Délmagyar logó

2017. 07. 28. péntek - Szabolcs 15°C | 27°C Még több cikk.

Zorán dalában mindannyian benne vagyunk

Sok legendás művészbarátságot ismerünk, azonban a magas színvonal érdekében az érzelmi kötődések nem írhatják felül a szakmai tudást. Ha mindkettő jelen van, az a legjobb. Sztevanovity Zorán fél évszázados pályáját sokféle barátság, művészi kapcsolat színezi, Presser Gáborral például harminc éve elválaszthatatlan társai egymásnak a zenélésben. Zorán legújabb duett-albumán pedig egy pár, vagyis tizenkét barát énekel – a legmagasabb színvonalon.
– Fél évszázados pályafutása alatt számos előadóval, szerzővel működött közre, az önhöz köthető alkotótársak névsora tekintélyt parancsolóan hosszú. Önnél hogyan működik, ha valakivel a hosszú évek alatt sikeresen tudott együtt dolgozni, akkor az a kapcsolat idővel barátsággá alakult?

– Ez nem szentírás. Sokféle kapcsolat alakulhat ki a közös munkák során, de nem biztos, hogy barátság lesz belőle. Ez bizalom kérdése. A mi pályánk nem egy kötött munkahelyen szerveződik, állandó mozgásban van, folyamatosan új és új embereket ismerünk meg, ezért többnyire nincsenek mély kötődések. Más pozitív tulajdonság mentén is lehet dolgozni, attól még jól működhet az együttes munka, hogy nem vagyunk barátok. Mindenkinél persze mást és mást jelent maga a barátság, másként alakulnak a kapcsolatok, van, aki életre szóló barátságot köt, majd egyszer csak csalódik, míg más észre sem veszi, hogy a hosszú évek alatt magától értetődő módon kitart egy kapcsolat.

– Sok legendás zenészbarátságot ismerünk. Az érzelmi kötődések felülírhatják a szakmai tudást?

– Amikor a hatvanas években a magyar zenekarok összeálltak, majdnem mind baráti kapcsolatokból alakult. Fontos volt, hogy haver legyen az illető, és kevésbé számított, hogy mennyire jó zenész. Később egyre profibbá váltak a zenekarok, elkezdett számítani a tudás is, és ha a közös érdek úgy kívánta, másik embert vettek be a bandába, és akkor legtöbbször a barátság is megszűnt. Később már csak az számított, hogy valaki milyen hangszeres tudással bír, hogy tud énekelni, aztán jöhetett a barátság is.

Zorán: Ahhoz, hogy mi ennyi ideig jól tudjunk együtt működni, kellett az alkotói folyamatot erősítő érzelmi töltés is
Zorán: Ahhoz, hogy mi ennyi ideig jól tudjunk együtt működni, kellett az alkotói folyamatot erősítő érzelmi töltés is

– A magyar könnyűzenei életben néhányan, mint például Presser Gábor, harminc éve szinte elválaszthatatlan társai a zenélésben. Mit gondol, mennyiben alakította saját pályafutásukat, hogy ennyi éven keresztül meg tudtak maradni egymásnak?

– Előrebocsátom, hogy minden olyan alkotás, amelynek létrehozásában többen vesznek részt, tele van rizikófaktorokkal. Olyan híres párosokat ismer a művészettörténet, akik ugyan együtt dolgozták végig az életüket, imádta őket a közönség, de magánemberként még csak beszélő viszonyban sem voltak egymással. Szerencsére ez a mi esetünkben – Dusánnal és Gáborral – nem így van. Ahhoz, hogy mi ennyi ideig jól tudjunk együtt működni, kellett az alkotói folyamatot erősítő érzelmi töltés is. Ha nem lettünk volna barátok, mi már régen nem dolgoznánk együtt, igazából a munkával együtt járó feszültségekből, véleménykülönbségekből mindig a barátság rángatott vissza minket. Egyikünk sem könnyű ember, ez a több mint harminc év igazolta, hogy itt a szakmaiság mögött lennie kell valami másnak is.

Zenith, Metró, Taurus Ex-T

Sztevanovity Zorán 1942-ben született Belgrádban. Szülei diplomáciai szolgálatban kerültek Magyarországra, 1948-ban, Zorán azóta is Budapesten él. 1960-ban öccsével, Dusánnal megalapította a Zenith együttest, amely nevét nem sokkal később Metróra változtatja. A hetvenes évek elején a Metro több átalakuláson és stílusváltáson megy keresztül, majd 1972-ben feloszlott. Zorán rövid ideig a Taurus Ex-T basszusgitáros-énekese volt, majd Nyugat-Európában, a vendéglátóiparban zenélt. 1976-tól kezdett el közösen dolgozni Presser Gáborral, munkakapcsolatuk és barátságuk azóta is töretlen.

– Egypár barát címmel jelent meg tavaly ősszel új albuma, amelyen tizenegy vendégművész közreműködésével tizenegy duett hangzik el, a lemezbemutató koncert pedig tegnap volt a Papp László Budapest Sportarénában. Önnel együtt egy pár barát, vagyis tizenketten énekelnek, ez a szám olyan teljes, egész. Az életművében van ennek most valami jelentősége?

