Délmagyar logó

2016. 12. 09. péntek - Natália -4°C | 7°C

Azonosították a leghíresebb 19. századi agy tulajdonosát

Egy párizsi külvárosi kórházba 1840-ben szállítottak egy afáziás, azaz beszédképtelen férfit, aki egyetlen szót, a "tan-t" volt képes kimondani, így Tan úrként tartották nyilván.
Százötven év után azonosították, hogy ki volt a tulajdonosa a leghíresebb 19. századi agynak, amelynek köszönhetően Paul Pierre Broca francia anatómus és sebész (1824-1880) behatárolta az agy motoros beszédközpontját.

Kutatásait Cezary Domanski, a lengyelországi Maria Curie-Sklodowska Egyetem orvostörténésze a Journal of the History of the Neurosciences legújabb számában ismertette.

Egy párizsi külvárosi kórházba 1840-ben szállítottak egy afáziás, azaz beszédképtelen férfit, aki egyetlen szót, a "tan-t" volt képes kimondani, így Tan úrként tartották nyilván. Az évek során a férfi állapota fokozatosan romlott, megbénult és gangréna miatt sebészeti beavatkozáson esett át - olvasható a LiveScience tudományos hírportálon (http://www.livescience.com/26642-image-gallery-broca-s-brain.html).

Paul Pierre Broca nem sokkal a páciens 1861-ben bekövetkezett halála előtt ismerte meg a beteget. A férfi elhunyta után felboncolta a halottat, és felfedezte a domináns agyféltekéje homloklebenyének alsó részében lévő kiterjedt károsodást. Az agynak e részét a francia anatómus tiszteletére Broca-területnek nevezik.

"A korabeli anatómusok azon vitáztak, hogy az agy egyes területei "szakosodnak-e", azaz meghatározott funkciókért felelnek, avagy miként a máj esetében tapasztalható, az egész állomány ugyanazt a feladatot végzi. Tan úr volt az első beteg, kinek esete bizonyította, hogy az agy meghatározott területének sérülése specifikus beszédzavart okoz" - magyarázta Marjorie Lorch, a Londoni Egyetem kutatója, aki nem volt részese a vizsgálatnak.

Tan úr személyazonossága azonban mostanáig rejtély maradt. A legtöbb történész írástudatlan munkásnak vélte, míg mások úgy gondolták, hogy szifilisz okozta az agykárosodást.

Cezary Domanski régi orvosi és anyakönyvi feljegyzések sokaságát vizsgálta át, míg felfedezte a halotti bizonyítványt, amelyet egy bizonyos Louis Victor Leborgne számára állítottak ki, aki 1809-ben a franciaországi Moretben látta meg a napvilágot.

Levéltári adatok segítségével a lengyel kutató kiderítette, hogy a férfi egy hétgyermekes tanár fiaként látta meg a napvilágot, és minden testvére tanult ember volt.

Louis Victor Leborgne gyermekkora óta epilepsziában szenvedett, a rohamok ellenére mesterséget tanult és 30 éves koráig dolgozott, míg el nem veszítette a beszédkészséget.

"A felfedezésnek köszönhetően az orvosi szakirodalom egyik leghíresebb páciense végre visszakapta személyazonosságát" - hangsúlyozta Marjorie Lorch.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Idegen naprendszer rejtőzködhet a közeli csillaghalmazban

Idegen naprendszer rejtőzködhet a mindössze százötven fényévnyire lévő Hyádok (Méhkas)… Tovább olvasom