Délmagyar logó

2017. 02. 28. kedd - Elemér 5°C | 18°C Még több cikk.

25 éve tankok tiporták el a pekingi diáklázadást: vérfürdő a Tienanmen téren

Huszonöt éve, 1989. június 4-én a kommunista kínai vezetés a hadsereg bevetésével számolt le a kínai diákok demokráciamozgalmával, amelynek színhelye a pekingi Tienanmen tér volt.
– 1986-ban ösztöndíjas diákként érkeztem Pekingbe. A kollégium épületében sokkolt a látvány, döngölt agyagpadló, tábori vaságy fogadott. Nem hittem el, hogy itt kell évekig élnem – mondta Wolf Csaba, aki 22 évesen élte át az 1989-es pekingi diáklázadásokat. A szegedi férfi a Ságvári-gimnáziumban érettségizett, majd a Pekingi Egyetemen szerzett diplomát.

Peking a feje tetején állt

– 1989. április közepén felvonult egy csapat diák a Tienanmen téren. El akarták érni, hogy a kommunista párt ismerje el Hu Jao-pang érdemeit, ne kegyvesztettként temessék el a korábbi pártfőtitkárt. Szokatlan jelenség volt ez Kínában. Nem tudták és szerintem nem is nagyon akarták kezelni a helyzetet. Egyre nőtt a tüntetők száma, napról napra több egyetem és egyetemista csatlakozott. Május közepén a tanárok is a diákokkal tartottak. Akkor már tanítás sem volt. Miközben a feje tetején állt a város, Gorbacsov hivatalos látogatásra Pekingbe érkezett. Hardy Mihálynak, az akkori moszkvai tudósítónak kellett segítség Pekingben, aki tolmácsolni tud, beengedik a diákok maguk közé, és elég erős ahhoz, hogy cipelje a képmagnót. Május vége felé jelentek meg a kordonok és a katonai járművek. Akkorra a lakosság is támogatta a diákokat. Előfordult, hogy a civilek húztak élő kordont a tüntetők és a katonaság közé. Demokráciát és sajtószabadságot követeltek a tüntetők. Megkérdeztem, szerintük mit jelentenek ezek. Fogalmuk sem volt, eltekintve néhány diákvezértől, akik irányították a megmozdulást, és azóta boldogan élnek az Egyesült Államokban.

Aki megállította a tankokat.
Aki megállította a tankokat.

Felégetett vérnyomok, kicserélt térburkolat

Szegeden nem emlékeznek a kínai intézetben

A szegedi egyetemen két éve nyitotta meg kapuit a Konfuciusz Intézet, ahol gyakran tartanak előadásokat Kína jelenéről, gazdaságáról, társadalmáról, politikai berendezkedéséről. Kérdésünkre, lesz-e megemlékezés, előadás, beszélgetés vagy bármilyen rendezvény a 25 éve történt Tienanmen téri diáktüntetések kapcsán, azt a választ kaptuk: „az esemény kapcsán nem tartunk megemlékezést". A Kínai Népköztársaság által fenntartott szegedi Konfuciusz Intézet tanácsadó testületének elnöke Ujhelyi István. A szocialista politikussal többször beszéltünk az elmúlt héten, próbáltuk szóra bírni a Tienanmen téri diáktüntetések kapcsán, de nem sikerült.

– Egyre többen – mentők, tűzoltók, közlekedési társaságok – álltak át a diákok oldalára. A katonák között sem volt teljesen egyértelmű, ki kivel van. Azt hallottuk, akadt olyan katonai egység, amelyik átállt a tüntetők oldalára. Katonai egységek lőtték egymást a Changan sugárúton. Június 3-án már forrt a levegő. Amikor elindultunk a térre, megpróbáltak visszatartani bennünket. Harmadikáról negyedikére virradóra ürítették ki a teret. Hajnalban kezdődött. Kora reggel érkeztek az első hírek. Azért mondom, hogy állítólag ez áldozatokkal járt, mert bár tudjuk, hogy így volt, soha senki nem fogja pontosan megtudni, hogy mennyivel, de még azt sem, hogy nagyságrendileg mennyi áldozattal járt a tér kiürítése. Állítólag a vérnyomokat felégették, majd teljesen felszedték és kicserélték a térburkolatot. (A Tienanmen téren körülbelül 60 futballpálya férne el egymás mellett – a szerk.) Ebből azért lehet következtetni, de szerintem kézzel fogható adata senkinek sincs.


Titokban emlékeznek.
Titokban emlékeznek.

