Délmagyar logó

2017. 06. 23. péntek - Zoltán 21°C | 35°C Még több cikk.

Új gitárossal kezdte idei turnéját a Tankcsapda: Sidi belead apait-anyait

Tizenhárom év után lépett ki a Zanzibárból, majd csatlakozott a Tankcsapdához gitárosként Sidlovics Gábor, azaz Sidi. A rajongók nagy szeretettel fogadták, a zenekar másik két tagjával pedig régóta baráti a viszony.
– Év elején kilépett a Zanzibárból – az indok: kissé kiégett –, és csatlakozott a Tankcsapdához. Elkezdődött az első turné, amelyben részt vesz: eddig hogyan fogadták a rajongók?

– Igazából már két fellépésen túlvoltunk a turnékezdés előtt. Tartottunk egy extra, ahogy mi hívtuk turné-főpróba koncertet Debrecenben, másnap pedig a nagy érdeklődés miatt Gödöllőn egy plusz nulladik napi koncertet. A fogadtatást illetően mi magunk lepődtünk meg a legjobban azon, hogy tényleg szívvel, szeretettel fogadtak. Volt Sidi-kórus, minden...Nagyon jólesett, ilyen pozitív fogadtatásra tényleg nem számítottam.



– Amikor megjelent az új klip, közreadtak egy werkvideót is, amelyen nagyon jól elviccelődtek. Igaz, hogy már régóta ismerték egymást a váltás előtt?

– Már jó tíz éve ismerjük egymást. Még a Zanzibár első éveiben megismerkedtünk Laciékkal, és utána nagyon sok időt töltöttünk együtt koncerteken, turnékon. Később már magánemberként is sokat jártunk össze. Szerencsés dolog volt, hogy ők sem zsákbamacskát vettek velem, és én sem velük. A legfontosabb szempont az volt, hogy emberileg minden passzoljon. Ez a viccelődés, a hangulat régen is így volt közöttünk, és minden bizonnyal a jövőben is így lesz.

– Zenészként hogyan tudnak együttműködni? Kellett idő az összeszokáshoz, vagy olajozottan ment minden?

– Pont arról beszéltünk valamelyik nap a buszban a többiekkel, hogy olyan volt az első próba, mintha mindig így lett volna. Kérdezték Laciék, hogy mit játsszunk. Én mondtam három-négy régebbi Tankcsapda-dalcímet, azokat eljátszottuk. Utána Laci mondta, hogy ezzel ne is húzzuk az időt, minden rendben, mi lenne, ha megnéznénk egy új nótát? Ez azóta is így van szerencsére: nekem sem kellett új stílust megtanulni, hiszen mindig is rockgitáros voltam. Tényleg szépen, olajozottan ment minden a kezdetektől.

Figyelem! Szókimondó szövegek!


– A Zanzibár mellett gitározott a Mafia nevű zenekarban, amelynek a stílusa közelebb áll a Tankcsapdához...

– Nyilván ott már valamennyire megmutattam, hogy szeretném ezt a fajta vonalat is játszani. Ezt nem a Zanzibár ellen mondom, hiszen a zenekarban eltöltött 13 év nagyon fontos és szép része az életemnek. Tulajdonképpen ugyanezt a riffelős gitározást hoztam ott is, gitárszólókkal megspékelve, csak ott lágyabb csomagolásban. A női hang eleve meglágyította az egészet. Gitártechnikailag, szakmailag nem kellett változnom, ugyanazt kell hoznom, amit eddig.

Sidi bemutatása


– Úgy tudjuk: zenét és szöveget is fog írni a Tankcsapdában. Az új számban már közreműködött?

– Az új számban a gitárszólamokat abszolút rám bízták. Ami gitár hallatszik, azt jómagam találtam ki. Amikor elkezdtük az új számokat csinálni, megbeszéltük: nincsenek olyan határok, hogy zenét csak ez, szöveget csak az írhat. Nyilván én is tudom, hogy a szöveg elsősorban Laci privilégiuma, és a Tankcsapda meghatározó része, hogy Laci a saját szövegeit énekli. Ettől függetlenül nagyon szimpatikus volt, hogy ők maguk mondták: ha van jó szöveg – a Zanzibárban és a Mafiában is írtam szöveget –, nincsenek olyan korlátok, hogy azért nem használjuk, mert én írtam. Nagyon rugalmasan kezelik ezt a kérdést is.

– Budapest után mennyi időbe telt megszokni Debrecent?

– Annyira sűrű volt az elmúlt időszak, hogy kis túlzással észre sem vettem, hol vagyok. Próbateremben, stúdióban töltöttem ezt az időt. Egyébként Debrecen nagyon nyugis, szimpatikus hely. Öt évig laktam Nyíregyházán, a keleti régió nagyon kedves a szívemnek. Nyilván ilyenkor hiányzik a család, de minden kis alkalmat kihasználok, hogy haza tudjak menni hozzájuk.



– Gyerekkorában is sokat költözködtek... Nem új a helyzet.

– Ha megkérdezik, hová valósi vagyok, általában nem tudok mit mondani. Nagykanizsán születtem, de kétéves koromban már elköltöztünk. Édesapám katonatiszt volt, átlagosan 2-3 évente mentünk mindig tovább valamerre. Ilyen szempontból kicsit gyökértelen vagyok, de mindenütt képes vagyok otthon érezni magam. Még debreceni lakos is voltam valamikor régen, a nyolcvanas évek végén. Igaz, csak két hétig, mert mire beírattak az iskolába, és mindent elintéztünk, mehettünk tovább Nagyatádra, Somogy megyébe.

– Sokan azt gondolják, a rock'n'roll életformához hozzátartozik az alkoholfogyasztás is – ön viszont nem iszik 1996 óta. Nem lóg ki ezzel a társaságból?

– Hogy fogalmazzak szépen? Le tudok hülyülni arra szintre, mintha megittam volna egy-két felest. Azt gondolom, ez az egész rock'n'roll-dolog nem az elfogyasztott alkoholmennyiség függvénye. Szerintem a többiek is így ismertek és szerettek meg, ezzel az égvilágon semmi gond nincsen. Előtte egy kicsit nagy dózisban fogyasztottam alkoholt, 1996-ban jött el az a pont, amikor azt mondtam: elég volt, és azóta ezt tartom is. Különösebben nem megerőltető, nem is kívánom. Üdítőkkel elmászkálok, de ettől függetlenül rengeteget nevetünk. Ez nem alkohol függvénye.

Tank a stúdióban 2012 februárjában


– Ha marad szabadideje, mivel tölti?

– A zene szinte teljesen kitölti az életemet. Egy hobbim van, az ökölvívás, egy budapesti egyesületbe járok. Nagyon szeretem, amikor tehetem, lent vagyok az edzőteremben, elbokszolgatok a többiekkel.

– A női Tankcsapda-rajongók még nem csaptak le önre?

– Az első két koncerten nem fordult elő semmilyen szaftos történet. Nyilván állnak lányok az első sorban, mosolyognak, mi visszamosolygunk. Eddig semmi olyasmi nem történt, mint az amerikai filmekben: telefonszám beleírva a bugyiba... Biztos van ilyen is, de eddig nem volt rá példa.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Félt a világvégétől - felakasztotta magát egy 16 éves lány

Öngyilkos lett egy brit tinédzser, mert annyira rettegett attól, hogy 2012-ben eljön a világvége. Tovább olvasom