Délmagyar logó

2017. 07. 26. szerda - Anna, Anikó 16°C | 26°C Még több cikk.

A gyarmatokat ma is nyakéknek tekintik

Az első világháború emlékévében a konfliktus egyik kiváltó okaként emlékezünk a gyarmatkérdésre, de egy kanári-szigeteki nyaralásról álmodozva nem jut eszünkbe, hogy egykori spanyol kolóniára készülünk. Talán az sem, hogy a Monarchia Kínában és az Északi-sarkhoz közel is szerzett területeket.
Ahogy a világ számos országa, hazánk is az első világháborúra emlékezik kitörésének 100. évfordulóján. Bár az okot a háborúra a Ferenc Ferdinánd osztrák trónörököst 1914. június 28-án ért szarajevói merénylet szolgáltatta, a négy évig tartó, 15 millió ember életét követelő harcok a gyarmat- és érdekeltségrendszer újrafelosztásáért is dúltak.

– A háború kirobbanásakor mellékes, de számon tartott volt, melyik ország rendelkezik gyarmattal, viszont mindenki igényt formált győzelme esetén a másik területeire – mondta Szabó Loránd történész, aki gyarmatkutatóként úgy véli, az első világháború végül e területek függetlenedésének első momentumává vált. Részben azért is, mert az európai hadviselő felek seregeiben szép számmal küzdöttek gyarmati népeikből, és akik közülük túlélték az első világégést, nemegyszer politikai pályára léptek, autonómiát vagy egyenesen függetlenedést követelve. Aki nem, az is öntudatosabbá vált politikailag.

A folyamat végét „hivatalosan" 2002-re datáljuk, amikor Kelet-Timor – előbb portugál, majd indonéz gyarmat– elnyerte függetlenségét. De ma is léteznek gyarmatszerű területek, s ki gondolná, hogy pont álomutazásaink célpontjai azok.

5000 jégszoborral emlékeztek az I. világháború áldozataira Birninghamben. Fotó: birninghammail.co.uk
5000 jégszoborral emlékeztek az I. világháború áldozataira Birninghamben.
Fotó: birninghammail.co.uk

Gyarmattörténelem

A gyarmat időben és térben változó fogalom Szabó Loránd történész szerint, de általában olyan területet jelent, amelynek népessége egy másik területhez kapcsolódik oly módon, hogy annak az alávetettje, de nincs beleszólása „sorsába", tehát függő helyzetben van. Jellemzően tenger vagy óceán választja el a gyarmatosító országtól. Az ókorban például a görögök gyarmatosítottak a Földközi-tenger térségében, többek között Dél-Itáliában, a mai Franciaországban, hogy a népességfölösleget levezessék. A föníciai „hódítókon" például túlnőtt egyik gyarmatvárosuk, a mai Tunézia területén található Karthágó. A középkorban az itáliai kereskedővárosok a Fekete-tenger partvidékén is létrehoztak telepeket, valamint a mai Horvátország területén, Dalmáciában.


Kanári-szigetek és madeira

Amikor egy kanári-szigeteki nyaralásról álmodozunk, nem jut eszünkbe: többek között e terület egy egykori gyarmati terület XXI. századi „jogutódja". No nem laptopos konkvisztádorok vagy a szabadságukért mobiltelefonon könyörgő bennszülöttek lakják. Amellett, hogy legtöbbjük turistaparadicsom, „tengeren túli megyékként", autonóm térségekként képzeljük el ezeket, amelyek az egykori gyarmattartó országok részei –
hiába választja el őket tenger vagy óceán.

Portugália számára ilyen a Madeira-szigetek, Spanyolország esetében a Kanári-szigetek (amelyek az első gyarmatok közé tartoznak) vagy a Gibraltári-szoros túloldalán Ceuta és Melilla marokkói városa. Utóbbiakat nem csak tenger határolja, kerítéssel kellett körülvenni, hiszen falaikon keresztül az Európai Unió területére jelentős számú bevándorló akar bejutni, erősen őrzik is ezeket.

– Az egykori gyarmatosító ország részei mind, de elkülönülnek tőle. Azért maradnak oltalma alatt, mert gyakran gyenge a gazdaságuk, az anyaországtól viszont jelentős anyagi segítséget kapnak. A kapcsolat emellett katonai védelmet is nyújt, az adott országoknak pedig stratégiai szempontból fontos, míg a lakosságnak presztízst is jelent, hasznosnak ítéli meg a közvélemény. – Ez a szemlélet visszamaradt: ma is nyakéknek tekintik őket – fogalmazott Szabó Loránd történész. – Az átlag francia vagy spanyol nem érdeklődik az egykori gyarmati területek iránt, a volt gyarmatoknak sincs feltétlenül mindennapos, szoros kapcsolatuk az anyaországgal. Még azt sem mondhatnánk, hogy az anyaországból tömegesen mennének nyaralni mondjuk Guadeloupe vagy Martinique szigetére, ahogy a spanyolok is inkább a saját tengerpartjukra járnak, és nem feltétlenül távoli szigetekre – így a történész.

