– Szóval maga ezek szerint euroszkepticiszta? – nézett Ló Elekre Belami, olyan morcos arcot vágva, hogy még a sör habja is megremegett a félelemtől a Zsibbadt brigádvezetőről elkeresztelt kocsma nagytermében.
– Na ide figyeljen, Belamikám! Az én fejemhez már sok mindent hozzávágtak, hogy nagy hirtelen csak egy likas lábost meg két pár alig használt gumicsizmát említsek a közelmúltból. De hogy euroszkop… euroszpik…, szóval ezt még soha – bogozta ki szájában tekeredett nyelvét Ló úr, és nagyon megsértődött.
– Nem kell mindjárt ilyen világfájdalmas arcot vágni – nyugtatta Belami. – Nem mondtam én semmi rosszat, még ha maga nem is tudja, mi az euroszkepticizmus. Csupán arra utaltam, amikor megtudtam, hogy azt se tudja, milyen választás lesz ezen a hétvégén, hogy maga nem igazán törődik az EU ügyeivel, s nem kap vérömlenyt a hóna alja a lelkiismeretnek furdalásától, hogy vasárnap nem voksol.
– Na, most meg ez a voksol... Mégis, mit ártottam én magának, hogy egész nap engem frocliz? – rúgta ki feneke alól a széket Ló Elek, s ezzel el is kezdődött a Zsibbadt brigádvezető napi veszekedése, mintegy nemzetközi alapon. Ugyanis a díszes társaság ezúttal nem a magyar foci ügyeit tárgyalta ki, még csak nem is azon vitázott, milyen árakat emeltek a sarki „Nálam vögyé, asztán ögyé!" éjjel-nappali boltban. A vita elvi síkra terelődött, s közepén ott állt védekezésre képtelen állapotban az Európai Unió, aminek képviselőit Európa sok-sok országában, így Magyarországon is most vasárnap választják újabb esztendőkre.
– Ugyan, mondja már el, mi lesz akkor, ha Ló Elek meg Firnájsz Egon, no meg én nem megyek el választani? Maga szerint mekkora hatással bír ez az Unióra, nem is beszélve Európáról, amit, ahogy elnézem, nem igazán érdekel, hányan tudják még fizetni a fűtésszámlát a Panel Pál lakótelepen.
– Na látja, Smúz apu, ilyen szövegek miatt mondom én magáról, hogy annyi esze sincs, mint egy bádogkukoricán hizlalt rozsdafoltnak – fordult ki a düh Belami összes száján. – Ha még nem vette volna észre, Európa mindannyiunk ügye, és éppen azért kell voksolni vasárnap, hogy olyan képviselők kerüljenek be az Európai Parlamentbe, akik arra is figyelnek, hogy ityeg a fityeg a Panel Pál meg az összes többi lakótelepen.
– De hát azt se tudjuk, mit csinál egy EU-s parlamenti képviselő. Vagy magánál kopogtatott már akár egy is, hogy azt mondja: tisztelt Belami úr, én most elmondom magának, mivel telik egy napom Brüsszelben? Mert engem eddig nem túl gyakran zavartak meg ilyennel főzés közben – vonogatta a vállát Plüss Eta. Igaz, ő rögvest hozzátette: elmegy szavazni, mert élni akar állampolgári jogaival.
– Menjen is. Aztán egy év múlva igenis kérje csak számon a képviselőjét, mit tett a maga érdekében. Mert bizony ezt is megteheti – magyarázta Belami. Amikor pedig azt is látta, mennyi homályos tekintetű hölgy és úr figyeli szavait, fújt egy nagyot, s bejelentette: most pedig uniós tanfolyamot indít, beszél arról, mire is jó a közös Európa.
– Mindez nagyon szép magától, Belamikám. Csak azt mondja el nekem, hogy miért nem a közszolgálati tévében hallunk mi ilyen dolgokról? Miért nem áll elénk egy, csak egy képviselő, és mondja el pontosan: nézzék emberek: mióta uniós tagok vagyunk, mi ezeket kaptuk az Uniótól, ebből a pénzből ezt és ezt építettük, ja, és mire számíthatunk még.
– Mert ha ilyenekre fecsérelnék a szót a politikusok, már nem maradna idő egymás alázására – szólt közbe Józsi csapos, majd vasárnapi szavazásra és azonnali fizetésre szólította fel a Zsibi polgárait.
14°C
Hozzászólok! 
