Szeged - delmagyar.hu

Néhány napja Londonban időztünk, ahol nemcsak labdarúgó-mérkőzéseket és múzeumokat, ázsiai piacokat és királynői kastélyokat tekintettünk meg, hanem világhírekre is vadásztunk, olyan hírekre, amelyek kifejezik az élet lényegét, működésének csodáját, miért is nem kell már a szülőszobában eldobni magunktól az életet. Ott, Londonban tudtuk meg, hogy a tudósok fölfedezték a helyet az agyban, ami a féltékenységért felel, ez a diónyi terület vezérli a zöld szemű szörnyeteg tombolását. Nos, az ember fölkapja nagymama rozsdás kötőtűjét, odaszúr, és attól fogva azt is elnézi, ha az árva postásfiú velük alszik éjszaka a családi ágyban – és ő, a fiú van középen.

Ennél is fontosabb hír volt, hogy a londoni metró bizonyos szakaszain megtiltották a csókolózást. Tudjuk, csókolózni sokféleképpen lehet, a nyelv, a fogak, a mandula – már akinek van –, az orr vagy a fülcimpák – már akinek van – igénybevételével, de nem is ez a lényeg.

Van tapasztalatunk arról, hogyan szokott búcsúzni a nő. Ha a férfi megy, lista van a nőnél. Akár egy hosszú középkori tekercs, még utoljára fölsorolja, mit szabad, mit kell megtenni, mire kell vigyázni, ez és ez a dolog a bőrönd melyik rekeszében van, hol a kulcs, a bankkártya, az elektromos sokkoló, mit lehet enni, inni, mi legyen a másik nemmel.

Ha a nő utazik, egyszerűen könnyebb lesz. Halad a peronon a kétmázsás kézi poggyásszal, könnyedén viszi, és a lába nem éri a földet, pardon, flasztert.

Az, akitől mennek, mindig tovább integet, mint aki megy. A londoni metró bizonyos szakaszain azért tiltották meg a csókolózást, mert az ilyeténképpen elbúcsúzó párok komoly késéseket és fennakadásokat okoztak.

Már két órája nyalták egymást a szerelvény ajtajában, London meg állt, mindenki őket nézte, a peronőr, a többi utas, a jegyellenőr, a királynő, aki éppen arra lovagolt.

De azért nem ártana valamit megtudnunk. Mert mi van azokkal, akik nem csókolózva búcsúzkodnak, még simogatás sincsen, csak ölelik egymást, csak kapaszkodnak a másikba, mintha alattuk megnyílni készülne a szakadékká vált idő?!