Délmagyar logó

2017. 06. 29. csütörtök - Péter, Pál 24°C | 33°C Még több cikk.

Zorán visszanyúlt a gyökerekhez

Harminc éve dolgozik együtt Sztevanovity Zorán Presser Gáborral, testvére, Dusán pedig pályájuk kezdete óta „munkatársa" is: új albuma is e hármashoz köthető. Zoránnal identitásról és barátságról, a zenészlét kulisszatitkairól és szabadságról beszélgettünk.

– Sokadik próbálkozásra sikerült egyeztetnünk az interjút: mennyi időt vesz el egy lemez elkészítése után a médiaszereplés?

– Most még a korábbiaknál is jóval sűrűbbé váltak az elfoglaltságaim. Nagy a konkurencia, mert rengeteg különböző új kiadvány jelenik meg, és a legutóbbi lemezem megjelenése óta nagyot nőtt az internetes letöltések száma is. Olyan világban élünk, amelyben az információk folyamatosan záporoznak ránk, ezért próbálom személyesen is felhívni rá a figyelmet.

– Az új albuma kettős címet kapott: Körtánc – Kóló. Ez a kettős identitásra utal?

– Igen, erre is utal a cím, de arra is, amit a körtánc szimbolizál a számunkra: kézen fogva, összekapaszkodva, táncban, zenében kifejezett öröm. Szerintünk ennek az „összekapaszkodós örömnek" a hiányától mindannyian sokat szenvedünk, főleg ezért lett ez a lemez címe. Amúgy az eddig megjelent több tucat albumomon még egyszer sem foglalkoztunk a szerbségünkkel, legfeljebb csak nagyon áttételesen. Nyilatkozatokban persze sokszor szóba került, aki tud rólunk valamit, az tudja azt is, hogy Dusánnal Belgrádban születtünk. Most úgy éreztem, eljött a pillanat, amikor szülőföldünk zenei világa megszólalhatna az új lemezen. A címadó dal, a Kóló utalás a Sztevanovity testvérek származására, ha úgy tetszik, visszanyúlás a gyökerekhez. Nem elmerengő pátosszal, hanem azzal a derűvel, ami már a dal első soraiban is megjelenik: „Amott jöttem én a földre, / Itt maradtam mindörökre, / Megszerettem, amit kaptam, / Szívem ide láncol".

Zorán: Olyan világban élünk, amelyben az információk folyamatosan záporoznak ránk, ezért próbálom személyesen is felhívni rá a figyelmet.
Zorán: Olyan világban élünk, amelyben az információk folyamatosan záporoznak ránk, ezért próbálom személyesen is felhívni rá a figyelmet.


– Testvére és Presser Gábor mellett ezen az albumon megjelent dalszerzőként Jávori Fegya, a Budapest Klezmer Band vezetője is. Mi kell ahhoz, hogy jól tudjon együtt dolgozni valakivel?

– Valami egyívásúság mindenképpen. Nem érdekel más – az sem, mennyire ismert vagy mennyire felkapott pillanatnyilag az illető. Csak a zenei színvonal, az ízlésvilág fontos, ami össze tud kötni bennünket. Ennek jegyében írt nekem dalokat – többek között – Szörényi Levente, Bródy János, Demjén Ferenc, Somló Tamás, Gerendás Péter is. Ugyanakkor a lemezeken, a koncerteken rengeteg különböző stílust játszó zenésszel dolgoztam/dolgozom együtt, mindig a legnagyobb összhangban.

Zorán - Kóló


– A testvére, Sztevanovity Dusán mióta áll ön mellett szövegíróként? Előny, hogy a testvérével dolgozik?

Névjegy

Sztevanovity Zorán előadóművész, zeneszerző, gitáros, énekes 1942. március 4-én született Belgrádban. Szülei diplomáciai szolgálatban kerültek Magyarországra 1948-ban, Zorán azóta is Budapesten él. A beatkorszak hajnalán, 1960-ban öccsével, Dusánnal megalapítja a Zenith együttest, amely nevét nem sokkal később Metróra változtatja. A hetvenes évek elején a Metro több átalakuláson megy keresztül, majd 1972-ben feloszlik. Zorán rövid ideig a Taurus Ex-T basszusgitáros-énekese lesz, majd Nyugat-Európában, a vendéglátóiparban zenél. 1974-ben tér haza, szólóelőadóként próbálkozik, hagyományos táncdalokat is énekel. 1976 nyarán kezd el közösen dolgozni Presser Gáborral, 1977 nyarán jelenik meg az első szólólemez. A legtöbb dal szövegét itt is és azóta is Dusán írja. Számos más elismerés mellett 2006. március 15-én Kossuth-díjjal tüntették ki, és megkapta a Prima Primissima Díjat is. Felesége Hegyi Barbara színművész.

