Délmagyar logó

2017. 08. 24. csütörtök - Bertalan 13°C | 27°C Még több cikk.

Gazdag madárvilág a belvárosban

A madarak sokszor azért jönnek a városokba, és élnek szívesebben az ember közvetlen környezetében, mert nagyobb biztonságban érzik magukat. Ezért menthettek meg egy erdeifülesbagoly-fiókát szegedi egyetemisták a Széchenyi téren, és ezért találkozhattak kutyasétáltatók dolmányosvarjú-családdal a Felső Tisza-parton.
A reggeli egészségügyi séta a kutyával többnyire nyugodt. A város ébredezik, a Tisza-parton még csak a horgászok élvezik a folyót. Csöndben tűrik, ha a kutyák is csobbannak egyet mellettük - az ebeknek ilyenkor már nagyon terhes a nyár. Az idillikus csendben ezért is volt olyan hitchcocki a jelenet, amikor egy dolmányosvarjú-pár ,,támadásba" lendült, a fejünknek szálltak, volt, akinek rá is koppintottak a búbjára. A kutyákat sem tolerálták.

Először nem érti az ember az ilyen viselkedést, még a madártól sem, hiszen nem jelentettünk számukra semmiféle veszélyt: a vizslák békések, sehol egy vadász, a varjúk meg a fán. Azután megláttuk az ügyetlenkedő fiókáikat - szüleik biztatására éppen repülni tanultak. Minden világossá vált. Nekik is joguk van csőrrel, karommal óvni utódaikat. És ahogy az emberi civilizáció terjeszkedése miatt az állatok veszítenek természetes élőhelyükből, némelyik madárfaj inkább a városi környezetet választja. Tőlük, tőlünk több türelmet követel az együttélés, amely alkalmazkodóképesség kérdése - fajok életét mentheti meg a kölcsönös tolerancia.

A szegedi Kárász utcán lévő asztalon urbanizált házi veréb tálalva. Fotó: Schmidt Andrea
A szegedi Kárász utcán lévő asztalon urbanizált házi veréb tálalva. Fotó: Schmidt Andrea

A szülők itt hagyták fiókájukat


- Nem minden madár fejezi ki egyformán az érzelmeit. A varjúfélék nagyon intelligensek, és természetesen vannak párok, amelyek ilyen vérmesen védik a fiókáikat. De nem lehet általánosítani, minden fajból akadnak szenvedélyesebb példányok, ugyanúgy, mint nálunk, embereknél. Velem már előfordult olyan, hogy amikor egy feketerigó-fészekhez közelítettem, hátborzongató rikoltó hangra lettem figyelmes. A rigó többször a fejemnek repült, és meg is érintette a hajamat - meséli Molnár Gyula. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Csongrád Megyei Helyi Csoportjának elnöke elkalauzolt bennünket, és bepillantást adott, hogy Szeged különböző városrészeiben milyen madárpopulációk élnek velünk együtt.

 Vándorsólyom a dóm tornyában

- A vándorsólyom eredetileg dombos, hegyes vidéken sziklákra költ - a trópusoktól a sarkkörig. Általában repülő madarakra, gyakran galambokra vadászik. Egészen jól alkalmazkodott a városi körülményekhez. 1996-ban jártam az Empire State Building 86. emeletén. Onnan lenéztünk, és azt láttuk, hogy egy vándorsólyompár körözött jó pár emelettel lejjebb. A helyiek azt mondták, hogy talált valami rést az épületen, és ott is költ. Neki sziklának tűnt a hatalmas építmény. Érdekes látvány volt a lenn zajló hatalmas forgalomtól nem zavartatva repülő vándorsólyompár. Magyarországon hasonlót a szegedi dóm tornyán észlelünk évről évre: egy tojó vándorsólyom telente itt éjszakázik, áttelel. November közepén érkezik és március elejéig marad. Azt is tudjuk, hogy nappal kijár a Fehér-tóra táplálékért. Azután persze a házigalambokból és a balkáni gerlékből is szedi a betevőt. Az is érdekes, hogy negyven-ötven évig kipusztultnak tekintették Magyarországon, és most évek óta újra költ néhány középhegységünkben, ezek valószínűleg a szlovák állományból kerültek újra vissza - meséli Molnár Gyula.

Lapunk is megírta, amikor néhány héttel ezelőtt a borfesztivál ideje alatt a Széchenyi téren egyetemisták megmentettek egy erdeifülesbagoly-fiókát. A sárga szemű tollpamacs nagyon meg volt illetődve, és sajnos az egész bagolycsalád megijedt a nagy zenebona miatt, így röviddel azután, hogy a fióka kipottyant a fészekből, ágról ágra ugrálva a tojó a többi fiókával elhagyta a parkot.

- Akkor este a fák között, villanyfénynél még láttuk a szülőket. Azt gondoltuk, hogy a fiókát vissza tudjuk hozzájuk vinni - ideiglenesen bekerült a Szegedi Vadasparkba -, de sajnos nem sikerült. Megijedhettek a zajtól. Nekik nagyon finom hallásuk van. Jelenleg a vadasparkban élő egerekkel etetik a kis fülesbaglyot, és egyszer csak, amikor elég nagy lesz, magától elhagyja majd az épületet. Reméljük, hogy mielőbb megtanul vadászni, és akkor életben marad. Sajnos az a tapasztalat, hogy az ember által felnevelt madarak nem olyan életképesek, mint természetben élő társaik - mutat rá Molnár Gyula.

