Délmagyar logó

2016. 12. 03. szombat - Ferenc, Olívia -2°C | 5°C

Világbéke zenével

A magyarok közül elsőként kapta meg Sebestyén Márta népdalénekes az UNESCO ˝Művészek a békéért˝ elismerését. Tudja: a népek zenéje átjárható, és – akár Bartók – a zenéjével a nemzetek barátságát szolgálja.

Fiai nem énekelnek, de hangszeren játszanak. Kodály-tanítvány, zenepedagógus édesanyjával együtt fájlalja, hogy mára nem maradt semmi a híres magyar zenei oktatásból.

– Májusban kapta meg az UNESCO ˝Művészek a békéért˝ elismerését, első magyarként. Mit jelent önnek ez a díj, és milyen feladatot ad?
– Májusban kaptam meg az értesítést, de Párizsban adják majd át a kitüntetést, előreláthatóan októberben: most keressük az időpontot, amikor ráér a külügyminiszter, a köztársasági elnök és én is. Ünnepélyes és egyben kicsit ijesztő is, hogy ilyen nagy közjogi méltóságok is jelen lesznek. Pedig amiért a díjat adták, az végtelenül egyszerű dolog: a népek zenéje közti átjárhatóság. Az együtt élő népeknek soha nem volt egymással bajuk – az ellentéteket mindig felülről szították –, és természetes, hogy átvettek egymástól dallamokat, amelyeket a maguk képére alakítottak.

Guinness-rekord 27 nyelven

– A magyar mellett számos nép zenéjét tanulmányozta, énekli a japántól a norvégig. Csakugyan 27 európai nyelven énekelt az idei Bartók+Európa 2010 Miskolci Nemzetközi Operafesztiválon?

Fotó: Tésik Attila
Fotó: Tésik Attila
– Nem akartam Guinness-rekordot dönteni, valaki egyszerűen összeszámolta, hogy 27 európai nyelven szólaltattam már meg e népek dalait. Bátor Tamás operaénekes, a Miskolci Nemzetközi Operafesztivál ügyvezető igazgatója kért fel egy előadói estre az európai népek zenéjéből. Arra természetesen nem volt elég az idő, hogy 27 nyelven daloljak – a skandinávokat például kénytelenek voltunk kihagyni –, de annyira inspirált a feladat, hogy csak azt sajnáltam: nem énekelhetek legalább három órán át.

– Édesanyja, Farkas Ilona neves zenepedagógus, Kodály Zoltán-tanítvány. Már a pocakjában hallhatta Kodályt, kapcsolatba kerülhetett a népzenével...
– Lehet, hogy misztifikálják, hogy már az anyaméhben hatással van a magzatra a zene, de nálam valóban így volt. Születésemtől kezdve természetes közeg számomra.

– Ön előadóként, édesanyja pedagógusként adja tovább a magyar zenei hagyományokat. A fiait is megérintette a népdal, a zene varázsa?
– Az emberek hajlamosak azt gondolni, hogy ez természetesen öröklődik, ha a gyerek hallja-látja, mivel foglalkozik a nagyanyja, az anyja, de nem minden prímás fia hegedül. A fiaim nem születtek „egyértelmű" zenei képességgel, és egyikük sem akar művész lenni – bár az idősebb hangmérnöknek készül. Kiskorukban talán túl sok mindentől elvonta az anyjukat az éneklés, az óvodás gyerek sírásra görbült szájjal nézi, hogy anya a zene, idegenek miatt már megint elmegy, elutazik... ma már inkább öröm és büszkeség van bennük. Soha nem követeltem, hogy énekeljenek – nem is hallottam őket énekelni –, maguktól álltak elő a vággyal, hogy szeretnének hangszeren játszani. A nagyobbik fiam csellózik, a kisebbik klasszikus nagybőgőn játszik öt éve. 17 éves, 190 centi magas, most nőtte ki a hangszerét.

A gyermekben nyomot hagy a szellemi közeg

– Mit adhat a zenei nevelés egy gyereknek, fiatalnak, aki nem készül művésznek?
– A gyermekben nyomot hagy ez a szellemi közeg. Ad, hirdet egyfajta értékrendet, amely a mindennapi életben fog érvényesülni. Hat az erkölcsiségre, az értékítéletre, a morális érzékre.