„Akkor Nektek annyi"

– Voltam veszélyben, de nem féltem. Kalandként éltem meg az egészet. Hozzáteszem, nem életbiztosítás egy zúgó, tüntető, forrongó tömegbe bemenni külföldi újságírókkal. Június 4-én, a hajnali fegyveres konfliktust követő egy-két napban még voltak szórványos lövöldözések. Amikor próbáltuk az evakuáláshoz szükséges repülőjegyeinket okéztatni, egy magyar diplomatával mentem a légitársaság irodájához. Az utca le volt zárva, géppisztolyos katonák állták el az utat. Mentünk a diplomata rendszámú autóval. Megálltunk, mondtuk, az irodába mennénk, mert szeretnénk hazautazni. Közölte a fegyveres katona, hogy ne menjünk be az utcába. Addig vitatkoztunk, míg csőre töltötte a gépfegyvert, bedugta az ablakon, és az oldalamba nyomta: „Ne menjetek be, mert akkor nektek annyi!" Megfordultunk, és elmentünk. Június 8-án evakuálták a magyar kolóniát.

Tünetők a téren. Csak Kínában nem akarnak emlékezni rájuk.
Tünetők a téren. Csak Kínában nem akarnak emlékezni rájuk.

Wolf Csaba: A kínaiakat Nem érdekli, mi történt 1989-ben a Tienanmen téren

– A kínai társadalom boldogulásának nem a nyugati, európai típusú demokrácia az útja. A felkelés vezetői közül voltak, akiket bebörtönöztek, de nem hiszem, hogy napjainkban, 25 év múltán bárki emiatt börtönben lenne. Olyan van, akit házi őrizetben tartanak.

A húszéves évfordulón Pekingben voltam. Semmiben sem különbözött június 4-e egy átlagos hétköznaptól. Kínában nincs jelentősége és emléke a Tienanmen téri eseményeknek. Meggyőződésem, hogy európai és amerikai politikai körök szeretik erre felhívni a figyelmet, de ez a kínaiakat egyáltalán nem érdekli. Folyamatosan javul az életszínvonal. Nem érdekli őket, mi történt 1989-ben. Eszük ágában sincs a jelenlegi rendszeren változtatni – mondta Wolf Csaba (képünkön), aki 2008 és 2012 között Magyarország Kínai Nagykövetségének gazdasági tanácsadója volt. Jelenleg a Delo-
itte nemzetközi könyvvizsgáló és tanácsadó cég közép-kelet-európai Kína divíziójának vezető tanácsadója.

Hardy Mihály: A hideg futkosott a hátamon

Hardy Mihály ott volt Kínában a Tienanmen téri vérengzések helyszínén, ameddig lehetett forgatni.

Hardy Mihály – aki 1985 és 1991 között a Magyar Televízió moszkvai tudósítója volt – Mihail Gorbacsovval érkezett Pekingbe 1989. május 15-én. Az SZKP KB főtitkára négynapos hivatalos látogatásra érkezett a kínai fővárosba. – Napról napra vált egyre élesebbé a helyzet a Tienanmen téren. Belecsöppentünk a világpolitika akkori legfontosabb eseményébe. Megcsináltuk a Gorbacsov-anyagokat, de megállapodtunk Aczél Endrével, a Híradó főszerkesztőjével, hogy maradunk Pekingben. Ameddig csak lehetett, tudósítottunk az eseményekről – mondta Hardy Mihály.

– Már június 4-e előtt voltak összetűzések a diákok és a karhatalom között. Egy mentőben láttak el éppen egy egyetemista lányt az orvosok, amikor forgattunk. Megkérdeztem a lánytól, készíthetünk-e róla felvételeket, és ő igennel válaszolt, majd megkérdezte, honnan jöttünk. Közöltem, hogy Sungjali, azaz Magyarországról. Erre a diáklány elkezdte szavalni Petőfi Sándor Szabadság, szerelem című versét kínaiul. Kiderült, hogy a Lu Xun által lefordított Petőfi-vers az általános iskolai tananyag része volt Kínában. Mit mondjak, a hideg futkosott a hátamon, amikor a Tienanmen tér közepén egy mentőben egy félig eszméletlen kínai egyetemista lány Petőfi-verset szaval, amikor meghallja, hogy magyarok vagyunk. Egészen szürreális élmény volt, ami örök emlék maradt – mondta Hardy Mihály. Elmondta, a kínai hatóságok fokozatosan csökkentették a média mozgásterét. – A mi mozgásunkat nem merték egészen megtiltani, de például lekapcsolták a műholdat. A Gorbacsov-látogatásra egy szállodában volt berendezve az ideiglenes tévéközpont. A látogatás után a hatóságok lekapcsoltatták a szálloda tetejéről a közvetlen műholdadást, amiről négy napon át adtunk. Ezután más tévésekkel együtt összeálltunk csapatba, és egy kazettára játszottuk össze az aznapi tudósításokat. Mindenki kapott öt percet. Akkor még nagy tepsi Batacam kazetták voltak, és egy gyártásvezető kiment a Swissair géphez, ahol odaadta egy utasnak a kazettát, hogy azt várják Genfben. Itt volt az eurovízió központja. Három-négy napig így tudtunk még tudósításokat küldeni. De amikor már a járatok is megszűntek, nem volt más lehetőségünk anyagot adni. Hazaindultunk – mondta végezetül Hardy Mihály.

