Délmagyar logó

2017. 05. 23. kedd - Dezső 15°C | 25°C Még több cikk.

Kovács Kokó István: Az ember szolidáris lény

A legszegényebb etióp területen járt a közelmúltban Kovács Kokó István egykori ökölvívó-világbajnok: a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet missziója tiszta vízhez juttatja az ott élőket. Kilenc éve jószolgálati nagykövet, e munka formálta a világlátását, és reméli, követőkre talál. A volt sportolót az olimpiáról is kérdeztük: jóval sikeresebb szereplést vár, mint a pekingi világversenyen.
Kovács Koko István: Az ember szolidáris lény. Fotó: Az Ökumenikus Segélyszervezet Picasa-albuma (galéria)

– Az ökumenikus segélyszervezet jószolgálati nagyköveteként június 16. és 21. között a helyszínen kapcsolódott be az etióp segélyprogramba, amelynek célja az ott élők tiszta ivóvízhez juttatása. Mióta tölti be ezt a posztot?

– Kilenc éve keresett meg a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet és az azóta is jószolgálati nagyköveti posztot betöltő Lévai Anikó, hogy ha már a sportolói pályafutásomat befejeztem, és mindenféleképpen a közéletben maradok, segítsem őket ebben a munkában. Nagy örömmel vállaltam el. Az első közös munkánk egy adventi adománygyűjtő kampány volt, azóta a segélyszervezet rengeteg külföldi és belföldi missziójában részt vettem.

Kovács Koko István: Az ember szolidáris lény. Fotó: Az Ökumenikus Segélyszervezet Picasa-albuma (galéria)

– Honnan jött-jön az indíttatás, hogy embereken segítsen?

– Azt hiszem, ez nem emberspecifikus. Mindenki, akinek módja és lehetősége van arra, hogy segítsen, és megérinti valamilyen szinten a társadalom vagy akár a széles nagyvilág problémája, az örömmel segít. Teljesen egyértelmű, hogy az ember szolidáris lény. Én inkább kaptam a segélyszervezettől, mintsem nekem kellett volna adni, mert az a sok fantasztikus élmény, jó dolog, amelyben részt vehettem, nekem adott lelki békét, másképp összeálló világképet. Sokat nyertem azzal az „üzlettel", hogy velük dolgozhatok, hiszen az én lelki békémet, világlátásomat formálták jelentősen.

– Mennyit jelent az emberek segítési, adakozási hajlandóságában, hogy egy közismert és köztiszteletben álló sportoló, személyiség áll oda az ügy mellé?

– A problémák itt vannak előttünk, látjuk azokat, főleg a magyarországi gazdasági helyzetből adódó nehézségeket. Talán ha egy ismert, elfogadott személyiséghez köthető a figyelemfelkeltés, és az ő helyszíni élményei is megerősítenek minket abban, hogy a probléma ténylegesen komoly, mint egy személyes üzenethordozó tudunk segíteni a segélyszervezetnek. A mi hangunk talán több helyre elér, hosszabb távon fönntartható, mintha csak magát a hírt próbálnánk a médián keresztül a társadalom felé eljuttatni. Mi mint üzenetközvetítő funkcionálunk.

Kovács Koko István: Az ember szolidáris lény. Fotó: Az Ökumenikus Segélyszervezet Picasa-albuma (galéria)

– Nyilván Magyarországon is sok szegény emberrel, településsel, rossz helyzettel találkozott. Mi fogadta Etiópiában?