– Mit tapasztalt, mi, magyarok mennyire vagyunk tisztában a múltunkkal, a hagyományainkkal?
– Külföldről többször hallottam vissza: depressziósak a magyarok, pedig mennyi szép hagyományuk, zenéjük van! Úgy vagyunk trenírozva 50–60 éve, hogy húzzuk össze magunkat minél kisebbre, amiben nagyok a bűnei a mindenkori kultúrpolitikának is. Holott rengeteg sportolóra, művészre, tudósra lehetünk büszkék. A történelmi eseményekből sem mindig csak azokat kellene ˝szajkózni˝, amelyek rosszul végződtek, tessék a széppel, a jóval is előhozakodni. Nemrég egy ruszin közösségben, Komlóskán adtam koncertet, ahol öntudattal, nyíltsággal képviselik a hagyományaikat az emberek. Jó lenne, ha ebből a lelkierőből a többségi társadalom is átvenne.

– A magyar népzenét mennyien ismerik manapság?
– Az elmúlt 30 évben, a táncházmozgalomban felnőtt egy generáció – én gimnazista voltam, amikor elkezdődött. Ők megismerkedtek a gyökereinkkel, és a gyerekeiknek ez már nem idegen, de szélesebb körben nem ismerik. A médiából áradó gagyi hatását nehéz ellensúlyozni, de egyre több a fiatal család, amelynek nincs tévéje, inkább kirándulni, táncházba, zenélni járnak a gyerekeikkel együtt. Én a zenén keresztül, a koncerteken mindig megteszem, amit tudok. Óriási igény van erre a muzsikára, nagyon örülnek a zenéből jövő információnak.


Eltűnt a tiszta forrás

– Az utóbbi időben a világzenén, a rock- és popzenén át is „szivárognak vissza" a fiatalok zenei ízlésébe a népi dallamok. Ön szerint ez, ennyi is hasznos a hagyomány megismerése szempontjából, vagy népzenét ˝csak tiszta forrásból˝ érdemes meríteni?
– A Bartók és Kodály által említett tiszta forrás már a magyar falvakban sem létezik, inkább a határon túl maradt meg. Már nem lehet számon kérni az embereken az ismeretét, ehhez olyan bennfentesnek kell lenni, amilyen én vagyok. Engem olyan szinten átjár az eredeti, hogy nincs szükségem becsomagolt dolgokra, de a fiatalokhoz valóban gyakran pop- vagy rockzenei csomagolásban jut el a zenénk – nem tudja, milyen motívumot hall, de tetszik neki, és talán elkezdi érdekelni az eredeti. Ha ezt a dallamot egy fiatal, népszerű énekestől hallja, jobban odafigyel rá.

– Mi a véleménye a mai zenei oktatásról?
– Legjobban az iskolai oktatás hiányzik, a zenére, képzőművészetre, szépre-jóra nevelés. A világhírű magyar zeneoktatás a nullára zuhant, amit édesanyámmal kétségbeesetten éltünk meg, nagyon fáj mindkettőnknek. A saját, hangszeren játszó fiaim gyűlölték a heti egy énekórát – az éneklés, zenehallgatás helyett többek között Johann Sebastian Bach életrajzából írattak velük dolgozatot.

– Mik a további tervei, mit szeretne elérni?
– Egyik vasárnap az angliai Royal Hallban léptem fel, a következőn egy zentai kis templomban – ide is, oda is eljutok, és az a legnagyobb öröm, hogy énekelhetek. Nap mint nap, 35 éve minden megvalósul, amit szeretnék. Gryllus Dániellel vettünk fel a közelmúltban egy zsoltáros lemezt, tíz bibliai énekkel. Egyhez, a 104-es zsoltárhoz – most először – én magam írtam a dallamot. Ehhez az albumhoz forgatunk Szíriában a Duna Televízióval, ókori tájakon. Előtte Erdélyben nyitom meg a Boldogasszony című kiállítást, kortárs művészek alkotásaiból, amelynek az a különlegessége, hogy három évig vándorol majd a Kárpát-medencében.

Olvasóink írták

  • 2. flexsnake 2010. augusztus 08. 10:06
    „nem rossz”
  • 1. MD2009 2010. augusztus 08. 07:54
    „Zseniális hangja van...”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Világsztárok Magyarországon

A rendszerváltást követően az elmúlt húsz évben szinte minden világsztár megfordult már… Tovább olvasom