Hu Jao-pang halálától az első kivégzésekig

1989. április 15-én meghalt Hu Jao-pang, a Kínai Kommunista Párt volt főtitkára. A diákok körében népszerű politikus 1986-ban hajlott arra, hogy tárgyaljanak a gazdasági reformok mellett már akkor is politikai változásokat sürgető egyetemistákkal. A pártfőtitkárt le is váltották emiatt 1987-ben. Pár ezer egyetemista emlékezett a volt főtitkárra.

Április 17-én a diákok a Tienanmen (Mennyei Béke) térre vonultak. A pár ezres megemlékezés pár nap alatt milliós tüntetéssé változott. Értelmiségiek és munkások is csatlakoztak az egyetemistákhoz. Demokráciát, sajtószabadságot és a korrupció visszaszorítását követelték.

Április 22-én petíciót adtak át a diákok, és találkozót kezdeményeztek Li Peng miniszterelnökkel, amire a kommunista párt – keményvonalas tagjainak javaslatára – bezáratta az egyetemeket.

Nem téma? Sérült tüntető.
Nem téma? Sérült tüntető.

Szemben a tankokkal

Alsóneműben csempészték ki a kínai titkosrendőrség elől annak a felvételnek a negatívját, amelyen egy férfi áll kezében szatyorral a tankok előtt.

– Beszöktem a Peking Hotelbe egy amerikai egyetemistával, Kirk Martsennel. Elfogyott a filmem, ezért Martsen egy turistától szerzett 100-as fényérzékenységű filmet. Én általában 800-asat használok, ezért bajban voltam a beállításokkal. Nem állítottam át a blendét a zársebességhez. Kész csoda, hogy sikerült egy viszonylag éles képet készítenem a szálloda ötödik emeleti szobájának erkélyéről egy 800 milliméteres teleobjektívvel. Nem volt kristálytiszta, de épp elég jó volt ahhoz, hogy másnap a világ összes újságja a címlapján hozza. Soha nem gondoltam, hogy kultikus képpé válik – mondta Jeff Widener amerikai fotóriporter (képünkön) a leghíresebb fotójáról.



A legendás tankos fénykép valójában négy különböző felvétel. Négy fotós örökítette meg ugyanazt az 1989. június 4-i pillanatot, amikor egy ember, kezében reklámszatyrokkal feltartóztatott egy sor tankot, amelyek a Tienanmen tér felől érkeztek. Az összes képet a Peking Hotel különböző erkélyeiről készítették a fotósok.

A mai napig nem tudni, ki volt és mi lett a tankokat feltartóztató férfival. Voltak hírek, amelyek szerint elfogták, és hetekkel később kivégezték, mások úgy vélik, semmi bántódása nem esett, feltehetőleg ma is él valahol Kínában, tettéről pedig mélyen hallgat.

Május 15-én Pekingbe érkezett Mihail Gorbacsov négynapos látogatásra. Az SZKP KB főtitkárát az eredeti tervtől eltérően nem a hivatalos helyszínen, a Tienanmen téren, hanem a repülőtéren fogadták a kínaiak, mert nem tudtak megegyezni a téren tüntető és éhségsztrájkoló diákokkal.

Május 19-én elment a Tienanmen térre Csao Ce-jang, a Kínai Kommunista Párt főtitkára, és könnyekkel a szemében kérte a diákokat, hagyják abba az éhségsztrájkot, és menjenek haza. Elnézést kért tőlük, hogy eddig nem álltak velük szóba. Csao Ce-jangot ezután leváltották, és házi őrizetbe helyezték, amit élete végéig nem oldottak fel. 2005- ben halt meg.

Május 20-án rendkívüli állapotot hirdetett ki a keményvonalas Li Peng miniszterelnök, aki bejelentette: katonákat rendelt Pekingbe.

