Délmagyar logó

2017. 09. 20. szerda - Friderika 10°C | 19°C Még több cikk.

Kihalás - csapás az emberiségtől

A fajok tömeges kihalása természetes folyamat, a probléma csak az, hogy az embernek köszönhetően jelentősen felgyorsult. Most egy természeti katasztrófa helyett az emberi térhódítás fenyegeti az élővilágot. Húszezer faj van veszélyben, de még van mit megmenteni.
Hatalmas erejű meteoritbecsapódás végzett a dinoszauruszokkal nagyjából 65 millió évvel ezelőtt. Ez volt a Föld történetének legutolsó nagy kihalási hulláma – szám szerint az ötödik –, a tudósok pedig úgy gondolják, épp most járunk a hatodik elején. Különlegessége, hogy nem természeti katasztrófa okozza – már ha az emberi tevékenységet nem tartjuk annak. A folyamat természetes, de mi magunk vagyunk a kiváltó ok, nem egy meteoritbecsapódás vagy természeti katasztrófa – mondják a szakértők.

A Természetvédelmi Világszövetség szerint nagyjából húszezer faj áll a kihalás szélén. Köztük olyan „közönségkedvencek", mint a hegyi gorilla, a tigris, az orrszarvú, a panda vagy a Madagaszkár című filmből ismert maki.

Fotó: DM

– Nem újdonság, hogy egyszerre nagyon sok állatfaj tűnik el a Föld színéről. Az ilyen időszakokat tömeges kihalási időszakoknak hívjuk. A földtörténeti korokat is ezek alapján osztjuk fel. Ha nem történtek volna meg, akkor teljesen másmilyen lenne a Föld élővilága, valószínűleg az ember sem létezne – mondja Farkas János, az ELTE Állatrendszertani és Ökológiai Tanszékének adjunktusa.

Cserélődnek a fajok

 Eddig ötször cserélődött az élővilág

540–510 millió évvel ezelőtt – a kambrium földtörténeti korszakban – tengeri élőlények éltek a Földön: szivacsok, csalánozók, puhatestűek, háromkaréjú ősrákok. Ekkor történt az első kihalási hullám, amelynek az eljegesedés volt az oka. 440-450 millió évvel ezelőtt az ordovícium korszakban a tengeri fajok egyharmada halt ki, például a földtörténeti ókor kagylói. Itt is eljegesedés lehetett a gond. A devonkorban már új csontos halak, cápák, nagy csalánozók éltek a tengerekben, a szárazföldet fák népesítették be. Ekkor a tengeri élővilág 70 százaléka halt ki, nagyon sok korallépítő és páncélos őshal tűnt el. Nem lehet tudni, hogy eljegesedés vagy meteoritbecsapódás végzett-e velük. 248 millió évvel ezelőtt, már a perm időszakban a szárazföld is nagyon színes volt. Ekkor a tengeri fajok 90-95 százaléka tűnt el, például a háromkaréjú ősrákok, hattyúnyakú őshüllők. Feltételezik, hogy vulkáni aktivitás volt az ok, amely lehűlést és savas esőt is eredményezhetett. A legismertebb kihalási hullám a krétakorra tehető. Ezt egyértelműen meteoritbecsapódásra vezetik vissza. Ekkor tűntek el a dinoszauruszok és egyéb őshüllők. Teljesen megváltozott az élővilág a Földön, mégis megmaradtak fajok, például a teknősök és krokodilok. Ráadásul az addig a hüllők által háttérbe szorított emlősök robbanásszerű fejlődésen mentek keresztül, és rövid időn belül a ma létező emlőscsoportok mindegyike megjelent az evolúció színpadán.

A folyamattól magától tehát nem kell megijedni. Főleg mert eddig előbb-utóbb minden esetben pótolta az élővilág az eltűnt funkciókat. – A Föld nagyon sok apró élőhelyből tevődik össze. Egy itthoni erdőben is több szintet különítünk el: például gyepszintet, cserjeszintet, lombkoronaszintet. Egy trópusi erdőnél ennél még több élőhellyel, vagyis ökológiai fülkével számolhatunk.

A fajok ezekhez a fülkékhez alkalmazkodnak. Egy tömeges kihalás során nagyon sok ilyen fülke ürül ki, a megmaradó fajok pedig így új lehetőséghez jutnak. Azok, amelyek jól tudnak alkalmazkodni, elfoglalják a megüresedett helyeket, és átveszik a kihalt fajok szerepét – magyarázza a szakértő. Probléma akkor lehet, ha ez nem a természetes ütemben történik, ha például az embernek köszönhetően túl gyorsan szívódnak fel fajok, vagy tűnnek el a Föld színéről végleg bizonyos élőhelyek.

