Mód Péter elnök büszke az idei szezonban elért kluberedményekre

– A beszélgetést egy szomorú hírrel kell kezdenünk, hiszen a szegedi férfi vízilabdázás egyik legendás alakja, Bozsó Szabolcs távozott az élők sorából. Látta őt játszani? 
– Letaglózott a hír. Nagyon kedveltem őt, mert a medencében nem ismert elveszett meccset, kiváló bekk volt. Nagy veszteség az elvesztése a szegedi férfi vízilabdának. 

– Hogyan élte meg az idei szezont?
– Büszkén! Az ember ilyenkor visszacsatolást kap arról, hogy amit évekkel ezelőtt eltervezett, annak volt értelme. A kollégáimmal hittünk benne, ezért is csináltuk, mert egy cé­lunk volt: újból olyan szintre emelni a szegedi utánpótlás-­nevelést, amelyen réges-régen volt. De nem állunk meg, megyünk tovább, mert még rengeteg feladat vár ránk. Most egy nagy lépést tettünk meg, de szeretnénk még jobbak és erősebbek lenni. Minden adott ehhez: kiváló a szakmai stáb, tehetségesek a gyerekek és gyönyörű az uszoda. 

– Maradjunk is az edzőknél. A szegedi klubhoz ezer szállal kötődő szakemberek dolgoznak a stábban. Ez tudatos volt?
– Nekem és az SZVPS-nek ez nagyon fontos. Talán nyolc-tíz éve írtuk le először, hogy mi egy közösséget szeretnénk építeni, kialakítani az SZVPS-családot, ehhez pedig elengedhetetlen volt, hogy olyan edzőink legyenek, akiket ismernek, akikre felnéznek a gyerekek, és akik élnek, halnak a szegedi vízilabdáért. Szerencsések vagyunk, hogy tényleg rátaláltunk azokra, akik a pályafutásuk befejezése után trénerként képzelték el a jövőjüket. Nnálunk ez megvalósult, az országban nagyon kevés olyan csapat van, ahol a felnőttek edzője és az utánpótlástrénerek mindegyike ját­­szott abban az együttesben, amelyben most dolgozik. 

– Hetekkel ezelőtt olyan hangulat volt a serdülő országos bajnokság döntőjében a Tiszavirág Sportuszodában, mint egy komoly meccsen. Hogyan élte meg?
– Ahogy erről kezdett el mesélni, egyből libabőrös lettem, mert az csodás hétvége volt. Nagy köszönet jár minden munkatársamnak, aki segített megrendezni ezt a szegedi eseményt, mert csodájára jártak, az pedig, hogy az SZVPS lett a bajnok, mindent vitt. Klubunk első országos aranyérmét nyerte meg, történelmet írt a csapat. A lelátó egyik része kékbe borult, az SZVPS-család olyan hangulatot teremtett, mintha egy BL-döntőn lettünk volna. Jó volt látni, hogy ennyien eljöttek, szurkoltak a gyerekeknek, és jól érezték magukat. 

– Sikerekben ezután sem volt hiány, jöttek még remek eredmények.
– Így igaz! Az ificsapat végül bronzérmes lett, nem mindennapi meccsen aratott győzelmet és állhatott a dobogó harmadik fokára. A délkeleti gyermek III-as korcsoportban is harmadikok lettünk, míg a gyerekcsapat izgalmas negyeddöntőbeli vereség után a nyolcadik lett. Ezek a sikerek azt mutatják, kezd beérni a munkánk. 

– Az OB I.-es Szegedi VE-ben egyre több szegedi fiatal kap szerepet. Milyen érzés ezt látni?
– Ezért dolgozunk! Évtizedeken keresztül jellemző volt a szegedi férfi vízilabdára, hogy a saját erőre épít. Most el­­érkezett ismét az idő. Lakatos Soma, Mekkel Máté, Leinweber Olivér, Pörge Zsombor jutott komoly szerephez, előbbi kettő már évek óta a csapattal készül, utóbbi kettő pedig a jövő reménysége. Ez egy jó példa mindenkinek, hogy ha dolgozik, ha edz, és komolyan szeretne játszani, akkor van lehetősége odajutni, szerepet kapni az SZVE-ben. Ami még igazán örömteli számunkra, hogy a csapataink remek kö­­zösséget alkotnak, a gyerekek barátok, a szülők hatalmas szurkolók. Milyen érdekes, megint visszatértünk ahhoz, amit képviselünk: a nagy családhoz. Megígérhetem, hogy mi továbbra is ezen az úton megyünk tovább.