Délmagyar logó

2017. 08. 20. vasárnap - István 19°C | 34°C Még több cikk.

Jancsó: A képzelgéshez már túl vén vagyok

Jancsó Miklós kilencvenéves lesz az idén. A kétszeres Kossuth-díjas filmrendező nem tervez új filmet, azt mondja, arra, amit ő csinálna, ma már szinte lehetetlen pénzt szerezni, az álmodozáshoz pedig túl öregnek tartja magát. Pályája mozzanatairól, a filmezés rejtelmeiről és jövőjéről az MTI-Pressnek beszélt.
– Úgy tudni, műtétre készül. Nagy a baj?
– Nem igazán műtétről van szó, hanem egy beavatkozásról, amelyen át kell esnem bizonyos időközönként. Rákom van, sajnos. De ezt a témát hagyjuk.

– Rendben. Beszéljünk a filmekről. Van olyan történet, amely mostanában foglalkoztatja?
– Téma mindig akad. Úgyhogy nem is ez a probléma, hanem az, hogy a filmezés drága mesterség. Nehéz elfogadni, de muszáj: nagyon kicsi országban élünk, egy kicsi nyelvterületnek dolgozunk, ezért szponzor nélkül nem lehet filmet készíteni. És a szponzor eddig mindig a magyar állam volt. Ennek a gyökerei a Horthy-korszakig nyúlnak vissza, amikor Magyarországon készült a legtöbb film Kelet-Európában, mi láttuk el filmekkel a környező országokat. De mára a filmezés nagyon drága lett, és értelmetlen az Egyesült Államokkal versenyezni. Ami nálunk hatalmas pénznek számít, a tengertúlon nevetséges összegnek. A 90-es évek elején, amikor két évet Amerikában töltöttem a Boston melletti Cambridge-ben, összeismerkedtem egy férfival, aki érdeklődött a filmjeim iránt. Nem akarta elhinni, hogy nálunk 400–500 ezer dollárból készül el egy film. Nevetett, és azt mondta, hogy akkor a következőt ő fizeti.

Jancsó: A képzelgéshez már túl vén vagyok. Fotó: MTI/Kallos Bea (galéria)


– Az ember azt gondolná, hogy ha valaki, akkor ön az, aki tud külföldi befektetőt találni a filmjeihez.

– Azért ez nem olyan egyszerű. A producerek és a közönség nem szereti az olyan típusú filmeket, amilyeneket én vagy Tarr Béla csinál. Ezért nagyon nehéz pénzt találni. Mondok egy példát: a 1990-es évek elején elképzeltünk egy vígjátékszerű valamit, aminek Nekem lámpást adott a kezembe az Úr Pesten volt a címe. Arra gondoltunk, legyen Marcello Mastroianni a főszereplő. Haverok voltunk, elvállalta volna, de aztán kiderült, halálos beteg, és már nem lehetett tenni semmit. Nem sokkal később egy berlini „koldustalálkozón", tudja, ahol filmesek találkoztak a pénzemberekkel, egy amerikai producernek megtetszett a forgatókönyv. Közölte, neki tetszik, de elküldi a barátainak is, ha van időm, várjam meg a választ. Két nap múlva találkoztunk. Azt mondta, hogy Jancsó úr, ha magának ez lenne az első vagy a második filmje, akkor rögtön kapna tízmillió dollárt, de sajnos magáról mindenki tudja, hogy milyen filmet fog csinálni.

– Nem is kaptak semmit?
– Nem kaptunk rá pénzt, pedig Vittorio Gassman elvállalta a főszerepet. Ráadásul úgy, hogy a két fia is játszott volna a filmben. A producerek mégsem láttak fantáziát benne. A film arról szólt, hogy 2000-ben az Öreg leküldi Szent Pétert a földre, ide Budapestre. Szent Péter pedig beleszeret egy kiscsajba, amitől megfiatalodik.

– Végül 1999-ben mégis forgatott egy ilyen című filmet. A Kapa-Pepe sorozat első darabját.
– Igen, amire két nézőm – hívem – adott pénzt. Scherer Pétert és Mucsi Zoltánt korábban a Bárkában láttam, és nagyon tetszettek.

– A Kapa–Pepe-sorozat lezárult az Oda az igazsággal?
– Ennyi volt. A Kapa–Pepe filmeket a végén már mindenki utálta, ráadásul öreg vagyok már, és egy forgatás komoly fizikai megterhelést is jelent. Az Oda az igazság forgatásán segített a technika, nem nekem kellett kint futkosni, én egy sátorban ültem, az eseményeket pedig a képernyőn követtem. Márton István, a rendezőtársam, akivel már vagy harminc éve dolgozunk együtt, tartotta kézben a kinti eseményeket. Régebben ez nem így ment, sőt csak az operatőr látta a képet. Ezért aztán mindig nagyon izgalmas volt a muszter megérkezése.