– Kitüntetett jelentőséget nem látok benne, de örülök, ha így látja. Itt a barát szó egy dalból vett idézet: „...Ebben a dalban van egypár barát, és egy kicsit benne vagyok én". Az Egészen egyszerű dal című számunkban a koncertek közönsége sokszor azt énekelte helyettünk, hogy „benne vagyunk mi is". Ennek már szinte hagyománya van, és nekünk nagyon jólesik, hogy előadásról előadásra ez mindig megismétlődik. Ez egyfajta interaktív játékosság, ami a közönség és köztünk zajlik. Visszatérve a kérdésére: igen, tényleg tíz barát szerepel ezen a duettlemezen. De van köztük, aki nem csak barát...

– Valóban, hiszen dalszövegíró testvérét, Dusánt nem a baráti körbe soroljuk, ő jóval többet jelent önnek. Az sem szentírás, hogy két testvér ennyire meg tudja érteni, így ki tudja egészíteni egymást. Ez a tulajdonságuk mikorra vált bizonyossá?

– Gyerekkorunkban, azonban nem a zenélés során jöttünk rá, hanem mindketten nagyon szerettünk műszaki dolgokkal bíbelődni, repülőgép- és hajómodelleket építeni. Kis srác korunkban együtt csináltunk mindent, és erre épült rá később a zenélés is.

– A testvéri kötelék megengedi, hogy Dusánnak azt mondja, nem, nem erre gondoltam, légy szíves, mást írjál, vagy ez nagyon rossz, sokkal jobbra számítottam?

– Hogy azt mondjam: „ez nagyon rossz", még sosem fordult elő... Persze nagyon ritkán azért adódnak apróságok – egy-egy szó, talán egy mondat –, amit szeretnék másképpen énekelni, ezeket ő szinte mindig akceptálja, mert végül is én „viszem a bőrömet a vásárba". Amúgy meg káros is lenne az egész folyamatra, ha bármelyikünk elhallgatná a véleményét.

– Duettalbumán különleges hangulatú, ahogy a Ne várd a májust című legendás dalát együtt énekli Bródy Jánossal. Milyen szempontok vezérelték, amikor a dalok előadásához partnereit felkérte?

– Az volt a vezérelv, hogy a lemezre csak olyan dalok kerüljenek, amelyeket koncertjeim során már valamikor együtt elénekeltünk. Sokszor hívtam meg a dalaim szerzőit is, ilyen volt Gerendás Péter, akivel az Eső előtt, eső után című dalt, illetve Bródyval a Ne várd a májust énekeljük. Nagyon szeretem, amikor a szerző a saját dalát énekli, abban mindig van valami plusz. A Bródy-számnak most az is különlegessége, hogy az eddigi összes felvételen hiányzik egy versszak – „Ijesztő szelek fújnak, kedvesem, Nem hoznak több tavaszt el fényesen, Fejünkre hullanak a csillagok, Rémülten ébrednek az álmodók" –, amelyet a valamikori cenzorok kihúztak, mert valószínűleg a csillag a vörös csillagot juttatta eszükbe, annak meg ugye nem illett „hullania". Most hangzik el először teljes egészében, csorbítatlanul a dal.

– Amikor az interjúra kértem fel, jelezte, hogy nagyon kevés az ideje, hiszen rengeteget próbálnak, ilyenkor minden perc számít. A fél évszázados rutin nem csillapítja ilyenkor a feszültséget?

– A rutin arra tanít, hogy még többet kell próbálni. Az nagyon téved, aki azt hiszi, hogy idővel meg lehet úszni a munkát. A rutin legfeljebb arra jó, hogy egy-egy adott problémát kicsit könnyebben meg tudjunk oldani. Az időt és munkát igénylő folyamatokat nem lehet megspórolni, ebben abszolút maximalista vagyok.

– Mennyire tudatos, mennyire látja előre a feladatait, a jövőjét?

– Ezt nehéz tudatosan megoldani, a mi szakmánk főleg felkérésekből, meghívásokból vagy akár egy véletlenül jött ötletből is táplálkozik. Ugyanakkor, ha már megszületett az ötlet, a terv, azt már nagyon tudatosan kell végiggondolni ahhoz, hogy a lemez, a koncert profi legyen. A mostani album ötlete viszont tényleg véletlenül jutott az eszembe. Lehet, hogy ha Váczi Eszter nem hív meg egy koncertjére, hogy énekeljük el közösen Leonard Cohen egy dalát, talán most nem lenne ez a duettalbum. A fellépés után arra gondoltam, hogy a sok dalból, amelyeket eddig énekeltem másokkal, akár egy önálló lemez is kikerekedhetne. Talán éppen az ötletet adó dal iránt érzett hálám is benne van abban, hogy ez a duettalbum zárószáma.

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Vietnamban megnyílt az első McDonald´s

Négy évtizeddel a vietnami háború vége után szombaton megnyílt a délkelet-ázsiai országban a… Tovább olvasom