– Na, azzal senki nem vádolhatja a politikai elitet, hogy nincs érzéke az időzítéshez. Mert ahhoz mégiscsak vastag bőr szükségeltetik az arcra, hogy éppen a gyereknap előtti héten jelentsék be az országnak: tisztelt nép, egyetlen nap alatt orrba vágtuk, lejegeltük, megkurtítottuk azt a családtámogatási rendszert, amit úgy harminc-negyven év szorgos munkájával kialakított ez az ország – csapott dühösen a Zsibbadt brigádvezető egyik asztalára Plüss Eta.
Az asztal tűrte, a Panel Pál lakótelep leghíresebb kocsmájában ülők se tehettek mást. Így aztán még vagy tíz percen keresztül hallgatták az összes olyan rendelkezést megkurtított gyesről, gyedről, befagyasztott családi pótlékról, amiben – Plüss Eta szerint – hatalmasat hibázott mindaz, aki igent mondott az új szabályokra.
– Ugyan már, Etus, legyen megértőbb! Bajban az ország, válság van, kiadásokat kell csökkenteni, meg ilyesmi – motyogta Bika Jenő, aki nagyapaként pontosan átlátja, mennyi gonddal-bajjal, no meg költséggel jár egy gyerek nevelése, így aztán az ellenkezése nem is sikerült valami nagyon hihetőnek.
– Bajban? Na ne mondja! Talán a gyerekek miatt? Mert arról egy szót sem hallottam a tegnapi szavazás után, hogy mindazoktól visszakérik a fizetésüket, akik igencsak nagy pénzekért bajba vitték ezt az országot, netán csökkentenék a nyugdíját mindazoknak a vezérpolitikusoknak, akik immár budai villájuk kertjéből szemlélgetik, mi is történik a paneltelepeken – vágott vissza Etus.
– Csöndesebben egy kicsit, és talán mérsékeltebb hangnemben – csitította a vitatkozókat Belami, amikor már vagy hatan szórták szét a káromkodásokat a Zsibi nagytermében.
– Miért, maga talán egyetért ezekkel a rendelkezésekkel? – emelt meg egy kisebb széket, mintegy dobási szándékkal, Cink Enikő.
– Elárulhatom, hölgyem: nem igazán. Több okból sem. Például említeném rögvest a pénzt. Szerintem ugyanis a gyes, a gyed, meg még ki tudja, minek a megnyirbálásával vajmi keveset takarítunk meg. Annyit semmiképp, amennyit mondjuk a MÁV eltapsol veszteségként egy évben, csak hogy példát is említsek.
– És miért nem, ha szabad érdeklődnöm? – kérdezte Minek Dönci, aki volt olyan bátor, hogy megpróbálta védeni a törvény mellett voksolókat.
– Hát azért, maga okostojás, mert most aztán gőzerővel elkezdhetünk új bölcsődéket építeni, ahol bizony százmilliókban mérik a költséget. Ezeknek a fenntartása se lesz ingyen, energia, bérköltség, miegymás, csak hogy én se szakadjak el a haszonelvűségtől, ha már ilyen világot élünk.
– Aztán ne feledkezzen meg a munkanélküli segélyről, meg a szociális támogatásról sem – vágott közbe Plüss Eta. – Mert most, amikor amúgy se talál magának munkát vagy félmillió ember, mégis újabb tízezreket engednek rá a munkaerőpiacra, nem nehéz kiszámítani: legtöbbjük állás helyett csak címet kap: a legközelebbi munkaügyi központét.
– De hát azt senki nem mondta, hogy már holnap minden anyát visszazavarnak dolgozni. A rendelkezések egy részének hatása csak évek múlva érződik majd – lapozgatott egy újságot Smúz apu. – És az is elképzelhető, hogy akkor már nem lesz válság, a munkahely úgy terem, mint a gomba.
– Na ja, ez is előfordulhat. De ha nem lesz válság, akkor meg mi értelme az egésznek? Vagy maga úgy gondolja, hogy a gyes idejének csökkentésével 2013-ban megtakarítható 14 milliárd forint – mert ennyit számoltak ki az okosok – segít bármit is most, amikor nyakig ülünk a lekvárban? – kérdezte Belami, és azon agyalt: vajon hány ezerrel csökken az ország lakossága már most is egy év alatt?
14°C
Hozzászólok! 
