Délmagyar logó

2017. 02. 26. vasárnap - Edina -3°C | 10°C Még több cikk.

A Neander-völgyi ember agya leginkább a látást szolgálta

A Neander-völgyi emberek mintegy 30 ezer éve haltak ki Európában.
Noha agyának mérete azonos volt a vele egy időben élt Homo sapiensével, a Neander-völgyi ember agyának más volt a szerkezete: jelentős része a látást szolgálta más funkciók, például a társadalmi kapcsolattartás kárára - állítja egy szerdán közzétett tanulmány.

A Neander-völgyi emberek mintegy 30 ezer éve haltak ki Európában, miután legalább 10 ezer évig együtt éltek a mai emberrel (Homo sapiens). Elképzelhető, hogy az agyuk szerkezetének is köze volt a kihalásukhoz.

A mai ember és a Neander-völgyi kortársai közötti kognitív különbségek kérdése nagy vitát váltott ki.

Eiluned Pearce és Robin Dunbar, az Oxfordi Egyetem antropológusai, valamint Chris Stringer, a Londoni Természettudományi Múzeum szakértője 32 mai és 13 Neander-völgyi ember koponyáját hasonlította össze, amelyeknek a kora 27 ezer és 75 ezer év között mozog. A koponyák főként Európából és a Közel-Keletről származnak. Tanulmányukat a Brit Királyi Akadémia Proceedings B című folyóiratának online kiadásában közölték.

A kutatók azt tapasztalták, hogy még ha az ebben a korszakban élt modern embernek és a Neander-völgyi embernek hasonló méretű volt is az agya, a Neander-völgyinek jóval nagyobb volt a szemürege, azaz jóval nagyobb szeme volt. Testtömege szintén meghaladta a Homo sapiensét.

"Ebből arra lehet következtetni, hogy a Neander-völgyiek agyában nagyobb zónák szolgáltak a látásra és a test irányítására" - magyarázta Eiluned Pearce a francia hírügynökségnek küldött elektronikus levelében.

Az, hogy a Neander-völgyi embernek nagyobb szeme volt, valószínűleg azzal magyarázható, hogy Európában fejlődött ki, olyan szélességi fokokon, ahol kevesebb a fény, míg a Homo sapiens Afrikából származik.

Tekintettel arra, hogy az agya ugyanakkora volt, mint a mai emberé, a logika szerint kevesebb agyfelület jutott más funkciókra, így a társas kapcsolatok kezelésére. Az agyi zónák kiterjedéséből ítélve a Neander-völgyi emberek kisebb csoportokat alkottak, mint a velük egy időben élő modern emberek.

Az agyfelépítési különbség fontos szerepet játszhatott az evolúciójukban: ha a Neander-völgyi embernek kevésbé fejlett társadalmi kapcsolatai voltak - kisebb csoportot alkotott -, kevesebb lehetősége volt segítséget kérni szorult helyzetekben. A kis csoportok jobban ki voltak téve a demográfiai fluktuációnak is, ezáltal nagyobb a kihalás veszélye is. A kulturális ismeretek megtartását szolgáló képességeik is kisebbek voltak, és könnyebben elveszhettek az újítások.

"A Neander-völgyi emberek egyre kisebb társadalmi csoportokban éltek, ami számos módon vezethetett a kihalásukhoz" - hangsúlyozta Eiluned Pearce.

A Neander-völgyiek a mai - modern - emberhez képest jobban ki voltak téve a jégkorszak környezeti kihívásainak is - mutatott rá Robin Dunbar professzor.

Olvasóink írták

  • 1. joy 2013. március 17. 09:19
    „Úgy kihaltak, mint manapság a dolgozó-becsületes emberek, akiknek lelkiismeret nagyobb helyet foglal el az agyukban, mint a prolitikus-gazemberekében, így az utóbbiak győznek, gyarapodnak, az előzők pedig kivesznek.”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Gorbacsov átaludta a berlini fal ledöntését

A volt szovjet vezető visszaemlékezve elmondta, munkatársai nem ébresztették fel. Tovább olvasom