Délmagyar logó

2017. 12. 18. hétfő - Auguszta -4°C | 3°C Még több cikk.

A vörösiszap katasztrófa által érintett településeken kutattak az SZTE hallgatói

A Szegedi Tudományegyetem hallgatói társadalomföldrajzi kutatást végeztek a vörösiszap katasztrófa által érintett településeken. A kutatásukból kiderült, hogy a lakosságnak miként sikerült feldolgozni a katasztrófát, illetve mennyire tartják veszélyesnek lakóhelyüket.
Három és fél évvel a katasztrófa után a Szegedi Tudományegyetem Gazdaság- és Társadalomföldrajz Tanszékének doktoranduszai és hallgatói kérdőíves felmérést végeztek a vörösziszap katasztrófa helyszínein: Kolontáron, Devecseren és Somlóvásárhelyen. A felmérés célja a településeken bekövetkező társadalmi változások, és a helyben maradt lakosság migrációs szándékának megismerése volt.

A 2010. október 4-én bekövetkező katasztrófát követő években a károsultak kártalanításáról, a devecseri és kolontári lakópark átadásáról, a MAL Zrt. peréről több sajtóorgánum is hírt adott; az ott élő emberek életéről, a települések mindennapjairól azonban már kevesebbet lehetett hallani. Az SZTE-n végzett kutatás a következő kérdésekre kereste a válasz: Vajon folytatódik-e az elvándorlás az érintett településekről, tartanak-e az itt élők egy újabb katasztrófától, veszélyesnek ítélik-e lakóhelyüket?

A felmérés eredményeként a lakosság katasztrófához kapcsolódó viszonya kétféle szempont alapján jellemezhető. Az egyik szempont egy lehetséges, jövőbeli katasztrófától és annak következményeitől való félelem (pl. mennyire tartják veszélyesnek lakóhelyüket, mennyire féltik saját és családtagjaik egészségügyi állapotát, otthonuk épségét). Bár vannak, akik még a mai napig nagyon tartanak a lehetséges következményektől, a többség bizakodónak mutatkozott. A megkérdezett lakosok többször megemlítették az új kolontári gát megépítését, reményüket és bizakodásukat kifejezve, hogy egy újabb katasztrófa már nem történhet meg.


A másik szempont a katasztrófa tényével való megbékélés és a megváltozott körülményekhez való alkalmazkodás. Eszerint a lakosság három csoportra osztható. Az első csoportba a leginkább alkalmazkodók tartoznak. Számukra fontosak a helyi kapcsolatok, a családi kötelékek, a településen betöltött társadalmi szerep. Tolerálják a lehetséges környezeti és egészségügyi veszélyeket, ami ellen tudnak, az ellen pedig maguk is aktívan tesznek (pl. jobban odafigyelnek az egészségükre). Az emberek ezen csoportja a helyi társadalom legszegényebb rétegéből került ki, akik sok esetben közvetlen károsultjai a katasztrófának. Ők azok, akik a tragédiát feldolgozva kevésbé tartanak az iszaptározó közelségétől.

A megváltozott körülményekhez kevésbé alkalmazkodókat foglalkoztatja leginkább az elköltözés gondolata, közülük minden negyedik megkérdezett válaszolta azt, hogy tervezi a költözést. Az elköltözés azonban nem könnyű vállalkozás sem Devecseren, sem Kolontáron. A helyiek többsége szerint a házak ugyanis szinte teljesen eladhatatlanok. A válaszadók úgy vélték, átlagosan a katasztrófa előtti ár 60%-áért lehet eladni az ingatlanokat.
A megkérdezettek háromnegyede a fenti két csoport között helyezkedik el, félúton járva a katasztrófa feldolgozásában. Ennek ellenére közülük is sokan fontolgatják a költözést.

„A kutatás a TÁMOP 4.2.4.A/2-11-1-2012-0001 azonosító számú Nemzeti Kiválóság Program – Hazai hallgatói, illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidolgozása és működtetése országos program című kiemelt projekt keretében zajlott. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg."

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Gyógyszerkutatás a közös cél

Együttműködési megállapodást kötött a Szegedi Tudományegyetem az MTA Természettudományi… Tovább olvasom