Délmagyar logó

2017. 04. 30. vasárnap - Katalin, Kitti 5°C | 16°C Még több cikk.

Ebből még Jézus is ihatott

A régészek munkája izgalmas, rejtélyes és kalandokkal teli, legalábbis, ha a mozifilmekből indulunk ki. Persze nem mondhatjuk, hogy mindez egyáltalán nem lenne része az életüknek, de nem feledkezhetünk meg a néha zord körülményekről, a szorító időről és a kemény fizikai megpróbáltatásról sem. A betemetett történelem csodája azonban, úgy tűnik, mindenért kárpótol.
Ebből még Jézus is ihatott. Fotó: Segesvári Csaba (galéria)
Agatha Christie szerint a múlt néha nem múlik el, mellettünk marad, mintha azt mondaná, még nem végeztünk vele. Sokszor halljuk, hogy ne hátrafelé, hanem a jövőbe nézzünk, ám vannak dolgok, amelyekről csak a múlt mesélhet. Elgondolkodtató, hogy valaha is eljön-e az a pillanat, amikor valóban kulcsra zárhatjuk a kollektív emlékezet raktárait, és azt mondhatjuk, végeztünk a múlttal, már mindent tudunk.

Ebből még Jézus is ihatott. Fotó: Segesvári Csaba (galéria)

Ha igen, ettől emberi léptékkel mérve még mindenhogyan mérhetetlenül távol állunk. Most inkább úgy tűnik, mindig van mit megtalálni, felfedezni, több ezer év után újra kézbe venni egy mély gödör alján.

Batida

Fél nyolckor érkezünk meg a Maroslele melletti homokbányához. A munkagépek kezdenek bemelegedni, és néhol már emberek nőnek ki a földből, de még korán van, nincs itt mindenki. Addig is átmegyünk Maroslelére némi ennivalót és „védőitalt" szerezni a hosszúnak és meglehetősen melegnek ígérkező napra. Mire visszaérünk – felszerelkezve a keksszel, ásványvízzel és pizzás csigával –, már beindult a nagyüzem: nyerges vontatók, markolók nyüzsögnek az ásatási területet körülfogva, és a kubikosok, régészek száma is megduplázódott az elmúlt fél órában.

Ebből még Jézus is ihatott. Fotó: Segesvári Csaba (galéria)

– A lelőhely feltárása az M43-as autópálya építéséhez kapcsolódik. A terület régészeti fedettségére a felszíni leletgyűjtés, vagyis a terepbejárás, illetve a korábbi próbafeltárások alapján volt adatunk – mondja Varga Sándor, az ásatás vezetője, és hozzáteszi: sietnek.
A két bányató közötti részt kell feltárniuk, mert hamarosan összenyitják őket, így viszont muszáj felvenniük a kitermelés tempóját, nem haladhatnak kényelmesen, ahogyan az a régészeti munkához ideális lenne.

A feltárás

– Elsőként kutatóárkokkal lehatároljuk a lelőhelyet, majd a megfelelő engedélyeztetéseket követően megindítjuk a megelőző feltárást. Ekkor gépekkel eltávolítjuk a felső, kevert humuszréteget, aztán az így megnyitott felületen kirajzolódó foltokat kézi erővel kibontjuk és dokumentáljuk – mesél a munkafolyamatról az ásatásvezető.
Ha az ember otthon, a négy fal között ülve azon gondolkodik, hogy mit és hogyan csinál egy régész, az első kérdés, amely biztosan eszébe jut, hogy mégis honnan tudják, hol kell ásni. A rejtvény megfejtése azonban nem is akkora ördöngösség, mint hisszük: a foltok jelentik a kulcsot. Észrevenni sem olyan nehéz őket, bár tény, hogy kell egy kis idő a szemnek, mire rájön, mit kell keresnie. De a nap végére már mi is egyértelműen felismerjük a jól körülhatárolható, feltárandó területeket a földön.

Ebből még Jézus is ihatott. Fotó: Segesvári Csaba (galéria)

Csontok, kagylók, kerámiák

Még csak kilenc óra felé jár az idő, de a nyár nem hazudtolja meg magát, egyre fojtogatóbb a meleg, legalábbis nekünk. Az ásatáshoz szokott régészek mosolyognak: ez még nem forróság, de ha az lenne, sem tudnának vele foglalkozni, ők ugyanis nem a napon dolgoznak, hanem a földön, mondják.