Nem vonhatunk mérleget

Bár a kolonializmus korában – és később is – a gyarmatosítókat egyben kizsákmányolóknak is tartották, általában nem „szakított nagyot" az anyaország megszerzett területeivel, Amerika felfedezésével hiába vált hangsúlyosabbá a kereskedelmi szándék. Sokan csalódtak, akik gazdasági okokból vágtak neki az Újvilágnak, de üzletek helyett „csak" új növényeket, valamint ezüstöt hoztak haza. Ezek és más területek sem jövedelmeztek feltétlenül az adott állam számára, inkább csak egyes magánvállalkozásoknak. Az európai gyarmatosítók rengeteg pénzt fektettek a gyarmatokba, de ez közvetlen hasznot nem hajtott Szabó Loránd szerint. Viszont több szempontból jól járhattak a gyarmati területek, ugyanis modern kikötők épültek Afrikában, Ázsiában, fellendültek piacaik, jó minőségű termékek, például német kések kerültek hozzájuk. – Ettől még politikai elnyomásban éltek, amely elégedetlenséget szült, néha szinte szolgasorban kellett dolgozniuk. Ezért nem tudunk mérleget vonni, jelentett-e előnyt egyes területeknek ez a státusz – jegyezte meg a történész.

Illusztráció a holland újság, a De Amsterdammer 1916. október 14-i számából: Hollandia gyarmatbirodalma egy ékszer
Illusztráció a holland újság, a De Amsterdammer 1916. október 14-i számából: Hollandia gyarmatbirodalma egy ékszer

Volt is, meg nem is magyar gyarmat

Hazánk azonban nem rendelkezik hasonló tapasztalatokkal.
– Az Osztrák–Magyar Monarchia egy semmire nem használható kis területet tudhatott csak magáénak egy – ma Oroszországhoz tartozó, az Északi-sarkhoz közeli – szigetcsoport formájában, amelyet 1873-ban fedeztek fel – utalt a történész Payer és Weyprecht expedíciójára, akik a térséget tiszteletből Ferenc József-földnek keresztelték el. A Ferenc József-föld 191, jéggel borított szigetből áll, és gyakorlatilag lakatlan. – Az ilyen, látszólag értéktelen, lakatlan területeknek is volt jelentőségük: stratégiai útvonalakon feküdtek, ivóvízforrást rejtettek, vagy a gőzhajók számára szénlerakóként, tehát támaszpont típusú gyarmatként használhatták őket – magyarázta a történész, aki beszélt a másik osztrák–magyar szerzeményről is.

Az 1899 és 1901 között zajló bokszerlázadás idején ugyanis a Monarchia csapatot küldött Kínába, így a győzelem után egy kis, 0,61 négyzetkilométer területű, 40 ezer lakosú gyarmatot nyert Tiencsinben. Az első világháborút lezáró Párizs környéki békeszerződések, azon belül az 1919. június 4-én aláírt trianoni békeszerződés alapján a széteső Monarchia ezt a területét elvesztette. Szabó Loránd azonban felhívta a figyelmet: mivel az első világháborúban még nem létezett önálló magyar állam, Magyarországnak hivatalosan soha nem volt gyarmata.

Hogy ne legyen többé háború

Az első világháború kezdetén a Monarchia helyzete nem példa nélküli, Európa országai között ekkor akadt néhány állam, amelynek nem voltak gyarmatai: ilyen volt a Balkán fiatal országai mellett Norvégia, Svédország és Svájc. A Német Birodalmat például a friss, „későn jövő" gyarmattartók közé sorolták. 1884 után tudott csak területeket szerezni, de kiterjedt afrikai, valamint jelentéktelen óceániai gyarmatai nem álltak arányban gazdasági erejével. A területileg legnagyobb gyarmati érdekeltséggel Nagy-Britannia és Franciaország rendelkezett, illetve – az akkor még értéktelen, de nagy területű – Grönland révén Dánia. Emellett Olaszország és Spanyolország birtokolt jelentős észak-afrikai területeket.
Az első világháború volt az első lépés a kolonializmus felbomlásához, hiszen több olyan hatalom szűnt meg vagy alakult át, amelyek hagyományosan gyarmatokkal bírtak, vagy birodalmakként több népet akaratuk ellenére magukba olvasztottak, mint Oroszország, Kína, Törökország, vagy az Osztrák–Magyar Monarchia. – A wilsoni alapelvek is ekkor születtek meg, amelyek a népek önrendelkezését fogalmazták meg, és ezen elvek mentén jött létre az első világháború után a Népszövetség, az ENSZ elődje is – utalt a történész Thomas
Woodrow Wilsonnak, az Amerikai Egyesült Államok elnökének 14 pontból álló békejavaslatára, amelyet 1918. január 8-i beszédében ismertetett. Célja az első világháború befejezése és az eljövendő háborúk minden lehetőségének kizárása volt.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Ókori családi tragédia áldozatait tárták fel Cipruson

Huszonnégy évszázaddal ezelőtti családi tragédia áldozatait tárták fel Cipruson amerikai régészek,… Tovább olvasom