Délmagyar logó

2018. 11. 16. péntek - Ödön 2°C | 12°C Még több cikk.

Sándorfalva története

A község sakktáblaszerűen települt: a régi falu mellett az 1950-60-as évek óta új falurész alakul ki. A szegedi táj egyik legjobban fejlődő, az utóbbi években gyarapodó népességű települése.

Az 1879 márciusában árvíz sújtotta Algyő lakóinak Pallavicini Sándor őrgróf 597 ingyen háztelket parcellázott birtoka ármentes homokhátságán, ahol évekkel azelőtt dohánykertészek éltek.

Sándorfalvát 1879. június 12-én-ben alapították, amikor a tiszai nagy árvíz által romba döntött Algyő lakosainak egy része itt, a törökök által elpusztított középkori falu, Sövényház(a) területén telepedett meg.
Pallavicini Sándor őrgróf az 1879-e tiszai nagyárvíz algyői árvízkárosultjainak a 40 000 kat. hold területű birtokának déli részén „vízmentes" területen 300 kh földet ajánlott fel új település létrehozására. Az őrgróf 597 háztelket parcellázott birtoka ármentes homokhátságán, ahova az árvízkárosultaknak csak kis része települt át, így több száz környékbeli szegényparaszt élhetett a letelepedés lehetőségével.
1882-ben felépült a templom, a községháza az iskola, a csendőrőrs épülete. Az őrgróf az uradalom székhelyét Sándorfalvára helyezte át. A betelepülők elsősorban az uradalomban dolgoztak, béresként, cselédként és iparosként. A későbbiek során az iparosok a közeli Szegeden is dolgoztak, oda, illetve vásárba hordták a portékáikat.
A szabályos szerkezetű régi falu mellett az 1950-60-as évek óta új falurész épült. A település nagysága közel 56 km2, aminek több mint kilenctizede külterület. A csaknem kizárólag magyarlakta helység lakóinak nagy része római katolikus. Lakásállományának 8%-a külterületen található.
Bár a feketeföldi tanyák nagy részét a 70-es évek környékén elbontották, a településtől É-ra, a volt Kővágói szőlőben sokan, főként szegediek építettek maguknak üdülőt, hobbitanyát. Ezek egy része ma már lakóhelyként funkcionál. (E határszél elnevezése az itt talált réti mészkőre utal, aminek „vágásával" az 1960-as évekig foglalkoztak.)
Sándorfalva - 2002-töl kezdődő, több ütemben történő, felújítás alatt álló - központja a nagyméretű, árnyas, lombos Szabadság tér, közepén a Szűz Mária tiszteletére szentelt, eklektikus római katolikus templommal (1882). Főoltárképe Szűz Máriát ábrázolja. A falait borító seccok a biblia jeles személyiségeit és a magyar szenteket örökítik meg (1945). A templom körüli kálvária stációinak domborműveit 2002-ben Domonkos Béla szobrászművész készítette. A Főtér polgármesteri hivatal felöli oldalán látható Petőfi Sándor és Arany János mellszobra . Mindkettő Kelemen Kristóf alkotása (1972, 1979), csakúgy, mint a 2000-ben, falunapon leleplezett Szent István-szobor , mely a főtéren áll. Néhány utcában (Aradi u., Dózsa Gy. u.) még találunk jellegzetes, századforduló táján épült házat.
A város neves szülötte Budai Sándor citerakészítő, a népművészet mestere. Alapítója volt az országos hírű helyi citera együttesnek, csikófejes citeráin sokan játszanak, számos darabja külhoni gyüjteményekbe is eljutott. Sajátos naiv festményeit a kecskeméti Naiv Művészek Múzeuma és a szegedi Móra Ferenc Múzeum őrzi. Volt lakóházán emléktábla hirdeti munkásságát.
Sándorfalva büszke azokra, akik sokat tettek településükért.

Forrás: www.vendegvaro.hu

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Közérdekű szolgáltatások Ruzsán

Tovább olvasom