Varga Sándor kísér egyik „objektumtól" a másikig – a régészek így nevezik a feltárandó foltokat –, beleéléssel magyaráz, elmeséli, ezen a területen eddig népvándorlás kori avar, kora Árpád-kori és kora rézkori teleprészleteket találtak. Van itt épület, karám, kerítőárok, kemence, tárolóverem és szemetesgödör is.

Nem is árt, ha az ember vigyáz, hová lép. Az első, amit a tapasztalt munkások az újoncoknak megtanítanak, hogy sose hátráljanak. Ennek ugyanis fájdalmas következményei lehetnek. Vannak gödrök, amelyekből az ember feje búbja sem látszik ki, ráadásul egymáshoz sokszor elég közel.

Ebből még Jézus is ihatott. Fotó: Segesvári Csaba (galéria)

Itt egyébként most kifejezetten nehéz ásni, tudjuk meg, a föld szikkadt és agyagos. Jól jönne egy kis eső, mondják, pedig általánosságban véve nem ilyen égi áldásért imádkozik egy régész.

Több ezer éves leletek

Nem könnyű tehát a munka, de akadnak közben gyönyörű pillanatok is. Még alig kezdődött el a nap, amikor egy munkás szól Varga Sándornak, hogy az egyik gödör alján egy több ezer éves kerámiaedény bukkant elő, egyben.

– Olyan régi, hogy ebből még Jézus is ihatott – viccelődik Bakos Mihály, Misi bácsi, ásatási munkás.

Többen is odasereglünk megnézni a leletet, amelyet valóban évezredek temettek a föld alá. Ott kell hagyni, szól az utasítás, ha kész az egész gödör, lefotózzák, lerajzolják egyben, és csak utána emelik ki.
Nem sokkal később már teljes állati csontvázak bújnak elő a gödör falából körös-körül, és csak úgy záporoznak az apró kerámia- és kagylódarabok. Itt találják meg az ezen a területen elsőnek számító, aprólékos hálómintával díszített cserépdarabot is. – Jó lenne, ha felbukkanna a többi része is – nyugtázzuk Miklós Eszter társásatóval, de erre sok esély azért nincs.

Ebből még Jézus is ihatott. Fotó: Segesvári Csaba (galéria)

Decemberig a földön

Rengeteg kagylóhéj kerül elő a lelőhelyen, több, mint ami jellemző lenne. Megállapítják, közel a Maroshoz ez nem meglepő, nyilván élelem volt a kagyló. Szerte az ásatáson pedig raschelzsákokba gyűjtött csontokba botlunk. Mind-mind állati maradványok: tartottak itt disznót, szarvasmarhát, lovat. Csupán egyetlen emberi csontra akadtak eddig: egy ujjpercre, avat be Eszter.

Míg delelőre sem jár az idő, de már érződik, hogy milyen kemény munka ez. Árnyék nincs, álló nap ásnak, mérnek, és csontok, leletek fölött görnyednek térdelve. Pedig messze nem ez a „legrosszabb" időszak, mesélik. A közhiedelemmel ellentétben decemberig dolgoznak kint a szabadban, a téli ásatás készíti csak ki igazán a testet, az ízületeket. Ám egyvalamiben mind egyetértenek: nem tudnák egy irodában leélni az életüket, a szenvedélyük a munkájuk.

Monty Python - A régészet világa


A gödörben

Bemászva egy gödörbe ecsettel, seprűvel és spaklival a kezemben ezt kezdem is megérteni. Nagyrészt nehéz, fárasztó fizikai munkáról van szó, de ki sem látszódva a földből, körülvéve ezredévek emlékeivel talán méltán feledkezik meg az ember a fáradtságról. Nem mindennapi élmény elsőként hozzáérni egy négyezer éves edényhez, amelyből valaha tőlünk oly távoli korban élő emberek ettek-ittak.

A gödör mélyén csönd van, a föld pedig hűvös, csak a tarkómat égeti a nap. Ahogy csontok kerülnek felszínre a falból, ahogy kis ecsettel tisztogatom őket, megértem, miért csinálják, és én is tudni akarom, mit találunk a föld alatt, miről mesélnek a kerámiák, a csontok, kik és hogyan éltek itt előttünk. – Sokan nem értik a régészeket. Felesleges rég letűnt korokkal foglalkozni, mondják, pláne, ha valamilyen munkát „hátráltatunk" vele. Pedig a leletek beszédesek, és ha odafigyelünk, rengeteget tanulhatunk az elődeinktől – fejti ki Varga Sándor.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A fokhagyma felére csökkentheti a tüdőrákkockázatot

A fokhagyma megfázásra is jó, illetve a kórházi szuperbaktériumok és malária ellen is bevethető. Tovább olvasom