Május 21-én a kínai néphadsereg alakulatai gyűrűt vontak Peking köré. A városi tanács képviselője elmondta, a katonák a diákok biztonságának megvédésére érkeztek Pekingbe.

Május 30-án felállították az amerikai Szabadság-szobor mását a tüntetők a Tienanmen téren.

Június 4-én tömegmészárlás volt a Mennyei Béke terén. Hajnalban a kínai hadsereg páncélos alakulatai, állig felfegyverzett katonái benyomultak a Tienanmen térre. Ropogtak a géppuskák. A szemtanúk beszámolója szerint hátulról lőtték le a menekülő diákokat. A katonák nem kímélték sem a nőket, sem a gyerekeket. A tömeg sokakat agyontaposott, számos embert katonai járművek gázoltak halálra. Egy kínai diák azt mondta a DPA hírügynökségnek, hogy legalább háromezer ember esett áldozatul a katonai akciónak. A kínai tévében rémhírnek minősítették a tömegmészárlásról szóló beszámolókat.

Június 5-én nemzetközi tiltakozás indult a kínai vérengzés ellen. A Kínai Kommunista Párt szerint azért kellett bevetni a hadsereget, hogy leverjék egy maroknyi ellenforradalmár párt- és rendszerellenes lázadását. Úgy fogalmaztak, meg kell védeni a népi demokratikus diktatúrát.

Június 6-án a hadsereg főtisztje azt mondta, egyetlen ember sem vesztette életét a Tienanmen tér elfoglalásakor.
Június 8-ától a kínai rádió és televízió külön telefonvonala
t biztosított a feljelentőknek, besúgóknak. A kínai kormány felszólított mindenkit, aki részt vett az utóbbi napok zavargásaiban, jelentkezzen a rendőrségen.

Áldozatok. A kínai történelemkönyvek szerint a diákok a jobb kollégiumi ellátásért tüntettek.
Áldozatok. A kínai történelemkönyvek szerint a diákok a jobb kollégiumi ellátásért tüntettek.

Június 10-étől szünet nélkül folyik a propaganda a kínai rádióban és televízióban, amelynek célja az ország lakosságának meggyőzése arról, hogy Pekingben a hadsereg nem a diákok hazafias és demokratikus mozgalmát verte le, hanem a rendszer megdöntésére irányuló ellenforradalmi lázadást.

Június 14-én bemondják a tévében, hogy előző nap 36 „ellenforradalmi elemet" tartóztattak le Pekingben. Országosan már több mint ezer embert tartóztattak le.

Június 15-én a sanghaji bíróság halálra ítélt három tüntetőt, akik ellen gyújtogatás és biztonsági erők tagjainak bántalmazása volt a vád.
Forrás: a hírügynökségek korabeli hírei

Történelemhamisítás, letartóztatások, cenzúra

– Itt mindenki tudja, mi történt a Tienanmen téren. Tanultunk róla az iskolában – mondta a 32 éves tajvani Wayne Chen. A Kína által szakadár tartománynak tartott Tajvanon az szerepel a történelemkönyvekben, hogy a katonaság tankokkal gyilkolta meg a tüntető diákokat, majd minden terhe-
lő bizonyítékot megsemmisítettek.

Kínában az olvasható a történelemkönyvekben, hogy a Pekingi Egyetem diákjai a rossz kollégiumi körülmények miatt lázadtak fel. A diákokat önös érdekeik vezették, amikor jobb lakhatási körülményeket követeltek.

A Tienanmen téri évforduló közeledtével a kínai hatóságok számos ismertebb ellenzékit, bloggert és ügyvédet tartóztattak le, helyeztek házi őrizetbe. Több mint 1300 fegyveres rendőrrel és 150 járőrkocsival erősítették meg a napokban a kínai főváros közbiztonságát. Kínában ilyenkor szigorú biztonsági intézkedéseket léptetnek életbe, és korlátozták az internethasználatot, blokkolva a visszaemlékezést.

A Human Rights Watch egy korábbi kiadványában az olvasható, hogy Kínában mintegy 30 ezer ember végzi az internet cenzúrázását. Ellenőrzik a weboldalakat, megpróbálják kiszűrni azokat a tartalmakat, amelyek sértik a Kínai Népköztársaság érdekeit. Blokkolják többek között a The New York Times oldalait, a Facebookot, Twittert és az Instagramot. 

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Kipróbálná a vízen járást?

Csodaszámba megy a vízen járás, ugye - teszi fel a kérdés az IFL Science honlapja. Tovább olvasom