– A Magyar Ökumenikus Segélyszervezet elsősorban a Kárpát-medencében és Magyarországon tevékenykedik, de – ha nem is stratégiai célpontként – már jó ideje Afrikában is próbál olyan területeket felkutatni, azokon a területeken tevékenykedni, ahol nagy a baj. Nemcsak Afrikában, hanem Délkelet-Ázsiában, Srí Lankán, Afganisztánban és sok más helyen is dolgoztak a magyarországi és Kárpát-medencei segítségen túlmenően. Így kerültem én is ebbe a misszióba: Etiópia egyik legszegényebb részén, a dél-etiópiai Gayo településen kezdett egy hosszú távú munkába a segélyszervezet, amelynek az első lépésénél tartunk. Szinte mindenhol a világon más-más problémákkal küzdenek, más katasztrófával, bajokkal kell szembenézniük az afgánoknak, Srí Lanka-iaknak, az afrikaiaknak, mint nekünk itt, Európában. Ezen a területen az ivóvíz szennyezettsége, hiánya az egyik legkomolyabb gond, amit meg kell oldani. Ezen próbálnak jó pár hónapja segíteni a munkatársaink, illetve most arra kérjük az országot is, hogy az 1353-as telefonszám hívásával segítsenek nekünk megfelelő mennyiségű tőkét összegyűjteni, amellyel jó gazdálkodva meg tudjuk oldani több ezer etióp gyermek és felnőtt vízproblémáját, ezáltal az életét.

– Önnek is van két gyermeke: látva az ottani gyerekek sorsát még inkább igényelte, hogy segíthessen?

Kokó profi karrierje

Kovács István 1997 októberétől lett a Universum Box-Promotion sportolója. 1997 december 13-án, Hamburgban mutatkozott be a profik között, a francia Ahmed Lain ellenében KO-győzelemmel. 1999 májusában a Nabaloum Dramane elleni mérkőzésen a WBC nemzetközi bajnoka lett. 2000 júniusában Steve Robinson legyőzésével profi Európa-bajnok lett. 2001 januárban Antonio Diaz kiütésével megszerezte a WBO világbajnoki címet. Következő mérkőzésén, június 17-én, Julio Pablo Chacon kiütötte a hatodik menetben, ezzel elveszítette világbajnoki övét. Ezután egy mérkőzést megnyert, de 2002 márciusában bejelentette visszavonulását. Utolsó összecsapására április 20-án került sor. Eredményei: 22 győzelem (11 KO) és 1 vereség (KO).

– Ha nem lennének gyermekeim, akkor is megérintett volna a helyzetük. Járt kint velünk olyan munkatárs, akinek még nincs gyereke. Ám amikor azt látjuk, hogy legyen gyerek vagy felnőtt, ilyen körülmények között, nehézségek közepette kell élnie az életét: az mindenkit megérint. Amikor az ember látja ott a gyerekeket, természetes, hogy belegondol: ha valakik, hát ők aztán tényleg nem tehetnek róla, hová „szülte őket a gólya". Borzasztó dolog bevallani magunknak, hogy talán nem is tudják, mennyivel nehezebb sors jutott nekik, mint nekünk. Ha egy ilyen tükörben nézi az ember a saját életét, hirtelen nagyon jól működőnek látja Európát, azon belül Magyarországot is. Minden relatív, és átélhettük azt, hogy hozzájuk képest semmiféle problémával nem küzd az ország. Ezt itt, Magyarországon megélve az ember el sem tudja képzelni, de ha odakintről hazajön, egészen más gondolatokkal tekint az ország gondjaira – és például magára a vízre. Ez ott az élet egyetlen alapeleme, mi pedig szerencsére ott tartunk, hogy szinte észre sem vesszük, hogy egyáltalán létezik és rendelkezésre áll.

– Videoriportokban jelentkeztek be a vidékről, láthattuk: még a szállodai fürdőszobában sem jött víz a csapból...

– Pedig az egy nagyváros volt – onnan még 80 kilométert mentünk arra a vidékre, ahová csak 10–15 kilométerről tudják elvinni marmonkannákkal a vizet. Mi már azt is nehezen tudjuk elképzelni, hogy a kert végéből, a csapról vigyük be a vizet, azzal öntözzünk, fürödjünk, főzzünk, gazdálkodjunk. Nekik pedig sok kilométert kell megtenniük naponta, kannákkal, és a víz az állattenyésztésre, az öntözésre vagy a fürdésre soha nem elég. A minőségéről nem is beszélve: a tradicionális módszerekkel kiásott kutak vizénél fennáll a fertőzésveszély. Európai ember számára szinte elképzelhetetlen, hogy lehet ott egyáltalán élni.

