Délmagyar logó

2017. 08. 24. csütörtök - Bertalan 12°C | 27°C Még több cikk.

Egy spanyol legenda Szegeden

Szeged - Juan Antonio Bardem világhírű spanyol rendező a napfény városában töltötte karrierjének néhány legemlékezetesebb napját.
A hispán filmművészet emblematikus „3B"-je Juan Antonio Bardem, Luis García Berlanga és Luis Bunuel. Míg utóbbi mester a Franco-rendszert főleg külföldön vészelte át, a másik két rendezőóriás Spanyolországban élt és alkotott mindvégig, és vált világszerte elismert filmrendezővé. Bardem egy ízig-vérig előadóművészi család sarja (napjainkban színész unokaöccse, az Oscar-díjas Javier Bardem a legismertebb), és megengedhette magának, hogy a szélsőjobboldali Franco-diktatúrában is többé-kevésbé nyíltan vállalja fel kommunista meggyőződését, pedig akkoriban ezzel munkáját és testi épségét kockáztatta. Megtehette, mert az 50-es évekre nemzetközileg is nagyra tartott rendezőként volt jelen a világ filmművészetében. Nem nyúlhattak hozzá, hiszen az európai filmes körök egy emberként álltak ki mögötte, amikor kisebb atrocitások érték hazájában (a rövidebb börtönbüntetéseket és a cenzúra mindenhatóságát persze nem tudta kikerülni).

A 80-as években azonban nem tudott mit kezdeni a korábban oly hőn áhított spanyol demokratikus átmenettel, művészileg megcsömörlött, kreativitása hanyatlásnak indult. Ekkor érkezett hozzá a felkérés Bulgáriából: készítsen el egy filmet Georgi Dimitrov, a bolgár kommunizmus meghatározó alakjának életéről. Így született a Figyelmeztetés (1982). Bardem elsősorban az 1932-33-as évekre koncentrált, középpontban a Reichstag felgyújtásával és annak következményeivel. Már kezdettől fogva világos volt, hogy a széles körű politikai érdeklődés miatt csak koprodukcióban képzelhető el a téma, így Bulgária, a Szovjetunió, az NDK és Magyarország együttesen láttak hozzá a munkálatokhoz. Bardem, életében először, igazán nemzetközi csapatot dirigált. A forgatási helyszíneket is felosztották: 70%-ban a Német Demokratikus Köztársaságban dolgoztak, 20%-ban Magyarország szolgált színhelyéül a cselekményeknek, a kiegészítő jeleneteket pedig rövidebb kijevi, bécsi, moszkvai és bolgár forgatásokon vették fel. Bécset számos európai város „játszotta el" a filmben, többek között Budapest. A film magyar vonatkozásairól a rendező önéletrajzában is ír, valamint spanyol filmarchívumi és levéltári források is beszámolnak róla.

Juan Antonio Bardem, a hispán filmművészet emblematikus alakja.
Juan Antonio Bardem, a hispán filmművészet emblematikus alakja.

Különböző bécsi jelenetekhez különböző városokat szemeltek ki, a film díszlettervezője számos kisebb-nagyobb települést bejárt Európa-szerte, hogy Bardem elképzeléseihez méltó helyeket találjon. Így került képbe, Bardem önéletrajza szerint, „egy magyar kisváros, Szeged, közel a Jugoszláv határhoz". Az osztrák szociáldemokrata Otto Bauer és a Dimitrov között lezajló kávéházi beszélgetésnek egy „közkedvelt, belvárosi cukrászda" adott otthont. Kelet-német és bolgár színészek lepték el Szegedet, Bardemet pedig számos, a koprodukcióban résztvevő ország kommunista pártjának delegáltja kísérte. Sőt, a Spanyol Kommunista Párt képviselői is ellátogattak Szegedre, ahol Bardemet nagy szeretettel és segítőkészséggel fogadta a helyi irányító testület.

