szisztéma, ahol az állami erő, a központi irányítás nagyon nagy erőkkel jelen van. Fotó: Schmidt Andrea
Török Ferenc: Nem a Filmalap ellen vagyok, de kialakulóban van egy új szisztéma, ahol az állami erő, a központi irányítás nagyon nagy erőkkel jelen van. Fotó: Schmidt Andrea


– A Filmalap támogatási szabályzatában szerepel a végső vágás joga. Lehet már tudni, hogy ez pontosan mit jelent?

– Legfeljebb informális szinten. Most úgy áll a helyzet, hogy visszakozott a Filmalap, és azokat a filmeket, amelyeket 150 millió forinttal kevesebbel támogat, nem fogja végső vágásra kényszeríteni. Nekem életemben soha nem támogatták 150 millióval filmemet, maximummal 100-zal, 120-szal. A Moszkva teret például 60-nal. A független, kis költségvetésű filmeket nem érinti tehát, inkább a kurzusfilmeket vagy a nagyszabású történelmi filmeket, ha egyáltalán lesznek ilyenek.

Isztambul - Török Ferenc filmje; előzetes


– Ez a variáció egyébként elfogadható lenne?

– Normális kompromisszumnak tartom, hogy ha az állam ekkora összeget fektet egy filmbe, akkor az, aki ennyi pénzt kap, ezt vállalja be. De egy elsőfilmesnek, aki 34 millió forintot kap a filmjére és meg akarja a saját őrületét és hülyeségét csinálni, nehogy már el kelljen számolni azzal, hogy miért nem happy and a film és miért ugrik le a főhős a panel 10. emeletéről.

– Az Isztambul kapcsán kérdezem, hogy ön szerint van olyan élethelyzet amikor már nem lehet újrakezdeni?

– Minden nap újra kell kezdeni. Ameddig a szív dobog, az újrakezdés. Ez nem a siránkozás filmje. Arról szól, hogy van energia, és ha úgy is tűnik, hogy semmi nem működik körülöttünk, akkor is keménynek kell lenni, és talpra kell állni. Eredetileg ennek a filmnek is az lett volna a vége, hogy a főszereplőnőt visszahozza a fia Törökországból és beviszi újra a kórházba.

– És miért nem így lett?

– Mert rájöttünk, hogy ez annyira unalmas. Lehet, hogy az életben az esetek 98 százalékában így történne, de amikor filmet csinálunk, akkor kicsit kegyesebbnek kell lenni a hősökkel – legalábbis én így gondolom.

Török Ferenc: Minden nap újra kell kezdeni. Ameddig a szív dobog, az újrakezdés. Ez nem a siránkozás filmje. Fotó: Schmidt Andrea
Török Ferenc: Minden nap újra kell kezdeni. Ameddig a szív dobog, az újrakezdés. Ez nem a siránkozás filmje. Fotó: Schmidt Andrea


– Ugyanakkor mégsem egyértelmű a film befejezése. Egy interjúban azt olvastam, hogy az ön számára a sztori úgy folytatódik, hogy Katalin visszatér a családjához. Ha a rendező számára ez a vége, miért ad szabadságot a nézőnek, miért nem él a hatalmával és fejezi be így?

– Nem szeretnék a hatalmammal élni soha, pláne egy film befejezésnél. Én így gondolom, ezt sugallom, hogy ez történik, de kérdezni szeretek. Az összes filmemnek kérdőjel a vége: hogy mi lesz holnap. Döntse el a néző, amikor megy hazafelé a moziból. Nem akarom megmondani neki, hogy mi lesz holnap, azt majd megmondják a reklámfilmesek. Más kérdés, hogy nem úgy lesz.

– Miért pont Isztambulba menekül a főszereplő?

– Kerestünk egy olyan várost, ami nagyon más mint Budapest kulturálisan, vizuálisan, ugyanakkor el lehet oda jutni 15–20 óra alatt. Nagyon sokat jártam Törökországban, dolgoztam is sokat kint, és azt éreztem, hogy sokkal befogadóbb, szeretetteljesebb közeg, mint a nyugat-európai miliő. Finomabbak a gesztusok, jobban odafigyelnek egymásra az emberek – ez az én szubjektív tapasztalatom.

– A koprodukció hozta magával, hogy holland, ír, török színészek láthatók fontos szerepekben?

– Többnyire a koprodukció hozta, de a film eleve csak így jöhetett létre, mert egyszerűen nem volt magyar pénzünk. Megvolt a forgatókönyvünk, és külföldi filmalapoknál, külföldi filmes cégekkel kellett alkukat kötni. Ezt lehet megalkuvásnak venni, és hozzám is odajött magyar színésznő, hogy itt vagyunk, te meg nem használsz minket, pedig nekünk sincs munkánk. De hát bocsánat, ez nem így működik, ne legyünk már ilyen köldöknéző nacionalisták. Ez az Európai Unió, a kultúrák együttműködnek, ennek egy koprodukciós film tökéletes leképeződése. Számon kérni, hogy miért van benne ír színész olyan, mintha azt mondanánk, hogy miért csinálunk egyáltalán filmet. Akkor csináljunk reklámot és dokumentumfilmet ingyen mint a Tarr Béla-projektben, és húzzuk le a rolót. Nem lehet koprodukció nélkül filmet csinálni.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Nehéz csúnya nőt találni Romániában

A Chippendales csapat tagjai állítják, ennyi szép nőt még sehol nem láttak, mint Romániában. Tovább olvasom