Délmagyar logó

2017. 11. 19. vasárnap - Erzsébet 0°C | 8°C Még több cikk.

800 kilométer gyalog, borral, vízhólyag nélkül

Szeged - Napi 40 kilométeren 6 liter víz, begyulladt achilles, őszinteség önmagával szemben. Vér Márton szegedi egyetemista két barátjával teljesítette az El Caminót.
– Nem arról van szó, hogy jobban megismered a világot, vagy a másikat. Az úton önmagaddal kerülsz tisztába – mondja Vér Márton arról, hogy mi az El Camino lényege. A Szegeden tanuló egyetemista augusztusban teljesítette a 800 kilométeres zarándokutat. Az előirányzott 30 helyett 25 nap alatt ért célba két barátjával, Chatel Tamással és Gurban Líviusszal.

A spanyol zarándokúton 800 kilométerre a végállomástól, Santiago de Compostellától indultak gyalogosan augusztus első napján. – Átlagosan napi 40 kilométert sétáltunk, de utolsó nap valamivel több, mint 60-at teljesítettünk. 40 kilométer után vettünk négy üveg bort, ami megadta az utolsó lendületet.

800 kilométer gyalog, borral, vízhólyag nélkül. Fotó: Vér Márton archívuma (galéria)

Az út elején megbeszélték, hogy a napi 8-10 óra gyaloglást mindenki a saját tempójában teljesíti, nem várnak egymásra. Az ebédszüneteknél és a nap végén találkoztak csak. – Az éjszakát legtöbbször úgynevezett albergue-ben, átmeneti zarándokszálláson töltöttük. Mivel rengeteg ember vág neki az el Caminónak, sok nemzethez tartozó gyalogossal találkoztunk. Rengeteg szénhidrátot, tésztát, kenyeret, rizst ettünk, energiára volt szükségünk – meséli Márton. Előfordult, hogy nem találtak ilyen szállást, ilyenkor a szabad ég alatt aludtak, egy alkalommal egy idős spanyol férfi fogadta be őket, az ő fészerjében aludtak, megitták házi főzésű grappáját. Mesélt nekik az életről, amiből a fiúk gyakorlatilag egy szót sem értettek, de úgy érezték, ebből is tanulnak.

– A legnehezebb egy 270 kilométeres szakasz volt, itt nem volt árnyék, csak végig learatott búzamező, 6 kilométert láttam előre, de a táj nem változott. Égetett a nap, a végén csak a cipőmet néztem, az is érdekesebb volt, mint a táj. Egy pillanatig sem gondoltam arra, hogy feladom. Amikor begyulladt az achillesem, megijedtem, hogy nem sikerül, de fejben nem adtam fel. Azon gondolkoztam, hogy küldetek pénzt otthonról és tovább maradok. De szerencsére rendbe jöttem. Tamás barátom egy hétig rossz lábbal sétált, de neki is sikerült – emlékszik vissza Márton. Szinte mindenkinek rossz a lába, előfordult, hogy Líviuszén 10 vízhólyag is volt egyszerre. 100-ból egy embernek azonban nincs, ezek közé tartoztam én is. Minden reggel 2 zoknit kell felhúzni, hogy megvédje a víztől a lábad. Fantasztikus érzés volt Santiago de Compostellába érni. A tér napközben tele van zarándokokkal, de mi hajnali 2.30-kor sétáltunk be, így teljesen üres volt – mondja.

800 kilométer gyalog, borral, vízhólyag nélkül. Fotó: Vér Márton archívuma (galéria)

Márton és Tamás hazafelé stoppal jöttek, Líviusz repült, mert sietnie kellett. A két barátnak azért volt nehéz dolga, mert Spanyolországban tilos stoppolni, ezért lehajtókban, benzinkutakon kellett fuvart szerezniük. Itt is különváltak, 5 nap alatt értek Budapestre. Együtt sétáltak át a fővároson, egy Széll Kálmán téri kocsmában váltak el. Az altajisztika szakos Vér Márton arra is emlékszik, miért vágott bele. – Nagyon rosszul indult egy napom. Nem találtam a kulcsom, kilyukadt a biciklim kereke. Sok minden járt a fejemben, külföldi tanulmányok előtt állok, alig leszek itthon. Úgy éreztem, tisztába kell jönnöm önmagammal. Azt hiszem, sikerült. Legközelebb az Országos Kéktúra következik.

