Délmagyar logó

2017. 07. 25. kedd - Kristóf, Jakab 19°C | 29°C Még több cikk.

Szemerédi Endre diszkrét matematikai játékai

Minden káoszban van rendszer címmel tartott úgynevezett Abel-előadást Oslóban a matematikai Nobel-díjnak nevezett elismerés átvételekor Szemerédi Endre. A matematikust, aki eredeti és újszerű megoldásaival forradalmasította a diszkrét matematikát, szegedi előadását követően kérdeztük.
Abel-díja átvétele előtt Szemerédi Endre a szegedi Bolyai Intézetben tartott előadást. (Fotó: Gémes Sándor)
Abel-díja átvétele előtt Szemerédi Endre a szegedi Bolyai Intézetben tartott előadást. (Fotó: Gémes Sándor)
– Népszerűsítésre szorul a matematika?


– Igen! Mert a legtöbb ember azt hiszi, hogy a matematika csak öncélú játék, az iskolában pedig egy kellemetlen tantárgy. Ezzel szemben, ha az elméleti matematikusok munkásságát megnézzük, nyilvánvalóvá lesz, hogy matematikai eredményeik óriási hatással vannak a mindennapi életben. Példaként elég csak a számítógépet, az internetet említeni, ami mindent megváltoztatott. Vagy ott a CT, az MRI – e berendezések és orvosi diagnosztikai alkalmazásaik gyökereinél olyan elméleti eredményekre bukkanhatunk, amelyekről a matematikusok, akik azokat jegyezték, még nem sejthették, hogy eredményeik miként hasznosulnak. Ezért lenne fontos tudatosítani, hogy a matematikust nem egyenként kell nézni, hanem a matematikusokat együtt kell tekinteni, mert együttes produkciójuk néhány év múlva óriási hatással lesz a társadalomra, a gazdaságra. A haszon – ahhoz képest, hogy milyen kicsi a ráfordítás – felmérhetetlen.

– Ön meg tudja mondani, matematikusi teljesítményének mely részét ismeri el az Abel-díj?

– Nem az eredményeimet, inkább az eredményeim elérésénél alkalmazott módszereimet használták később.

– Hol dől el, ki hogyan viszonyul a matematikához?

– Nem a matematika tárgya a legfontosabb e téren. (Bár nem árt, ha valaki tudja használni a mindennapi életben az iskolában tanultakat.) Ennél azonban lényegesebbnek tartom, hogy mindenki belássa: a matematikában nem elég valamit állítani, azt bizonyítani is tudni kell. Ha kialakulna az igény, hogy az állításainkat legalább ellenőriznünk is kell, az lenne a matematikai gondolkodás térnyerésének a bizonyítéka.

– A pályamódosításra szolgáltat nem szokványos példát az ön élete: félbehagyva orvosi tanulmányait két évig fi zikai munkásként dolgozott, majd matematikával kezdett foglalkozni. Sosem késő váltani?

Közös publikációja jelent meg Szemerédi Endrének több szegedi matematikussal, így például Hajnal Péterrel (balra) is. (Fotó: Gémes Sándor)
Közös publikációja jelent meg Szemerédi Endrének több szegedi matematikussal, így például Hajnal Péterrel (balra) is. (Fotó: Gémes Sándor)

– Nagyon szerettem a matematikát, de nem matematikai tagozatos osztályba jártam, külön nem foglalkoztam matematikával. Így például nem küldtem rendszeresen megoldásokat a Középiskolai Matematikai Lapoknak. Szerencsére azonban találkoztam az egyik barátommal, az egykori középiskolai osztály legjobb matekosával, aki javasolta: jelentkezzek matematika-fizika tanári szakra.

– Ki hatott önre egyetemi tanulmányai idején?

– Csodás számelméleti előadást tartott Turán Pál professzor másodéves "mat-fiz" szakos koromban! Akkor tudatosult bennem, milyen gyönyörű dolog a matematika! Később találkoztam Erdős profeszszorral, Hajnal professzorral. Ők hárman nagyon nagy hatással voltak rám.

NÉVJEGY

Szemerédi Endre 1940. augusztus 21-én született Budapesten, Abel- és Széchenyi-díjas magyar matematikus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia és az Amerikai Nemzeti Tudományos Akadémia (National Academy of Sciences) rendes tagja. Nemzetközi tudományos ismertségre tett szert kombinatorikai, számelméleti és algoritmuselméleti
kutatásaival, eredményeivel. Legjelentősebb eredményét 1975-ben érte el, amikor Erdős Pál és Turán Pál egyik sejtését bizonyította, miszerint minden pozitív felső sűrűségű sorozat tartalmaz tetszőleges hosszú számtani sorozatot. A Magyar Tudományos Akadémia Rényi Intézetének emeritus professzora és 1990-től a Rutgers Egyetem számítógép-tudományi tanszékének egyetemi tanára.
– Szegeden tartott előadást az Abel-díj átvétele előtti napokban. És nem először jár itt: a Bolyai Intézetben tartott előadását követően kedvenc halászcsárdájába siet egy jó halászlevet enni. Miért szereti Szegedet?


– Gyakran visszajárok. Titkot árulok el: az apám ide akart nősülni az ötvenes években – akkor kezdtem Újszegedre járni. Míg a csípőm nem fájt ennyire, mint most, gyakran teniszeztem is itt. Örülök, hogy a szegedi matematikusok közül sokat barátomnak tekinthetek, rajtuk keresztül élő a munkakapcsolatom a Bolyai Intézettel.

– Beavatna: a matematikában hogyan lehet együtt dolgozni, közös publikációkat megjelentetni?

– Az ötlettel kezdődik: e gondolatról beszélgetve az egyik hozzátesz, a másik elvesz. Aztán elhatározzuk: egy adott témán, problémán érdemes lenne együtt dolgozni. Az oda-vissza gondolatjáték eredményeként születik – vagy éppen elmarad – a sikeres megoldás, a tanulmány.

Nézze meg a Szegedi Egyetem Magazin 2012. júniusi számát!
Nézze meg a Szegedi Egyetem Magazin 2012. júniusi számát!
– Tehát mégiscsak "játék" a matematika?

– Intellektuális játék a matematika, de a tárgya komoly. Ha nem lenne semmi alkalmazása, akkor is sokat adna a kultúrához. Mert a matematika mégiscsak a megismerése valaminek. A matematikai tételek igazságot mondanak ki valamiről. Persze vannak olyan matematikusok is, akik a gyakorlati élet egy adott problémájára keresik a megoldást a matematika módszereivel.

– Abel-díjasként most milyen matematikai problémával foglalkozik?

– Egyszerre többféle dologgal is. Van egy tervem: megtanulom az analitikus számelméletet, és ott próbálkozom. És ez akár három-négy évre elegendő programot ad. Meg is vannak a konkrét problémák, de azokat nem árulom el, mert még kinevetnének...

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Önkéntesség az egyetemen: közösség, buli és segítségnyújtás

A hazai fiatalok közül az uniós átlagnál kevesebben vállalnak munkát önkéntes alapon. Mit is jelent az önkéntesség? Tovább olvasom