Délmagyar logó

2017. 04. 28. péntek - Valéria 14°C | 23°C Még több cikk.

A vasúton is múlt a forradalmi hullám

Több európai nagyvárost már vasútvonal kötött össze, a sínek mellett távírópóznák álltak, s a hírek sokkal gyorsabban terjedtek – ezen múlt, hogy 1789-cel ellentétben az 1848-as párizsi forradalom hatására láncreakció-szerűen törtek ki a megmozdulások Európa-szerte – állítja lapunknak adott interjújában Gergely András történészprofesszor.
– Sorra robbantak ki a kisebb-nagyobb felkelések, forradalmak Európában 1848 telén, tavaszán. A kortársakat váratlanul érték a viharos események?

– Azért volt előjelük. Sokan féltek az 1848-as esztendőtől – maga Metternich osztrák kancellár is –, az átalakulás hívei pedig valamiféle áttörést reméltek tőle. Petőfi például versben köszöntötte 1848-at, ami jól jelzi a várakozásokat. A rossz időjárás miatt gyenge volt a termés 1847-ben, éhínség alakult ki, a vándorlegények pedig megrekedtek a városokban, mert nem találtak munkát. Ezek mind azt mutatták, hogy a dolgok krízis felé haladnak, ráadásul látszott, hogy a kormányoknak nincs válaszuk a válságra, ami növelte az elégedetlenséget.

– Mi változott 1789-hez képest? Az akkori párizsi forradalomnak alig volt hatása Európa más országaiban.


– Az egyik nagy különbség, hogy 1848-ra már épültek vasútvonalak Európában, ugyan még kevés, de például Berlin és Bécs vagy Párizs és Közép-Európa már össze volt kötve. Emiatt gyorsan terjedtek a hírek, ráadásul – további újdonság – a sínek mellett ott álltak a távírópóznák. Az emberek néhány óra hírtávolságra éltek az 1848-as párizsi forradalom eseményeitől, ezért lehettek nagyon gyorsak a reakcióik is. És amint az egyik hatalom megrendült, dominószerűen következett a másik, s engedni, meghátrálni kényszerült, mert nem volt ideje sorai rendezésére. Ez vezetett a népek tavaszához, amelynek során győztek a forradalmak.

– Mennyi idő volt a hírtávolság Párizs és Közép-Európa között 1789-ben?

– Akkor a Párizs és Bécs közötti távot – lévén a vasutat még nem találták fel – öt nap alatt tették meg a postakocsik, ráadásul elsőként a diplomáciai sürgönyök érkeztek meg, így a hatalomnak volt ideje felkészülni. Ezzel szemben 1848-ban az újságok igyekeztek gyorsan közölni a távírókon érkezett híreket, az európai válság szintén közös volt, s a rá adott forradalmi válaszok ugyancsak szinte egyszerre születtek meg.

– Az 1848-as forradalmak láncreakció-szerűen törtek ki, de az egyes városokban, országokban más-más célokkal. Melyek voltak ezek között azok, amelyeket mindenütt szerettek volna elérni?


– Az abszolutista rendszerek megdöntése és az alkotmányosság megteremtése volt az az általános cél, amely mindenütt megjelent követelésként. A forradalmárok ezt többnyire alkotmányos királyság formájában képzelték el, vagyis a legtöbb helyen nem akartak köztársaságot – bár a franciák egyedüliként hamar eljutottak idáig. Emellett
Európa nagy részén közös cél volt a feudalizmus eltörlése, a jobbágyrendszer felszámolása. Az utóbbit a forradalmak el is érték: a jobbágyfelszabadítás nemcsak Magyarországon ment végbe, hanem például Csehországban és Németország-szerte is.

– A pesti forradalomnak volt valami sajátossága, vagy nagy vonalakban éppen úgy zajlott le, mint az összes többi Európában?

– Vértelen volt, ami nem számított tipikusnak. A kaszárnyában ugyan állomásozott annyi katona, amellyel leverhették volna a tüntetést, de a hatalom engedett, mert ilyen utasítás érkezett Bécsből.

– Azért, mert március 13-án Bécsben is forradalom tört ki?

– Igen. A pesti Helytartótanácsot – amely tulajdonképpen a magyar kormány szerepét töltötte be – emiatt intették nyugalomra, így békésen ment végbe az átalakulás. Ebben persze szerepet játszott még két másik tényező is. Egyrészt a tizenkét pontban megfogalmazott követelések nem tűntek olyan rendkívülinek. A Helytartótanács azt gondolta, nyugodtan megígérheti például a sajtószabadságot, aztán lesz majd valamilyen sajtótörvény, valahogy majd a jobbágyfelszabadítást is rendezik, s az unió is létrejöhet Erdéllyel. És ne felejtsük el, hogy a pozsonyi országgyűlésen erős magyar ellenzék volt, amely ott állt a követelések mellett az egész reformmozgalommal együtt. Ezek mind közrejátszottak abban, hogy a pesti mozgalom nem maradt elszigetelt.

