Budapestről érkeztem haza szombaton este épp. Hallottam a hírt délelőtt már, hogy hó van - hát jól van, gondoltam. Szegeden a vonatról este leszállva szembesültem az igazi téllel: szakad a hó, fúj a szél, villamos se akar az állomásra érkezni..Széchenyi téren 190-200 Ft 1 dl forraltbor: na nem, ennyit nem adunk érte, ezért már rendes bort iszunk..Végül meghúztuk a táskából előkerülő pálinkás butykost...Utaztam tovább, kicsit a helyközi buszon megpihenve, majd leszállva: "Jézus Mária, Atyavilág, nem lehet igaz!" Hatalmas hó, esik, háztetőkről fújja a szemembe. Kerékpárom alig tudom kiszabadítani a hó alól. Merre induljak, apuhoz ápolásra, vagy hagyjam ki ma is, és haza egyenesen este fél 11-kor. Döntöttem, bármilyen fáradt is voltam már, hajnali kelések vizsga stb. után: az apám mégis fontosabb. Szomszéd fiú indult tüzelni épp, búvárszemüveggel a fején - mondta a hófúvástól véd. Első feladat: hólapátolás a szülői ház körül, elől, hátul..hófúvás azonnal újabb buckákat emelt… Tovább olvasom »
Budapestről érkeztem haza szombaton este épp. Hallottam a hírt délelőtt már, hogy hó van - hát jól van, gondoltam. Szegeden a vonatról este leszállva szembesültem az igazi téllel: szakad a hó, fúj a szél, villamos se akar az állomásra érkezni..Széchenyi téren 190-200 Ft 1 dl forraltbor: na nem, ennyit nem adunk érte, ezért már rendes bort iszunk..Végül meghúztuk a táskából előkerülő pálinkás butykost...Utaztam tovább, kicsit a helyközi buszon megpihenve, majd leszállva: "Jézus Mária, Atyavilág, nem lehet igaz!" Hatalmas hó, esik, háztetőkről fújja a szemembe. Kerékpárom alig tudom kiszabadítani a hó alól. Merre induljak, apuhoz ápolásra, vagy hagyjam ki ma is, és haza egyenesen este fél 11-kor. Döntöttem, bármilyen fáradt is voltam már, hajnali kelések vizsga stb. után: az apám mégis fontosabb. Szomszéd fiú indult tüzelni épp, búvárszemüveggel a fején - mondta a hófúvástól véd. Első feladat: hólapátolás a szülői ház körül, elől, hátul..hófúvás azonnal újabb buckákat emelt pillanatok alatt. Sebkötözés, tűzre rakás, melegedés után az éjszaka közepén mégis elindultam haza, 2 km-re a város szélén lévő otthonomba. Csak az út közepén tudtam jóformán haladni, tolni a kerékpárt, csizmám már átázva. Majd megfagytam. Szembeszél hordta rám a havat. Sálam megtapogatva: tiszta jég. Hol tudom tolni a biciklit? Csizmám már átázott. Ekkor már nem csak meglepődött szavakkal illettem az égieket. Fiatalokat láttam a buliba menni, nem vagyok egyedül..lemaradtak azután. Hókotró utánam villogott, beére-e, hova húzódjak le, vagy menjek előle előre? Gyerünk, hátra-hátra nézegettem, de nem jött tovább. A következő főútszakaszon a közúti világítás kialudt, a városrész sötétségbe borult, csak a hó világított fehéren, s a kerékpárom hátsó piros szeme. Félúthoz sem érve majdnem feladtam, vissza forduljak, vagy előre, nem bírom tovább, na még kicsit. Telefonálás, hogy halljak még emberi hangot, biztatást, életjelet adni magamról. Elképzeltem végelgyengülésben, amikor kidől az ember az árokpartra és ott fagynék meg...a határán álltam épp, no még kicsit, még, gyerünk, jaj, nem bírom. Útközben lakik barátnő, bekéredzkedjek hozzájuk? Ki kell bírni! VAn a táskában egy Jó reggelt szelet, energia kell, felkutattam, biciklilámpával a táskát bevilágítottam, mire meglett..tényleg erőt adott. Ám akkor