Podmaniczky Szilárd: Ami a tükörben nem látszik

A házépítés minden gyönyörűsége és borzalma elérte őket, de szerencsére már a vége felé jártak. Egy este azt mondta a férje, hogy öt évvel öregebbnek érzi magát, és mostantól biztos benne, hogy véget ért a gyerekkora. Az asszony jót nevetett rajta, és az ölébe ült, belenyomta forró nyelvét a fülébe.

– Ne hülyéskedj már – dünnyögte a férfi –, még nincs kész a ház.
Ettől az asszony még jobban kacagott, fölállt és az ágy felé vonszolta a férjét. Ő maga gyorsan levetkőzött és hozzábújt. Hanyatt vágódtak az ágyba. A férfi beleszédült a lendületbe.
– Ne haragudj, de most nem megy. Nyugtalan vagyok.
– Az az igazság, hogy én se vagyok aluszékony állapotban – mondta az asszony.
– Nem úgy értem. Az a hülyeség jár a fejemben, amit még gyerekkoromban hallottam az öregektől.

Az asszony feneke szépen gömbölyödött, a férfi simogatta és közben mesélt.
– Azt hiszem, valami temetés után lehettünk, mert mindenki fekete ruhát viselt. Halotti toron voltunk, vagy ilyesmi. Sutyorogva beszélgettek. Ott mesélte az egyik férfi, hogy házat építenek, és holnap rakják föl a tükröt a fürdőszobában. És azon múlik minden, a ház, az ő életük sorsa, hogy mit mutat majd a tükör a falon.
– És mit mutatott?
– Honnan tudjam? Másnap rakták föl. Azóta sokszor eszembe jut.
– Ugyan, ne hülyéskedj már! Mikor volt ez? Harminc évvel ezelőtt. A babonás emberekkel együtt a babonák is kihaltak. Te jó isten! Tán csak nem vagy te is babonás?
– Dehogy vagyok az, csak úgy eszembe jutott. Mert úgy áll a fürdőszoba a csempézéssel, hogy hamarosan nekünk is föl kell rakni a nagy tükröt.
– Mi az, hogy nekünk is? Nekünk.
– Elmégy holnap megvenni?
– Bízd rám – mondta az asszony, megfordult, kicsatolta a férje nadrágját, levette az ingét és magukra húzta a takarót.

Másnap kocsival ment az asszony a tükörért. Útközben újra és újra eszébe jutott a férje meséje, de csak azért, mert mintha neki is rémlett volna valami hasonló történet. Ha az ura nem említi az este, talán eszébe se jut. Amikor lekanyarodott az autópályáról, egyre idegesebben nézett a visszapillantóba. Mintha attól tartana, hogy egyszer valami egész más jelenik meg benne, mint amire számít. A frász kerülgette, mikor a semmiből egy sötét motorost pillantott meg a kocsi farától másfél méterre.

Az üzletnél beállt a parkolóba, bezárta a központi zárat, egyenként megnézte mind a négy ajtót.
A hatalmas, csarnokszerű üzletben nehezen tájékozódott. Csövek, lécek, barkácseszközök. Aztán egy kiíráson meglátta: Tükör.

Betért a kis utcába, a végén megpillantott néhány darabot, a nagyobbak becsomagolva álltak. Az asszony kibontotta az egyiket, de a selyempapírt nem húzta le, csak apránként nézett be mögé. Végül lefejtette. Ott állt a ferdén megtámasztott tükör előtt és magát nézte. Nem látott semmi különöset. Ám ebben a pillanatban két sötét kesztyűt jelent meg a tükörben, és azon nyomban eltakarták a szemét. Az asszony sikoltva rohant ki a boltból, alig kapott levegőt. Amikor kiszaladtak utána az eladók, a parkolóban megpillantotta a férje motorkerékpárját.