– A magyar kivételével a forradalmakat még 1848-ban leverték. Mi volt az oka a vereségeknek?


– A forradalmak késlekedtek az alkotmányos rendszerek megteremtésére összehívott alkotmányozó gyűlések kapcsán. Közben pedig telt az idő, s a kormányok szép lassan konzervatív irányba mozdultak el, miközben a legfőbb fegyveres erő, a hadsereg a kezükön maradt. A liberálisok így elvesztették az irányítást 1848 nyarára. Franciaország sem adott több impulzust, mert ott júniusban levertek egy munkásfelkelést, és ellenforradalmi fordulat ment végbe. Ennek hatására mindegyik forradalom egyenként elszigetelődött. Az egész európai folyamatban a döntő a német forradalom volt, s a német egység sajnos nem jött létre 1848-ban. Hiába gyűltek össze a Szent Pál-templomban a képviselők, hogy új Németországot alkossanak, végül is ez nem sikerült. Ugyan ők is kitartottak 1849-ig, de akkor szétkergették a frankfurti nemzetgyűlést.

– Mennyiben játszott szerepet a vereségekben az, hogy a két, forradalmak által nem érintett nagyhatalom, Anglia és Oroszország az európai hatalmi egyensúly változatlan fennmaradásában volt érdekelt?

– Ez így volt, de egyikük sem avatkozott be közvetlenül. Figyelték az eseményeket, London inkább jóindulattal, tehát támogatta az alkotmányos átalakulásokat, mert úgy gondolta, hogy Angliához hasonló fejlődés megy majd végbe a kontinensen. Ami Oroszországot illeti, teljesen mozdulatlan maradt hatalmas hadseregével, amelytől nemcsak a magyarok, hanem a németek is tartottak. I. Miklós cár kivárt, és nem akart uralkodói meghívás nélkül beavatkozni, míg végül Ferenc József segítséget kért tőle 1849 májusában a magyar szabadságharc leverésére.

– A magyar forradalom és szabadságharc egyedüliként tartott ki csaknem másfél évig. Ennek az a magyarázata, hogy a fegyveres harcban csak nálunk vett részt tömegesen a parasztság, míg másutt jobbára csupán a városok forrongtak?

– Ez az egyik ok. Az alap az érdekegyesítő politika sikere volt,
vagyis az a reformkorban kitűzött stratégia, hogy olyan átalakulást visznek végbe, amelynek során a nemesség nem lesz kárvallott, mert kármentesítést kap, s a jobbágyság sem, mert földhöz jut. A két szemben álló fél tehát úgy érezte, nyer a változásokkal, ezért a forradalom híve lett. Nem véletlen, hogy a honvédsereg közkatonasága a parasztokból, tisztikara pedig a nemességből állt. Tegyük még hozzá, hogy egyes császári-királyi alakulatok Magyarországon állomásoztak, letették az esküt a magyar alkotmányra, s ennek megfelelően a magyar szabadságharc mellé álltak. Ők masszív ellenállást tudtak tanúsítani, ágyúkkal rendelkeztek, értettek a kezelésükhöz, s néhány erőd is a kezükön volt. Emellett nagyon sok múlt egy ember rettenetes erőfeszítésén: Kossuth Lajos zseniális szervezőmunkája nélkül a szabadságharc hamar összeomlott volna.

– A forradalmak után bukásuk ellenére milyen eredmények maradtak Európa-szerte?

– Inkább úgy fogalmaznék, hogy a forradalmakat leverték, és nem elbuktak, pontosan azért, mert néhány vívmány igenis megmaradt. Ugyan Magyarország esetében elveszett például a függetlenség és az alkotmányosság, ami persze nagy veszteség volt, de a jobbágyságot nem lehetett már többé visszaállítani, s a törvény előtti egyenlőség is tovább élt. Másutt Európában – például német területeken, Franciaországban, Belgiumban, Hollandiában – megmaradt a sajtószabadság. Formailag nálunk sem állították vissza a cenzori hivatalt, de olyan szigorúan felügyelték a sajtót, hogy az felért egy cenzúrával.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A nemzeti ünnepen mutatják be a Kossuthkiflit

A 48–49-es témát feldolgozó filmsorozat vasárnap debütál a Dunán. Rudolf Péter rendező szerint nem ˝csak˝ történelmi a kosztümös film, annál misztikusabb. Tovább olvasom