Olvasóink írták

  • 7. Lámpion 2012. szeptember 17. 07:23
    „Kedvenc leírásom az El Caminoról:

    http://mars3696.hu/camino/almenufelulet.php?belepo=49078753429324703904279688322008122121512&pill=kezdooldal&ktoeta=

    Több napos olvasmány rengeteg fotóval.”
  • 6. allegro 2012. szeptember 17. 00:40
    „Tuti!
    Elég baj az, hogy ilyen egyszeri kiugró teljesítmény kell ahhoz, hogy az ember megismerje önmagát. Vagy leginkább csak, hogy önbizalmat nyerjen? ...Bár sok út visz mindenkit előre, ez csak az egyik. És ez is csak egy lépés.
    Kétségkívül hatásos azoknak, akik egyébként sosem tudnak magukban lenni, folyamatos a nyüzsgés körülöttük (mert ők milyen fasza gyerekek, vagy egyszerűen olyan környezetben élnek), és semmi időt nem szakítanak arra, hogy akárcsak rövid félóákra magukban legyenek. A nyüzsgés és a nyugi nagyon is jól megfér egymás mellett, minden nap. Máskülönben a sétával, kutyasétával egybekötött esti - vagy reggeli - nyugi már nagyon is nagy aktivitás. Nagyobb, mint nyomni a sódert naphosszat.
    Fontos a mentális egészséghez, boldogsághoz, a stressz ellen, s főleg azért is, hogy fejlődjön is az ember, vertikálisan is. Ne csak vízszintben legyen, esetleg a lejtőn és fogyassza egyik fröccsöt a másik után. Ha jóban van magával, elég lesz kevesebb fröccs is különben.”
  • 5. krisztoballit 2012. szeptember 16. 22:34
    „Jó cikk, egy kis pontosítás: Santiago de Compostela (tehát 1 L-el)”
  • 4. TUTI 2012. szeptember 16. 13:48
    „Allegro! Ezt kicsit bővitsd ki! Mondd, hogy két kis fröccsöt
    ittal minden este séta utan pl szegedi sajat borodbol és rögtön
    érdekes is lesz! Be kuldheted a DM-nek!!!
    JAVASLOM a Szakrális El-CAmino Szegeden cimet!

    HAJRA MAGYAROK!”
  • 3. macs 2012. szeptember 16. 13:41
    „Nem akarom kisebbíteni a teljesítményt, de akivel én beszéltem az azt mondta, ezen az úton az a legfontosabb, hogy az ember megismeri önmagát, rendezni tudja a gondolatait.”
  • 2. V42515 2012. szeptember 16. 11:51
    „Gratulálok a fenti teljesítményhez, a fotók pedig különösen szépek!”
  • 1. allegro 2012. szeptember 16. 09:51
    „Szép teljesítmény!
    Csak megjegyzésül: saját településünkön is igen hamar lehet a távot teljesíteni. Még egy kistelepülésen is!

    Az elmúlt 3 hónapban minden este apám lábát jártam jártam lekezelni. Csak ez az esti kutyasétával egybekötve a táv napi 5 km. (más napi gyalogutat nem is adtam hozzá,mert az úgyis rohanás valahova, nem egyenértékű a meditációval, persze akkor is lehet, percekre kiszakadni a mókuskerékből. )
    Ez 3 hónap alatt már 450 km! 300-nál jutott az eszembe, hogy ez már lassan a fél camino! S csináltam ezt a tavasszal is, meg az elmúlt években igen sokat.
    Este, nyugodt településrészeken át sétálva, amikor már mindenki bent van, alszik, tévét néz, forgalom se zavar, igen jó napi meditációs és edzésprogram!
    Persze nekem is lett ganglion a lábujjamon - a papucs nem megfelelő már ilyen távú sétára sem.

    Csak azért írom le, mert tényleg az jutott eszembe, hogy itthon is megtehetjük ezt, igaz kicsit tovább tart és a normál kerékvágás mellett is megtehetjük. Egyrészt fontos cél, szolgálat teljesítésével kötöttem egybe, másrészt mind nekem, mind a kutyámnak fizikailag és mentálisan is nagyon feltöltő tud lenni. Bőven lehet rendezni a gondolatokat ezidő alatt is, ráadásul tartós eredményt is hoz.

    Kollégám javasolta egyszer, hogy utána, éjfélkor is vannak hírek a tv-ben, azt is megnézhetem - kell a fenének, hogy összezavarjam a sok a tv-ből kiömlő vibráló agresszivitással az esti hosszabb kutyasétától lenyugodott elmémet!

    Persze az egyszeri gyorsan legyünk túl rajta embert próbáló teljesítménye is egy szakrális nagy élmény, de már mint a résztvevők is mondják, a legközelebbi túrán törik a fejüket, mert érzik legbelül, hogy ezt fenn is kell tartani, nem elég egy ilyen utat teljesíteni és minden megy a régiben.
    Azért el tudom képzelni, hogy ők is hasonlóan tréningeztek már itthon. Természetesen. Állóképesség nélkül nem is lehetett volna ezt megcsinálni. Bár lehet, hogy ráálltak a futópadra, az edzőterembe, ami azért nem ugyanaz, mint ha közben az ember tényleg magában lehet egy időre gondolataival.”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Gattaca kapujában - avagy már felsírtak az első genetikailag módosított csecsemők

Több, mint egy évtizede folynak az emberi génmódosítással kapcsolatos kísérletek. Tovább olvasom