Szegedi hírek

2021.12.06. 20:54

Mindvégig hű maradt szülővárosához

Munkássága mellett az Ybl-díjas építész Szegedhez és a Tiszához fűződő különleges kötődéséről is képet kaphattak a Vesmás Péterről szóló portréfilm bemutatójának résztvevői. A vetítés után közönségtalálkozó keretében az építésszel Golda János akadémikus beszélgetett.

Koós Kata

Forrás: Kuklis István

A Kajakozásban nőttem fel címet adta Babiczky László, Balázs Béla-díjas rendező portréfilmjének, amelyben Vesmás Péter munkásságát mutatja be a nagyközönségnek. Az Ybl-díjas építész a műben elmondta , a kajakozás rendszert vitt gyermek- és ifjúkorába, és ez az állandóság is nagyban hozzájárult, hogy már 12 esztendős korában eldöntötte, az építészi hivatást választja.

 

A sikerhez vezető út fontos mérföldköveiként említette a portréfilmben, majd a vetítést követő közönségtalálkozón is a Madách-iskola és a Radnóti-gimnázium hajdani, rendkívüli pedagógusgárdáját, valamint szakmai fejlődését nagyban meghatározó és segítő mestereit, Szendrői Jenőt, Borvendég Bélát és Plesz Antalt.

A vetítés után közönségtalálkozó keretében mesélt a szegedi építész sikereiről, a városhoz fűződő viszonyáról. Fotó: Kuklis István

Fővárosi egyetemi éveit követően visszatért szülővárosába, amelyhez egész munkássága során hű maradt. Nevéhez és csapatához, a Tér és Forma Építészeti Iroda tervezőihez fűződik többek között a Szegedi Vár és a Tisza-part rekonstrukciója, a Várkert, a Stefánia és a Móra park, a Roosevelt tér rehabilitációja, a vásárhelyi Tornyai Múzeum rekonstrukciója, a Noé lakóhajó megépítése, a Mars téri piac kiépítése.

 

– Vesmás Péter olyan építészetet csinál, amely helyhez kötött, mégis világszínvonalú. Ez borzasztó ritka – méltatta a közönségtalálkozón beszélgetőpartnere, Golda János akadémikus, majd hozzátette, munkáit az egyediség és eredetiség jellemzi.

 

– Együtt kellett élni a várossal – foglalta össze röviden sikerei titkát Vesmás Péter, aki példaként a Mars téri piac épületterveit említette, amelyek esetében 14 esztendőt kellett várni a megvalósításig. Hangsúlyozta, olykor önmagában egy jó terv nem elég, szükség van némi furfangra is.

 

– A piacnál azt mondtam, hogy nem lehet lebontani a mázsaházat, mert műemlék, pedig dehogy volt az, de édesapámmal egykor odavittük leméretni a disznót, amit vásároltunk. Fontos volt számomra az az épület és meggyőződésem volt, hogy minden szegedinek az. A piacnak is, a Tiszának is lelke van – mondta el.

 

– A tervezéskor az egyik legszebb pillanat, amikor már a rajzasztalon is életre kel az épület, és ő diktálja, hogy hogyan fejezzük be. Hogy ne csak a funkcióját töltse be, hanem olyan kerek egész legyen, ami minden ember számára olvashatóvá válik – tette hozzá.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!