A statisztákat Szeged lakói adták, akik a rendezői instrukciókat követve elképedve szemlélték az utcákon masírozó, az SA ifjúsági szervezetének egyenruháját és horogkeresztes karszalagot viselő csoportokat. A náci csoportok valóban hivatásosak voltak, csak éppen az ellenkező oldalról: a szovjet hadsereg Szeged környékén állomásozó alakulatait adta kölcsön a felső vezetés, a katonák pedig nagy lelkesedéssel tettek kirándulást a filmművészet világába. Mivel nem ismerték a filmben felcsendülő nemzetiszocialista dalokat, Bardem azt kérte tőlük, énekeljenek amit akarnak, mindenki dalolja, amit ismer. Így történhetett, hogy különböző szovjet mozgalmi dalok keveredtek a szegedi utcák éterében, majd az utószinkron során cserélték fel ezeket a náci párt hivatalos himnuszára, a Horst Wessel-dalra. A szegedi statiszták, Bardem utasításainak megfelelően, karlendítéssel üdvözölték a tömeget, a belváros utcái pedig a Sieg Heiltől voltak hangosak.

Filmplakát: A milicista halála.
Filmplakát: Egy biciklista halála.

Bardem rendkívül élvezte a néhány napos szegedi tartózkodást, minden reggel és este kellemes sétát tett a belvárosban. Bár kénytelen volt elkölteni egy-egy ebédet és vacsorát az MSZMP és a KISZ néhány képviselőjével, ő inkább a helyi lakosok forgatagában merült el, és ismeretlen szegediek társaságában töltötte szabadidejét. A főbb és mellékszereplőket, valamint a statisztákat adó bolgár, német, orosz és magyar személyek is könnyen összebarátkoztak, és közösen látogatták sorra Szeged vendéglátóhelyeit. Mivel a rendező az anyanyelvén kívül más nyelvet nem igazán beszélt társalgási szinten, a kollégáival és beosztottjaival történt kommunikációt a minimálisra szorította. Az orosz nyelvvel azért valamennyire elboldogult, így a közvetlen stábtagokkal gond nélkül tudott kommunikálni. Előszeretettel káromkodott viszont spanyolul, amelyet ugyan nem értettek szó szerint a magyarok, de mindenki sejtette, hogy miről is van szó. Bardem és a spanyol KP tagjai büszkén említik meg a producereknek küldött leveleikben, hogy számos szegedi lakos megtanulta a legfontosabb spanyol trágár szavakat, és ők maguk is visszahallották tőlük ezeket az utcákon, szinte tökéletes kiejtéssel.

A magyar nyelvtudás hiánya nem okozott tehát nagy problémát. Sőt, a stáb néhány tagja meglepődve vette észre, hogy Szegeden többen is spanyolul elegyedtek szóba a rendezővel és spanyol kísérőivel. Mint megtudták, a városban dolgozó latin-amerikai vendégmunkások segítségével tanultak meg néhány spanyol szószerkezetet, vagy akár egész mondatokat.

Bár mindösszesen csak pár napot töltött Szegeden, karrierjének egyik legkellemesebb állomásaként tartotta számon a szegedi forgatást a spanyol filmes, saját bevallása szerint pedig a Figyelmeztetést értékeli egyik legjobban sikerült munkájának. Ennek oka többek között abban keresendő, hogy egy igazi, ideológiájában alapvetően azonos értékeket valló nemzetközi csapat jött össze, akik egy olyan távoli kis helyen is teljes egyetértésben tudtak együttműködni, mint ez a Dél-Magyarország kis szegletében található városka.

Lénárt András

Olvasóink írták

  • 1. deszkás 2010. szeptember 09. 10:54
    „Komcsizók hajrá,hajrá.”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

70 évesen is lehet fogatot hajtani

A fotók a domaszéki fogathajtáson készültek, melyen gyönyörű lovakat és fogatokat is megcsodálhatott, aki megnézte a rendezvényt. Tovább olvasom