Délmagyar logó

2017. 11. 23. csütörtök - Kelemen, Klementina 3°C | 13°C Még több cikk.

150 éve született Pierre de Coubertin, a modern olimpiák ˝atyja˝

Nevét őrzi a Pierre de Coubertin-díj, amelyet minden esztendőben az év legsportszerűbb cselekedeteiért ítél oda a sportolóknak a Nemzetközi Fair Play Bizottság.
Százötven éve, 1863. január 1-jén született a francia Pierre de Coubertin báró, az újkori olimpiai mozgalom atyja.

Pierre de Coubertin Párizsban született. Régi nemesi családból származott, ezért hatalmas botrányt kavart, amikor úgy döntött, hogy tudós lesz, és nem katonaként vagy politikusként szolgálja hazáját. A Sorbonne-on művészetet, filológiát és jogtudományt tanult, de a fiatalok nevelésének ügye izgatta leginkább. Amerikában és Kanadában tett tanulmányútjain arra a következtetésre jutott, hogy a szellem nevelése mellett a test építésére is figyelmet kell fordítani. A test, a lélek és a szellem egységét hangoztatva 1880-ban megalapította a Nemzeti Liga a Testnevelésért elnevezésű szervezetet, 1888-ban pedig sportpropaganda bizottságot hozott létre. Ő maga legjobban a rögbiért rajongott, így nem csoda, hogy 1892-ben, az első francia bajnoki döntőn, a Racing Club de France és a Stade Francais összecsapásán ő fújta a sípot.

Az 1880-as években az ókori görög olimpiákkal kapcsolatos régészeti feltárások hatására elhatározta, hogy újjáéleszti az olimpiai játékokat, a kezdeményezéssel hazájának is dicsőséget akart szerezni. 1892. november 25-én felhívást adott közre Párizsban az ókori olimpiai játékok feltámasztása érdekében: "Hadd küldjünk evezősöket, futókat, vívókat külföldre! Ez a jövő szabad kereskedelme! S amely napon ez a vén Európa hagyományává lesz, a béke ügye új, hatalmas támogatóra lel! ... Németország kiásta azt, ami még maradt a régi Olümpiából. A régi dicsőséget vajon miért ne állíthatná vissza Franciaország?"

Pierre de Coubertin
Pierre de Coubertin
A mozgalom szempontjából sorsdöntőnek bizonyuló tanácskozásra 1894. június 23-án került sor a párizsi Sorbonne-on: a világ minden tájáról érkező küldöttek Coubertin és a görög Demetriosz Vikelasz meggyőző érvelése nyomán megalapították a Nemzetközi Olimpiai Bizottságot, amelynek Vikelasz lett az elnöke, Coubertin pedig a főtitkára. (A tanácskozáson Magyarországot Kemény Ferenc - oktatásüggyel, testneveléssel és tankönyvírással foglalkozó szakember, később a magyar olimpiai mozgalom vezetője - képviselte.)

A frissen megalakult NOB 1896-ra Athénba tűzte ki az első újkori olimpiát, bár a francia báró inkább 1900-at és Párizst javasolta, mondván, hogy a világkiállítás részeként jóval szélesebb nyilvánosságot kapna az esemény.

Nagy feladat volt számára az olimpia görögországi megrendezése, a kezdeti anyagi nehézségeken egy Egyiptomban élő görög milliomos nagylelkű segítségével lettek úrrá. Végül 13 ország 295 sportolója állhatott rajthoz a kilenc sportág (atlétika, torna, birkózás, vívás, kerékpározás, lövészet, úszás, tenisz, súlyemelés) 43 versenyszámában. A sportesemény akkora sikert aratott, hogy a büszke görögök többé ki sem akarták engedni kezükből a rendezés jogát, amit viszont Coubertin nem fogadott el. Az olimpia után Vikelasz lemondott elnöki tisztéről, helyét Coubertin foglalta el.

Az 1900-as és 1904-es játékokat (Párizsban, illetve St. Louisban) elhomályosította a világkiállítás, a frissen életre hívott mozgalomnak fenyegető érdektelenséggel kellett szembesülnie. 1906-ban újabb játékokat szervezett Athénba, de ez nem számít a hivatalos nyári játékok közé. 1908-ban Londonban találkozhattak ismét a sportolók, a nagy közönségsikert azonban az 1912-es stockholmi olimpia, azon belül is az öttusa megjelenése aratta. A svéd fővárosban jelent meg először a művészeti verseny is a báró ötlete nyomán: elképzelése szerint öt kategóriában - irodalomban, építészetben, szobrászatban, festészetben és zenében - lehetett versenyezni sport témájú művekkel. G. Hohrod-M. Eschbach álnéven maga a báró is nevezett, és az Óda a sporthoz című verse első díjat nyert. Ám sokan nem hitték el, hogy nem fedte fel kilétét, ezért veszített tekintélyéből. (A művészeti olimpiák hét ötkarikás játékot éltek meg, majd 1948-ban Londonban csendesen kimúltak.)

A szintén Coubertin ötletére született, az öt földrészt jelképező ötkarikás zászlót 1920-ban Antwerpenben használták először.

A második párizsi olimpiát (1924) még főnökként vezényelte le, aztán lemondott a NOB elnöki tisztéről, majd pedagógiai világszövetséget alapított az unalmas hétköznapok elkerülésére. A béke és a nemzetek közötti összefogás szellemiségét hirdető báró Henri de Baillet-Latournak adta át az elnöki stafétabotot, de haláláig a testület tiszteletbeli elnöke maradt.

Élete utolsó éveiben nehéz körülmények között élt, ezért az 1936-os olimpia rendezési jogát elnyerő Berlin és Németország nevében Adolf Hitler 10 ezer birodalmi márka életjáradék folyósítását rendelte el számára.

Az eszményekből valóságot építő Coubertin 1937. szeptember 2-án halt meg Genfben. Lausanne-ban temették el, de szívét Görögországban, Olympia romjainál helyezték végső nyugalomra. Nevét őrzi a Pierre de Coubertin-díj, amelyet minden esztendőben az év legsportszerűbb cselekedeteiért ítél oda a sportolóknak a Nemzetközi Fair Play Bizottság.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

190 éve született Petőfi Sándor

"Ő az istenek magyar kedvence. Mindent megkapott, hogy nagy költő lehessen: tehetséget, történelmet,… Tovább olvasom