Délmagyar logó

2017. 08. 18. péntek - Ilona 18°C | 32°C Még több cikk.

Akik kimaradtak az aradi tizenháromból

Ötszáz magyar tiszt esett hadifogságba, miután a monarchiára esküdtek fel, és később az 1848-49-es szabadságharcban fegyverrel szálltak szembe Ausztriával. Közülük százat végeztek ki felségárulás vádjával. Néhányuk alakját is felidézzük, amikor a tizenhárom aradi vértanúról megemlékezünk.
Az október 6-i nemzeti gyásznapon nem csupán az aradi vértanúra emlékezünk, hanem arra a száz magyar tisztre is, akiket az 1848-49-es szabadságharc után megtorlásul Haynau, az osztrák seregek főparancsnoka kivégeztetett az ötszáz fős magyar származású katonai vezető közül. Bűnük felségárulás volt, mert felesküdtek a császárra, majd fegyverrel szálltak szembe Ausztriával. A számokból kitűnik, legtöbbjüket nem emlegetjük együtt az aradi "tizenhármakkal".

Az első vértanú

– Az első vértanú egy felettébb kétes jellemű úriember volt: Ormai (Auffenberg) Norbert a honvéd vadászezredek felállítója és egy személyben valamennyinek a parancsnoka. Kitűnő szervezőnek bizonyult, és nagyon tudott hízelegni, szoknyásoknak is és nadrágosoknak is – elevenítette fel alakját Katona Tamás történész.

Akik kimaradtak az aradi tizenháromból (galéria)

Elsőként forgattak az aradi várban

A magyar foglyok raboskodásának és kivégzésének színhelye, az aradi vár ma nagyon romos állapotban van. A város nagyon szeretné visszakapni a katonaságtól, de mire sikerül, valószínűleg jóvátehetetlenül elpusztul. Katonai támaszpont, román gyalogsági zászlóalja állomásozik benne. Katona Tamás az MTV stábjával együtt először forgathatott az objektumban néhány hete a tizenhármak útjáról. A templom beomlott, a kapuját befalazták, nem lehet bemenni. Rosszabb állapotban van, mint 1849-ben a magyarok sikeres ostroma után. Három ferences szerzetes működött benne mindig, ők irányították a kolostorban felállított tábori kórházat. Látták, melyik épületben helyezték el a foglyokat, a cellákhoz előtér is tartozott. A korabeli várparancsnokról azt szokták mondani, hogy faragatlan, mert nem engedte, hogy az elítéltek láthassák a családtagjaikat. Katona Tamástól megtudtuk: ez is a legenda része, hiszen mindenkivel ordítozott, de beengedte a hozzátartozókat. Matthaeidesz Konrad újságíró hozzátette: végigkövették, hol történtek az agyonlövések, és azt is, hol álltak a bitófák. Ugyanis ezek a vesztőhelyek nem az obeliszknél voltak. A román vendéglátók segítőkészen, jóakarattal fogadták a stábot; ma délelőtt fél 9-kor a Duna TV tűzi műsorára az ott készült filmet.

– Ha nincs az elszámolásokkal valami baja, és emiatt nem áll meg Pankotán, ahol az osztrákok elfogták, vígan kiment volna külföldre, és ott szélhámoskodott volna tovább. Így azonban, amint Mészáros Lázár hadügyminiszter írja róla, csúf életét egy szép halállal fejezte be. Az már a magyar legendatermés része, hogy amikor bejelentkezett Haynaunál, az meghallva az Auffenberg nevet, utasította a szárnysegédjét, hogy ez az ember félórán belül lógjon, különben megnézheti magát. Erre állítólag hirtelen felköttették egy cigánnyal. Ehhez képest a tény az, hogy Haynau azzal a tárgyalási módszerrel ítélte halálra, ahogy minden aradi foglyot, vagyis aki korábban osztrák tiszt volt, azt ki akarta végeztetni. Ormai valóban kötélen végezte, de nem egy cigány, hanem a haditörvényszékkel vonuló hóhér, Franz Bott keze által halt meg, aki Brünn hóhéra volt korábban, majd Pest hóhéraként folytatta a pálya. Az ítéletvégrehajtóké nem volt jövedelmező állás, ezért jól jött hozzá a mellékes. A kivégzettek felső ruházata a hóhért illette, a fehérneműje pedig a hóhérsegédeket. Így fordulhatott elő, hogy Bott hóhért később Damjanich János hosszú vörös zsinóros fehér szűrköpenyében látták utazni.