– Már a Metróban együtt dolgoztunk, a közös pályafutásunk legelejétől. A sors nagy kegyének érzem, hogy a testvérem írja a szövegeket. Minden fontos dolgot tud rólam, sosem kell megbeszélnünk, miről szóljon egy dal, egy lemez. A témákat Dusán találja ki, és én abszolút biztonsággal tudom előre, hogy ezek a dalok rólam is szólni fognak. Persze fontos szempont az is, hogy aki majd meghallgatja a dalt, úgy érezhesse, a szövegíró valahogy az ő történeteit, gondolatait, érzéseit fogalmazta meg. Szerintem ehhez nagy beleérző képességre van szükség, talán Dusán egyik legfőbb erénye éppen ez. Az ő empátiája nekem mint előadónak is nagyon fontos, hiszen csak akkor tudok hitelesen elénekelni egy dalt, ha minden szavával azonosulni tudok. A jó testvérek között ez azért mindig könnyebben megy…

– Gyerekkorukban is jó testvérek voltak?

– Igen, úgy emlékszem. Köztünk is megvoltak a szokásos testvérek közötti konfliktusok, de az idő múlásával ezek már eltörpülnek. Kicsik voltunk, amikor átköltöztünk Magyarországra, nem éltek a közelünkben rokonok, sokáig a nyelvet sem beszéltük. Jobban egymásra voltunk utalva, mint mások.

– Presser Gábor több mint harminc éve szerez zenét a dalaihoz. Jól tudjuk, hogy nemcsak munkatársak, hanem barátok is?

– A mi kapcsolatunk már régen túlment a munkán, különben nem hiszem, hogy ennyi ideig tartana. Aki már dolgozott színpadi közegben, az tudja, hogy alkotás közben nagyon sok feszültség támad, amit még az is terhel, hogy általában az erősebb egyéniségek tévednek erre a pályára. Mindenkinek saját elképzelése van a dolgokról, és ebből aztán elég sok konfliktus is támadhat. Ahhoz, hogy egy ilyen munkakapcsolat hosszú távon mégis működni tudjon, létfontosságú az egészséges kompromisszumkészség, de úgy, hogy közben a társak művészi alapelvei ne sérüljenek. Ez a ritka helyzet csak akkor adódik, amikor a hasonló ízlésvilág mellett az emberi tulajdonságok amúgy is barátságot szülnének. Dusán és Gábor erről is írt egy dalt az előző albumomra Harminc címmel, mert 2007-ben volt éppen harminc éve, hogy mi hárman együtt dolgozunk.

Zorán - Szabadságdal

– Amikor készül egy dal, egy album, kinek mutatja meg? A feleségének, a családjának? Barátoknak vagy szakmabelieknek?

– Is-is. Ugyan nem szoktam „közvélemény-kutatást" tartani egy születő lemez kapcsán, de mindig hazaviszem a felvételeket különböző fázisokban, mert otthon is tudok még alakítgatni rajtuk valamit. Ilyenkor a család vagy az éppen nálunk lévő barátaink óhatatlanul is belehallgatnak a készülő dalokba, és mindenki mond valamit. Persze nehéz dolguk van, mert egy félkész hangszerelést nehéz megítélni. A kollégák közül pedig, akikkel együtt dolgozom, mindenkinek lehet szava az alakulófélben lévő dalokhoz, és erre mindenki nyitott is. Ebből is látszik, hogy egy lemez elkészítése a szó minden értelmében valóban csapatmunka. Nyilván minden produkcióban kell lennie egy olyan embernek, akié az utolsó szó. Nálunk ez értelemszerűen én vagyok, de ez nem valamilyen „főnökség" kérdése, hiszen mindenki jól tudja, hogy végső soron én viszem a bőrömet a vásárra, én adom elő a dalokat.