– Az Oda az igazság magyar utalásaival mit kezdtek a kritikusok a külföldi fesztiválokon?
– Nem értették. De őszintén szólva, ez annyira nem is számít. Már nem érdekel különösebben, mit írnak a filmjeimről a kritikusok. Sokan mondják, hogy a vén marha, minek csinál még filmet… Sőt nemcsak mondják, le is írják. Ennyi.

– Tegyük fel, hogy nem kell a pénzszerzéssel foglalkoznia. Mibe fogna?
– Vén vagyok már ahhoz, hogy képzelegjek. A gyerekek szoktak arról fantáziálni, hogy mi lenne, ha a filmrendezők lennének. Film az, ami elkészült. Ha adna valaki pár millkót, persze nekiállnék. De nem csinálnék akkor sem szerelmi történetet.

A kormány teljesen átszabja a magyar filmfinanszírozást. Ön hogy látja, merre kellene elindulni?
– Nem lehet tudni semmit, csak azt, hogy a filmgyártás teljesen át fog alakulni. Egy fontos szempontot azonban érdemes lenne figyelembe venni: nem szabad a magyar művészfilmeket elhanyagolni, a hazai filmgyártást teljesen a tömegigényeknek alárendelni. Az más kérdés, hogy Tarr Béla és a hasonló zsenik filmjeit kevesen nézik. A művészetben ez így megy, a kortárs festőket ugyanúgy kevesen nézik, mint a művészfilmeket. Azt azért lehet sejteni, hogy a kormány a tömegek szórakoztatása felé fog elmozdulni. Ahogy a stadionépítés a tömegsportokra helyeződő hangsúlyokra utal, úgy érezhető, hogy a kormánybiztos kinevezése is a tömegfilmeknek fog kedvezni. De mondom: Magyarország nem tud versenyezni Amerikával, Tarantinót, Jackie Chant nem lehet túlszárnyalni, mert annyi pénz itt sosem lesz.

A harangok Rómába mentektől az Oda az igazságig

Jancsó Miklós (Vác, 1921. szeptember 27.) kétszeres Kossuth-díjas magyar filmrendező, forgatókönyvíró. Érettségi után a pécsi jogi egyetemre iratkozott be, de diplomát Kolozsvárott szerzett 1944-ben. Bejelentkezett az ügyvédi kamarába, de jogi munkát már nem végzett. 1946-ban Budapestre költözött. 1949. december 21-én házasságot kötött Wowesznyi Katalinnal. A házasságból két gyermek született: 1952-ben Jancsó Nyika (ifj. Jancsó Miklós) és 1955-ben Jancsó Babus (Jancsó Katalin). 1950-ben a budapesti Színház- és Filmművészeti Főiskola rendező szakán szerzett diplomát.

1958-ban elkészítette első nagyjátékfilmjét A harangok Rómába mentek címen. A filmet Somló Tamás fényképezte, akivel 1969-ig dolgozott együtt, legutolsó közös munkájuk a Fényes szelek című film volt. Somló Tamást Kende János operatőr váltotta fel. A Szegénylegények című filmje volt az első, amire felfigyeltek a külföldi kritikusok. Wowesznyi Katalintól elvált, majd 1958-ban feleségül vette Mészáros Márta filmrendezőnőt. Jancsó adoptálta Mészáros Márta előző házasságából született fiát, Zoltánt. Együtt nevelték három gyermeküket, de közös gyerekük nem született. 1959-ben Nemeskürty István közreműködésével megismerkedett Hernádi Gyula íróval, aki attól az évtől állandó alkotótársa lett egészen az író 2005-ben bekövetkezett haláláig. 1968-ban Budapesten megismerkedett Giovanna Gagliardo olasz újságíró és forgatókönyvírónővel, akivel együtt Rómába költözött közel 10 évre kisebb nagyobb budapesti megszakításokkal. Ebben az időben készítette A pacifista, a Technika és rítus és a Róma visszaköveteli Cézárt című alkotásait. 1970-ben színházi rendezőként is debütált a Huszonötödik Színház falain belül a Fényes szelek című darabjával. 1980-ban felbontotta kapcsolatát Gagliardóval, és 1981-ben feleségül vette Csákány Zsuzsa vágót. A házasságból 1982-ben megszületett Jancsó Dávid.

