A község a Szegedről kiinduló és Dorozsma, Halas és Majsa felé vezető műút mentén Szegedtől 7 km-nyire, a Szegedet Budapesttel összekötő vasúti fővonalon lévő vasúti állomástól pedig 2.6 km-re terül el.
Dorozsma valamikor ősrégi halásztanya volt. Mint lakóhely, régi szokás szerint, az itt lakó Drusma, vagy Durusma nemzetség nevét vette föl. Ebből a névből keletkezett később a Dorozsma elnevezés. A Durusma nemzetségnek itt volt az ősi fészke és itt állott ezen nemzetség által alapított bencés monostor is, amelynek apátját egy 1237-ik évbeli árpádkori okmány említi meg. Ez a monostor a tatárjárás idejében elpusztult. Durusmai Bernát az elpusztult helységet 1300 körül újra felépítette és kunokkal népesítette be. Az újra benépesített Dorozsmának 1478-ban már kőből épült szép temploma volt. Ezt azonban a törökök 1543-ban földig lerombolták és a templom köveit a szegedi vár ujjáépítésére használták. A szegedi fogadalmi templom előtti csonka-torony déli oldalán dombormű kőbárány látható. Ezt a kőbárányt állítólag a törökök vitték be a lerombolt dorozsmai templom romjaiból a szegedi vár építéséhez. A törökök kiűzése után 1719-ben Orczy István, a Német Lovagrend adminisztrátora ujra telepítette Dorozsmát Jászapáti és Jászfényszaru helységekből. Ezen helyekről 23 jász család költözött Dorozsmára. Ezek voltak az első települők. Később a Mátra vidékéről és a Bükk hegység palóc falvaiból is több család költözött Dorozsmára. Az ujra települt Dorozsma szabad kun terület lett és az is maradt 1876-ig, amikor a szabad jászkun kerületeket megszüntették és több megye között fölosztották. Ekkor csatolták Kiskundorozsmát Csongrád vármegyéhez.
Forrás: www.vendegvaro.hu
-9°C
Hozzászólok! 