Nagyobbat lehet bukni egy sikersorozat után, mint kezdőként, amikor még nincsenek elvárások.
"Nagyobbat lehet bukni egy sikersorozat után, mint kezdőként, amikor még nincsenek elvárások."


– A szakma számos díjjal ismerte el, a rajongótábora évtizedek óta nagy. Mit jelent önnek a siker?

– Vannak a sikernek mérhető részei: a közönség tapsa, az eladott lemezek példányszáma vagy mondjuk egy teltházas Aréna. Ugyanakkor fontos számomra az is, hogy magamban hogyan értékelem az adott produkciót, mert a saját elvárásaimnak is meg kell felelnem, és ebben sokszor szigorúbb vagyok, mint a közönség. Persze ez nem baj, mert csak így lehet valahogy előbbre lépni. Hozzá kell tennem, az idő múlásával számomra az elismerés egyáltalában nem lett kevésbé fontos. Ma is ugyanúgy izgulok, hogy milyen lesz a lemez fogadtatása, vagy hogy telt ház lesz-e december 29-én a Budapest Arénában, mint korábban. Talán ez érthető is, hiszen a tét egyre nagyobb, az elmúlt évek sikerei kötelezik az embert. Nagyobbat lehet bukni egy sikersorozat után, mint kezdőként, amikor még nincsenek elvárások. Ez mindenkinél így van, aki komolyan veszi, amit csinál – függetlenül a foglakozásától. Persze a szakmai tudatosságra, önbizalomra is szükség van, például a lemezkészítésnél. A dalok mindig úgy születnek, hogy csak a saját normáinkat vesszük figyelembe, csak a saját ízlésünk dominál, és ebben nyilván sok kockázat is van. Egy nagyon-nagyon vékony palló vezet a sikerhez akkor, amikor szeretne igényes is maradni az ember.

Zorán - Mikor növünk fel?

– A Szabadságdal szövegéből az olvasható ki: mintha mindenki a szabadságot keresné. Ön mikor érzi magát szabadnak?

– A szabadság érzete mindig is fontos volt a számomra, – akár általános emberi alapértékként értelmezve, akár a munkámra gondolva. Maga a zene, a zenélés rengeteg szabadságfokkal rendelkezik. A nulláról való alkotáshoz, valaminek a semmiből való létrehozásához „szabad kéz" kell. Zenélni a színpadon, azt játszani, amit az ember szeret – ez is oda tartozik. Fontos érzés volt ez a számunkra, amikor a hatvanas években olyan zenét kezdünk el játszani, amely felszabadultságával, öntörvényűségével erősen irritálta az akkori hatalmat. Mi ennek ellenére szembementünk az árral, dacosan játszottuk azt, amit szerettünk. Hozzá kell tennem rögtön, mert nem szeretem, amikor valaki utólag akarja magát hőssé tenni, hogy ebben akkoriban sokkal több volt a zene ösztönös szeretete, mint a tudatos szabadságkeresés. Igen, eleinte az egész műfajjal szemben volt ellenállás, de mi ezt egyszerűen nem vettük figyelembe. Ha nem így történik, lehet, hogy most nem beszélgethettünk volna.

Olvasóink írták

  • 2. gorgó 2011. november 27. 09:23
    „A Bús Képű Lovag. kedvelem. Tudna ő biztosan vígabb dolgokat is komponálni, mindig csak a szomorú, melankolikus. A Körtánc-Koló jó, ennél azonban sokkal pergőbb a szerb népi zene, szinte táncra perdülne rá az is, aki még nem hallotta, ezt hiányolom belőle. Ha a szám másik felét pl. anyanyelvén énekli, egzotikusabb lett volna, bizonyítja, hogy egyik énje még odahaza van...”
  • 1. rattacha 2011. november 26. 18:51
    „Lassan én is 30 éve hallgatom. Az évek nagyobbik felében már a szavakat is értettem. Az utóbbi években pedig lassan talán a gondolatokat is.”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

ÖsszeEsküvők: pofonok, kórház, kizárás - öttel lettek kevesebben

Az utolsó négy héthez ért a TV2 valósághsow-ja, ahol alaposan felforgattak mindent a péntek nap… Tovább olvasom