Hidat az orangutánnak!

– Az ember „elcsaklizza" az élőhelyeket, felszabdalja, beszántja, beépíti, így ezek egyszínűbbé válnak, és csak kevesebb faj tud megmaradni rajtuk. Amelyik nem tud gyorsan alkalmazkodni, az kihal. Ez az egyik ok. A másik, hogy vannak fajok, amelyeket az ember egyszerűen levadászott. A trópusokon a főemlősöket – majmokat, gorillákat például – megeszik. Ez azonban kisebb részben felelős a kihalásért, ugyanis – bármilyen rosszul hangzik is – csak egy-egy fajt érint. Tömegével attól tűnnek el fajok, hogy megváltozik a környezetük – emeli ki Farkas János.
– Ezért veszélyeztetett például a Borneó szigetén élő orangután. Ez a faj annyira nem szeret lejönni a földre, hogy arra sem hajlandó, hogy keresztülmenjen egy földúton, amely átszabja az erdőt. Ma már védik: függőhidakat építenek neki a fák közé, hogy közlekedni tudjon. De másutt is bőven akadnak problémák: az orrszarvúnak sem sok esélye van a nagy mezőgazdasági területeken arra, hogy a természetes igényei kielégüljenek. Magyarországon nemrégiben azért büntettek meg egy mezőgazdasági vállalkozót, mert idő előtt levágta egy iszonyú pici népességű lepkefaj tápnövényét – folytatja a kutató. Adódik is a kérdés, mit tudnak tenni a hatóságok?

Ha a dinoszauruszok nem halnak ki, valószínűleg nem lenne ember a Földön. Fotók: dreamstime
Ha a dinoszauruszok nem halnak ki, valószínűleg nem lenne ember a Földön. Fotók: dreamstime

– Papíron figyelnek, de a gazdasági kényszer mindig a látszólag legkevésbé égető problémákat halogatja – adja meg a választ, amelyből kiderül, nem sokat. Hozzáteszi: az is kérdés, tisztában vagyunk-e vele, hogy egy-egy faj mennyire veszélyeztetett.

Ránézni nem elég

– A földikutyáról például nagyon sokáig mindenki azt gondolta, hogy bár nagyon ritka, de él Magyarországon, és ez elég. Csak később derült ki, hogy nem egy, hanem három faj él itthon. Ezek kinézetre hasonlók, de szaporodni nem tudnak egymással, így egy csapásra sokkal ritkábbá váltak, és nagyobb védelmet kaptak. De lemaradhattunk volna más fajról is, ha csak ránézésből ítélünk. Európában, így Magyarországon is rengeteg őz él, de sokáig nem is tudták, hogy nem egy fajról van szó. Létezik egy kisebb csoport, amely Olaszország déli részén fordul elő, és pont úgy néz ki, mint a többi európai társa, de a jégkorszakot az olasz félszigeten vészelte át, ellentétben a másik fajjal, amely a Balkán-félszigeten. Ha erre nem figyelnek fel, kihalhat, vagy akár ki is lőhetik – világít rá a tudós.

A Madagaszkár című filmből ismert maki az egyik legveszélyeztetettebb faj.
A Madagaszkár című filmből ismert maki az egyik legveszélyeztetettebb faj.

– Az a probléma, hogy ha monokultúrává változtatjuk a területeket – vagyis egy adott mezőgazdasági területen csak egyféle növényt termesztünk –, akkor csak nagyon kevés ökológiai fülke marad meg. Pont a sokszínűséget nem lenne szabad elveszíteni ahhoz, hogy a természetes folyamatok megfelelő ütemben menjenek végbe. Nálunk még sok faj van például, ami beporozza a virágokat, de az USA-ban vagy Kínában már olyan nagy ütemben képzik a monokultúrákat, hogy az élőhelyek eltűnése miatt már kihalnak ezek a fajok. Kínában vannak területek, ahol az emberek ecsettel porozzák be a növényeket – mondja a szakértő. Ebből pedig jól látszik, hogy meddig fajulhat a felelőtlen terjeszkedés. Ám Farkas János azért optimista. – Bár a változásokról nagyban tehet az ember, azért nem csak nekünk tudhatók be. Nagyon nehéz a léptéket felmérni. A kihalás természetes velejárója a földi életnek, az ember is ennek köszönheti létezését. A tömeges kihalás az élővilág megújítását jelenti, bár tény, hogy bizonyos szint fölött a rendszerek összeomlását is okozhatja – fejezi be.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A szarkák nem is lopnak egy új tanulmány szerint

Rossini operát írt A tolvaj szarka címmel, és az értelmező szótárakban is szarkaként emlegetik… Tovább olvasom