Tárgyalás nélkül

Ormaival nagyjából egy időben Temesváron is tartottak két kivégzést. Hruby Gyula fiatal huszártiszt volt, cseh főúri családból származott, és mivel fegyverrel a kezében fogták el, azonnal agyonlőtték, nem lévén Temesváron hóhér. Ugyanígy bántak el Murmann Sámuel nemzetőr alezredessel is. Csak ezután érkezett meg az a minisztertanácsi határozat, amely a rögtönítélő kivégzést megtiltotta, és gyorsan ítélő eljárású hadbírósági, „hadszéki bánalmat" írt elő. Ezt a sorsot szánta Haynau mindenkinek. Végül összesen száz embert végeztetett ki, és kétezret vettetett börtönbe. Ahhoz képest, hogy akkoriban ötszáz magyar tiszt esett osztrák fogságba, aki korábban a császári seregben szolgált, majd ellene fordult – kevés a száz áldozat. „Legjobban" az a Répásy Mihály tábornok járt, aki Szegeden maradt, ő kolerában hunyt el. A Belvárosi temetőben nyugodott egészen 3-4 évvel ezelőttig, amíg szülőfaluja, Kemecse el nem szállíttatta. Emlékét – hibásan – a Répás utca őrzi. Október 6-án, de nem Aradon, hanem Pesten végezték ki az első felelős magyar miniszterelnököt, Batthyány Lajost.

Akik kimaradtak az aradi tizenháromból (galéria)

Csak a fantázia szülöttei

Vannak olyan mártírok is, akik akár élhettek volna is, de csak a legenda részei. Így Nagy Ákos és Nagy Bálint székely határőrtisztek, akik semmiféle névsorban nem szerepelnek. Ők állítólag megpróbáltak megszökni, de elfogták őket, és a maguk ásta gödörbe lőtték őket. Zombori tüzér hadnagy szintén a fantázia szülötte, aki a debreceni csatában sebesült meg, és Haynau halálra botoztatta.

Az utolsó kivégzés

Az egyetlen református aradi vértanú Kazinczy Lajos, a nyelvújító Kazinczy Ferenc fia ezért nem került a tizenhármak közé október 6-án, mert nem készült el addigra bírósági kihallgatása. A többiek kivégzésére határozottan ezt a napot jelölte ki Ferenc József és Schwarzenberg miniszterelnök Haynaun keresztül. Ezen a napon volt ugyanis Latour hadügyminiszter halálának az évfordulója. Kazinczy kihallgatása október 8. után fejeződik be, és október 25-én lőtték agyon ugyanott, ahol Kiss Ernőt, Dessewffy Arisztidet, Schweidel Józsefet és Lázár Vilmost. A 29 éves Kazinczyé volt az utolsó kivégzés 1849 októberében, mert Schwarzenberg a nemzetközi felháborodás nyomán ingerülten szüneteltetni rendelte a kivégzéseket. A miniszterelnök nem tartotta be az ígéretét, 1850-ben ugyanis Hauk Lajos honvéd alezredes, azelőtt vitriolos tollú és az uralkodóház tagjait szívesen kifigurázó újságíró, szintén halálra ítéltetett, és végre is hajtották. Ráadásul Hauk egy nappal korábban halt meg, mint kellett volna, mert az aradi főporkoláb disznóvágásra volt hivatalos, és nagyon szépen megkérte az alezredest az időpont módosítására, Hauk pedig teljesítette a kívánságát.

Akik kimaradtak az aradi tizenháromból (galéria)

Lenkey Jánost azért nem végezték ki, mert megtébolyult. Katona Tamás elmondta, az első kihallgatásán még normálisan beszélt, de utána megzavarodott. A „jóságos" hadbíró azt gondolta, a tábornok bizonyára csak tettet, hogy ne kerüljön hóhérkézre, ezért egy tábori és egy civil orvos vizsgálta hosszú heteken keresztül és megállapította, hogy teljesen megbolondult. Rendszeresen levetkőzött meztelenre, mert szennyesnek vélte a ruháit, és az őrök nagy mulatságára, ha elkezdtek neki bekiabálni és grimaszolni, akkor a rab fejjel nekirohant a börtönrácsnak és üvöltött. 1950 februárjában „halál útján fogyatékba jutott". Az csak a legenda része, hogy a szétverte a fejét, végelgyengülésben hunyt el.
keretesek

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Az akasztófák árnyékában kezdődött a mártírkultusz

A mártírok a Horthy-korszakban a revizionizmus ébren tartására, a szocializmus idején az internacionalizmus népszerűsítésére voltak jók. Tovább olvasom