Primőrből hazait együnk!

A hajtatott zöldségek termesztésének előnye, hogy külső, időjárási tényezőktől függetlenül, fedett helyen, szabályozott víz-, levegő-, fény- és hőhatás mellett előállíthatók.

A zárt termesztőberendezések alkalmazása a hazánkhoz hasonló mérsékelt éghajlatú területeken terjedt el, ahol a szabadföldi termesztés kora tavasztól késő őszig tart. Ezzel a megoldással, fűtött vagy fűtetlen viszonyok között, fóliában vagy üvegházban szezontól függetlenül folyik a termelés – írja közleményében a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara. 

A 1,7 millió tonnás magyar zöldségtermelésnek közel ne­­gyede származik a zöldséghaj­tatásból. Ez mintegy 2600 hek­tár technikai felületet jelent, amely – a többszintes hasznosítást is figyelembe véve – körülbelül 3400 hektár termőföldnek felel meg. A legfontosabb hajtatott zöldségfajok között szerepel a paprika 1500, a pa­­radicsom 310, az uborka 100 hektárral, de a salátafélék 665 hektárja is jelentős. 

A fő hajtatási terület több mint háromnegyede a dél-magyarországi régióban található, kiemelkedő Csongrád-Csanád megye, ezen belül is Szentes környéke. A legutóbbi KSH-felmérés szerint a növényházak területének kétharmada fűtetlen volt, 16 százalékot termálvízzel, 5-öt gázzal fűtöttek. 
Ahol a hajtatóberendezéseket fűtik, ott több mint 90 százalékban geotermikus energiát használnak. 

Hazánkban a megújuló energiaforrások közül a mély-geotermikus hasznosításában jelentős potenciál rejtőzik, a fenntartható reális éves kapacitást akár hatszorosára is lehetne növelni. A fogyasztók számára is ki­­emelten fontos, hogy a nö- vényházi termesztésből származó áruk élelmiszer-egészségügyi biztonsága is magas, a hazai hajtatott paprika-, pa­­radicsom- és uborkakultúrákban már 80-90 százalékban biológiai növényvédelmet al­kalmaznak.