már az első biciklilámpa nem bírta tovább, kialudt..Na, gyerünk, fejemre tekert vékony sálam egészen átázott, homlokom fázik, jaj, már fáj is! Ki az útra megint, át a kerékpárútra? Te jó Isten, félméteres hóval takarva végig, - vissza hát a főútra. Fájó-fázó homlokomhoz kapok, félcentis jeget kaparok le onnan, jaj, még azt hiányzik, megfagy a fejem...kezemmel melegítettem homlokomat 2-3 percig. Majd a kesztyűt húztam rá, és védtem tovább homlokom, egy kézzel pedig a kerékpárt toltam - alig bírtam. Gyerünk, még 500 m háta, de hosszú! Úr Isten, ki kell bírni. Mi lesz, ha megfagyok? Itt mindig nagyobb a hó, Budpesten nem volt semmi, csak amit a vonat felhozott, és néhány jégcsap az oldalán, amit láttam ott. Amikor Pécsre jártam akkor is nálunk volt mindig nagyobb a hó és a hideg..Barátnőim talán nem is értették miért menekültem fel a hó és jég és a februári mínusz 15-20 fok elől, akkor is jobb idők jártak Budapesten - azt gondolták, említették előző este épp, azért aludtam náluk akkortájt, hogy beérjek első órára az egyetemre. Hát nem értem be korábban akkor se. Hogy is érthették volna? Nem mertem bevállalni, hogy hajnalban a jeges kerékpárúton megfagyok.
Hó van, hát jól van - gondoltam én is a meleg teremből még fenn Budán. Nem is vesszük olyan komolyan, csak egy hír, amíg szembe nem találjuk magunkat vele. Nem bírom ki, fáradt vagyok, feladom - ilyen gondolatok cikáztak bennem ott. Megint láttam egy hókotrót, Szegeden egyet sem, lefordult, majd jött egy autó mögöttem, félreálltam amerre a hókotró utat csinált. Van a táskámban egy tartalék bugyi, még jó, hogy nagyobbfajta bugyi. Még nem is használtam, gondoltam hátha szükség lesz rá, de hogy mire lehet jó még soha eszembe nem jutott volna. Elővettem, megnyugvással húztam a fejemre, a homlokom is takarja, tapogattam, most már nem fogok hazáig megfagyni. S ráhúztam vissza az átázott sálat. Még 300 m. 2 km édesapámtól hazáig, kerékpárt tolva, gyalog máskor 25 perces út, könnyű séta, most 45 perc kemény tél volt Szibériából - ez nem lehet igaz! Havas, hideg, metsző szél, járni alig lehet...Erre aztán egyáltalán nem számítottam! ...Végre otthon. Tükörbe néztem - a jótékony bugyival fejemen egészen mulatságos - végveszélyben mi eszébe nem jut az embernek, és milyen jó, hogy egy alkalommal csak ilyen nagybugyit tudtam venni a drága csöppnyi helyett - és sállal a fejemen, kipirult, átfagyott arccal. Levetettem ruháim, egyszercsak jobb nagylábam ujja elkezdett fájni, bepirosodott. Jaj, ne! Remélem nem fagyott meg, mit kell ilyenkor tenni? Már a hólapátoláskor átázott a csizmám, fázott, le is vettem lábamról apunál, majd emiatt is félve indultam éjjel 1-kor haza tőle, talán maradhattam is volna ott, de végre itthon vagyok. Már erőm nem volt könyvet elővenni, mi a teendő ilyenkor, percekig fájt és piros volt. Bebújtam a takaró alá, el is múlt hamar a fájdalom, és forró tejet kortyolgattam. Egészen éberré váltam ekkor, az az életöröm jele volt. Váratlan és nagyon nehéz 2 km volt, emlékezetes igazi szibériai éjszaka.
ikonokkal!
Napi cuki: bébiboom a világ állatkertjeiben!
Országszerte sorra kelnek ki a fiókák - cuki fotók
Michelisz: még nem elég gyors az autónk
Nincs felelőse a műtőasztalon elvérzett Evelin halálának
13°C
Tűzoltóverseny Börcsön - sok-sok fotó
Eurovíziós Dalfesztivál - ByeAlex a 10., Dánia a nyertes