Megtudjuk tőle, hogy nagyjából tizenöt éves jelenség, amit a Széchenyi téren is láttunk. Az erdei fülesbagoly az erdőben él, leszokott a fészeképítésről, a szürkevarjú és a szarka elhagyott fészkeiben, de nagyobb méretű faodúkban is költ. Az utóbbi időben szaporodnak a városi költéséről szóló megfigyelések.

A százéves platánok biztonságában


- Azt gondoljuk, hogy azért jelentek meg a városban, mert biztonságban érzik magukat. Ugyan ez már tilos, de annak idején a vadászok tavasszal dúvadirtást tartottak. Ilyenkor a szarkát és a dolmányos varjút ritkították úgy, hogy belelőttek a madarak fészkeibe. És mivel a baglyok gyakran beköltöztek ezekbe, így ők is áldozatul estek. Talán biztonságérzetet ad a bagolynak, hogy nincsen lövöldözés a városban. Egyébként Makón is egy háznak az erkélyére költött az erdei fülesbagoly, mint ahogy Szegeden Tarjánban két esetet is ismerünk - tudjuk meg. Továbbá, mivel a Széchenyi téri platánfák több mint százévesek, a madarak szeretik a hatalmas lombkoronájukat, a fatörzsek tele vannak odúkkal.

Egy dinamikus dolmányos varjú.
Egy dinamikus dolmányos varjú.

- A tér, amikor éppen nincs valamilyen fesztivál, nyugodt környéknek számít. Biztosan költ itt az erdei pinty, láttunk már fészket. Fészkel ott tengelic, balkáni gerle, örvös galamb és zöldike. Egy-két odúban mezei veréb, házi veréb és széncinege - nagyjából öt-hét fajról lehet beszélni. Sokáig költött a régi Hungária épületében egy macskabagoly. Az is lehet, hogy még most is ott van, már nem tartjuk szemmel. Jó korán, január végén rakja le a tojásait, március elején már kikelnek a fiókák. Előfordult, hogy a Móra-múzeum mögött, illetve az újszegedi ligetben is találtunk már fiókákat. Újszegeden, a Bagoly utcában is volt egy erdei- fülesbagoly-pár, amely ki is költött egy elhagyott lakásnak az erkélyén. Az egyébként erdőben élő, lomblakó madaraknál megfigyelhető, hogy városi környezetben, a beerdősödött Újszegedi kertes övezetben, a Széchenyi téren vagy a Stefánián is nagyon jól megvannak. Az énekes rigó, az örvös galamb és az erdei pinty egyre gyakrabban hallható-látható az ilyen környezetben.

Nyugat-Európában jelenség

Nyugat-Európában már régóta megfigyelhető jelenség, hogy a madarak beszoknak a városokba. Újabban a szarkák is bemennek a budapesti parkokba, és szelíden viselkednek, mert nem kell puskás embertől tartaniuk. A szarka és a dolmányos varjú például nem védett madár, emiatt folyamatosan vadásszák. Elképzelhető, hogy a madarak egy idő után kiszúrják, hogy bent a városban nyugisabb az élet, ezért látunk belőlük egyre gyakrabban. Emlékszem, Oslóban a szarkák a fák lombjairól, három-öt méter magasból figyeltek bennünket, miközben Magyarországon a természetben kilométeres távolságot tartanak tőlünk.

A parti-, a molnár-, a füsti- és a sarlósfecske is eredetileg sziklalakó volt. A városokban, így Szegeden is a házak eresze alatt költenek, illetve a sarlósfecske a tarjáni panelek réseibe is fészkel. Németország északi részén még láttam sziklarepedésekben fészkelő sarlósfecskét. De nagy részük mára beszokott a falvakba, városokba, templomtornyok réseibe, és csoportosan költenek.

Lombok között egy széncinege.
Lombok között egy széncinege.

A fekete rigó is minden kertes városrészben látható, gyakori bokorfészkelő madarunk. Részben azért tudtak így elterjedni, mert a díszfák és bokrok terméseivel télen is tudnak táplálkozni, így telelnek át, nem vonulnak délebbre. Máskülönben az erdei feketerigó-állomány elvonul délebbre. Ebben az esetben azonban, a városiasodás miatt átalakul a madár vonulási viselkedése. Képes alkalmazkodni a folyamatosan változó emberi környezethez. A szomorú az, hogy nagyon sok madár viszont képtelen erre, emiatt a számuk erőteljesen csökken, és sajnos ez a jellemzőbb. Az utóbbi 10-30 éves periódusban számos faj egyedszáma csökkent vagy tűnt el: kisőrgébics gyakorlatilag alig van, a kerti rozsdafarkú pedig szinte teljesen eltűnt. Ennek számos oka lehet. Elhullanak az afrikai telelőterületen, mert ma még ott mindenfelé vegyszereznek, lövöldöznek rájuk. De vonulási útjuk közben is rengeteg baj érheti őket. Egy másik ok, ami miatt csökken egyes fajok száma, az a klímaváltozás - fejezi be Molnár Gyula.

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Műtrágyagyárral is bővülhet a világörökségek listája

Az UNESCO listájára összesen 5 természeti, 31 kulturális és egy vegyes helyszínt, egy jamaikai… Tovább olvasom