1988 óta címzetes egyetemi tanár a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. 1990 és 1992 között a Harvardon tanított.
Nagyjátékfilmjei: A harangok Rómába mentek (1958) Oldás és kötés (1963), Szegénylegények (1965), Így jöttem (1965), Csillagosok, katonák (1967), Csend és kiáltás (1967), Fényes szelek (1968), Sirokkó (1969), Égi bárány (1970), A pacifista (1971), Technika és rítus (tévéfilm, moziban is vetítették) (1971), Még kér a nép (1972), Szerelmem, Elektra (1974), Róma visszaköveteli Cézárt (tévéfilm, moziban is vetítették) (1974), Magánbűnök, közerkölcsök (1976), Magyar rapszódia (1978), Allegro Barbaro (1978), A zsarnok szíve, avagy Boccaccio Magyarországon (1981), A hajnal (1985), Szörnyek évadja (1987), Jézus Krisztus horoszkópja (1988), Isten hátrafelé megy (1991), Kék Duna keringő (1992), Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten (1998), Anyád! A szúnyogok (2000), Utolsó vacsora az Arabs Szürkénél (2001), Kelj fel, komám, ne aludjál! (2002), A mohácsi vész (2004), Ede megevé ebédem (2006), Oda az igazság (2009).
(Forrás: Wikipédia)

Oda az igazság – hivatalos trailer

Olvasóink írták

  • 15. szilléri 2011. február 03. 11:31
    „11. 3évesférfi 2011.02.01. 21:08
    Szar filmjei voltak !

    Udvari bohóc volt világéletében !
    A kommunizmusban a ,,lázadás" tárgya az alul öltözött nők bal mellének mutogatása, most a kapitalizmusban meg az ,,antiszemita" kártya dívik.”
  • 14. 3évesférfi 2011. február 02. 08:57
    „13: Így van, köszönöm.”
  • 13. achilleus 2011. február 02. 08:44
    „Azt hiszem, ez nem pártpolitikai kérdés. Jancsónak kiváló filmjei vannak, azokat én is kiemelném, amelyeket Apátfalvi* is. Ezek a magyar filmművészet ÖRÖKBECSŰ, emblematikus alkotásai.”
  • 12. smalltown 2011. február 02. 01:14
    „3 Luke

    Ne is nezz meg egy filmjet se, ugy se ertened. Nezzd inkabb a Hidembert, az neked keszult - szerinted milyen penzbol?”
  • 11. 3évesférfi 2011. február 01. 21:08
    „10: Ostobaságot beszélsz. Jancsót éppen hogy külföldön ismerik el sokkal inkább, mint Magyarországon. Ha kicsit is ismernéd a filmművészetet, te is tudnád. De te csak bolsizni tudsz. Rád ki fog emlékezni? Te mit tettél a név a gyalázkodáson kívül?”
  • 10. szilléri 2011. február 01. 20:47
    „Világéletében gyenge volt !

    Tíz év múlva a kutya sem, illetve csak Heller féle filozófus gitt egylet fog emlékezni az öreg bolsira.”
  • 9. achilleus 2011. február 01. 20:17
    „A fotók többsége igen jól sikerült, kettő pedig egészen kiváló.”
  • 8. Apátfalvi** 2011. február 01. 17:46
    „Persze, magyargyalázó, nyilván. <moderálva> Elárulom, kicsicsírák, hogy Jancsó régi filmjei (pl. Szegénylegények, Csillagosok, katonák, Fényes szelek, stb.) a magyar filmtörténet panteonjában foglalnak helyet. Jancsó egyéni poétikát teremtett, amelyet a világ bármely filmes iskolájában tanítanak és elismernek. Régebbi filmjei olyan un. "modell filmek", melyek a hatalom és az elnyomás anatómiájával foglalkoznak. Új filmjei értéktelen szarok, de régen kiváló filmeket jegyzett, amelyekre a ´magyarellenes´ jelző az utolsó, amit rájuk lehetne aggatni....”
  • 7. 3évesférfi 2011. február 01. 14:18
    „1: Ezt a magyargyalázást részleteznéd konkrétan a cikk kapcsán?”
  • 6. 3évesférfi 2011. február 01. 14:14
    „Prolik vagytok.”
  • 5. DobóI 2011. február 01. 13:30
    „Sok nézhetletlen hulladékot hozott össze életében <moderálva>! De ő lett kikiáltva a legnagyobb film művésznek MO-n.”
  • 4. IVY 2011. február 01. 12:41
    „Minden filmjében fő szempont a meztelenkedés.
    Még akkor is, ha a parasztvilágban játszódott történetről volt szó, a XIX. századból.”
  • 3. Loki 2011. február 01. 12:19
    „meg nem nézném egy filmjét sem. állami kasszából nyulják a lét, mint koltaiék.”
  • 2. FogatlanLokátor 2011. február 01. 10:33
    „Kedves 1. dblaci,
    ha csak egyetlen magyargyalázó félmondatot találsz az interjúban, kérlek, tedd közzé itten. És próbáld értelmezni a szöveget, amely teljesen másról szól, mint amit vélelmezni bátorkodol.”
  • 1. dblaci 2011. február 01. 10:17
    „Szokásos magyargyalázás.”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Elhunyt Milton Babbitt zeneszerző

Elhunyt Milton Babbitt amerikai avantgard zeneszerző, akinek a nevéhez fűződik a világ első… Tovább olvasom