Délmagyar logó

2017. 06. 22. csütörtök - Paulina 18°C | 33°C Még több cikk.

A Tudomány jövője, a jövő tudásai - kerekasztal-beszélgetés a TIK-ben

Szeged - Milyen egy jó tudományos környezet? Honnan ismerszik meg egy leendő tudós? Vajon Amerikában vagy Európában érdemes kutatni? Mi lesz tíz év múlva? Ilyen, és ehhez hasonló kérdéseket merültek fel az Szegedi Tudományegyetem valamint a Szegedi Orvosbiológiai Kutatások Jövőjéért alapítvány közös kerekasztalánál.
A beszélgetésben nyolcan vettek részt: Bert Sakmann, Nobel díjas kutató, Varró András, az alapítvány elnöke, Szabó Gábor, az Szegedi Tudományegyetem rektora, Venetianer Pál, a Szegedi Biológiai Kutatóközpont igazgatója, Szombathelyi Zsolt, a Richter Gedeon Társaság kutatási igazgatója, Kozma Kamilla, a Deák Ferenc gimnázium tanulója, Kemény V. Lajos, orvostanhallgató, valamint Rózsa Márton biológus hallgató. Az esemény moderátora Krizsó Szilvia volt.

A beszélgetést megelőzően az esemény moderátora, Krizsó Szilvia egy örömteli hírről számolt be: Aaron Ciechanover, a Nobel díjas biológus, aki betegsége miatt nem tudott Magyarországra utazni, ősszel mindenképp Szegedre látogat. Ezt követően rendre bemutatták a résztvevőket, majd kezdetét vette a beszélgetést. Az első kérdés a címben is feltüntetett téma volt, azaz mi a tudomány jövője, és mit nevezhetünk a jövő tudásának? Bert Sakmann előbbire egy igen nagy derültséget okozó választ adott: a tudomány jövője nem más, mint a fiatal tanulók. A kérdéseket persze tovább árnyalták, és Szabó Gábor felvetésére szót ejtettek arról, hogy lehetséges-e a jövőben egy olyan tudomány, amely megoldást nyújt minden problémánkra.

Ezt követően a kutatási és tudósi szakmai jelenlegi helyzetére és kilátásaira terelődött a szó. Hangot adtak annak, hogy idehaza nagy a bizonytalanság arról, hogy mikor és mennyi támogatást kap egy kutató, és emiatt sokan elbátortalanodnak ettől a hivatástól. Arról, hogy miképpen lehetne vonzóbbá tenni a fiatalok szemében a tudósi pályát, megoszlottak a vélemények. Szombathelyi Zsolt úgy tartotta, hogy arra kellene ösztönözni a tanulókat, hogy tanulják meg megérteni a tananyagot, és ne csak magoljanak. Varró András a tanítói állás presztízsének megnövelését szorgalmazta. Sakmann a Németországi viszonyokat hozta fel: náluk több olyan labor van, ahol engedik a fiatalokat kísérletezni és kutatni. Szerinte ilyen laborokból rengeteg jó képességű tudós kerül ki. Szabó Gábor tette a pontot a téma végére azzal, hogy egy sikeres kutatónak nemcsak jó ötletekkel kell rendelkeznie, de el kell tudnia viselni a kudarcot is.

Bert Sakmannt ez után arról kérdezték, hogy miért szeret diákokat tanítani. A Nobel-díjas professzor erre nevetve azt válaszolta, hogy az ifjak tele vannak olyan kérdéssel, amik hatására egy tudós megkérdőjelezi a saját teóriáit. Emellett kiemelte, hogy sok olyan hallgatóval találkozott, akik hajlandóak rizikós kutatást vállalni egy tudományos áttörés reményében. Mint mondta, nagyon fontos jellemző a kíváncsiság és pontosság. A résztvevők ennek kapcsán arról folytattak eszmecserét, hogy Európa vagy Amerika biztosít-e jobb kutatási környezetet.

A beszélgetés lezárásául a jelenlévők azt a kérdést kapták, hogy miként képzelik el magukat és pályájukat tíz év múlva. Meglepő módon szinte mindenki a békés családi környezetről és a fiatalok tanításáról és motiválásáról beszélt. Ez is mutatja, hogy a tudomány nem csak a díjakról és a világ megváltásáról szól, hanem az emberek életének jobbá tételéről is.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Elmaradt a HóTDK, folytatódik az OTDK

Az orvos- és egészségtudományi szekció megnyitójával folytatódott az SZTE József Attila Tanulmányi és Információs Központban (TIK) a legnagyobb országos tanulmányi verseny. Tovább olvasom