Kovács Koko István: Az ember szolidáris lény. Fotó: Az Ökumenikus Segélyszervezet Picasa-albuma (galéria)

– Egykor használt kutakat építenek újjá – mi történt a víznyerő helyekkel azon a vidéken?

– Némelyiket még ma is használják, a gondot az jelenti, hogy ezeket a kutakat teljesen középkori módszerekkel ásták ki. Nincs bennük olyan réteg, amely elzárná a vizet a földtől, például beton. A sivatagi szél befújja ezeket, eltömődnek a beomlásveszély miatt. Egy részük a talajvizet használja, más részük vizet gyűjt. Ivóvíznek próbálnak olyan vizet felhasználni hosszú távon, amelyet egy sivatagba ásott gödörben gyűjtenek össze – el lehet képzelni, milyen minőségű víz marad abban a gödörben. Ezeket a kutakat a modern kor eszközeivel, de még mindig tradicionális módszerekkel kell újjáépíteni. Betont kell köréjük önteni, ki kell mélyíteni, tisztítani, az ottani vízfertőtlenítő eljárásokat végigfuttatni rajtuk – amiről eddig az ott élőknek fogalmuk sem volt. Itták azt a vizet, amely lehet, hogy éppen a minősége miatt okozott egészségügyi problémákat, de csak ez állt a rendelkezésükre. A környék jelenlegi kútállományának jó, ha az egytizede használható, abból is csak pár felelne meg egy európai szabványnak vízminőségileg.

– Nemcsak halat, hálót is adnak az embereknek: megtanítják őket arra, hogyan tartsák karban a kútjaikat, és a munkájukért fizetést kapnak. Jól tudjuk?

– Az alaptézis az – és ebből talán sok más karitatív szervezet is tanulhatna –, hogy mi nem vizet viszünk oda, hanem pénzt, és azon a pénzen béreljük fel őket, hogy építsék meg maguknak a kutat. Eleve munkát teremtünk a környéken, most is több mint 300 ember dolgozik napi 8 órában, a nap végén azonnal megkapva a fizetését. Nagyon jó fizetést a helyi viszonyokhoz képest, főleg azok után, hogy van, aki még soha nem kapott munkalehetőséget, mert közel-távol nincs munka. Saját maguknak építik a kutat, majd amikor elkészült, megtanítjuk őket, hogyan lehet a lehető leghigiénikusabb módon kezelni, működtetni, életben tartani. Egy több lépcsőből álló, minden irányból az ő jövőjüket szolgáló karitatív tevékenységet végzünk. Nem viszünk oda gépeket, hogy egy hónap alatt rendbe hozzuk az egészet, de semmit ne tanuljanak belőle, hanem már a munkafolyamatokat is ők maguk végzik. Láthatóan roppant boldogok, hiszen maguknak építik a kutakat, és még fizetséget is kapnak érte. Ez még egy nagy ajándék számukra, hogy ott marad, ott forog a pénz.

– Hivatásos ökölvívóként sokak példaképe volt. Azzal a tevékenységgel, amit most végez, mennyire lehet ma példát mutatni?

– Nem tudom. Nem a példamutatás jár előttem, hanem az, hogy meg tudok szólítani embereket, és ha azt látják, hogy valaki, aki eddigi más tevékenységéről volt ismert, foglalkozik a problémával, talán követőkre találok. Talán másnak is megnyílik a pénztárcája vagy legalább a szíve. Ez fontos, mert csak mi magunk nem tudjuk ezeket a gondokat megoldani, társadalmi összefogásra van szükség.

Kovács Koko István: Az ember szolidáris lény. Fotó: Az Ökumenikus Segélyszervezet Picasa-albuma (galéria)

– A londoni olimpiai előkészítő bizottságot vezette. Mit vár az olimpiától?

– Az év elejéig vezettem az előkészítő bizottságot, azóta a MOB-iroda vette át a feladataimat. Én körülbelül két évig építettem fel azt a munkát, amit a finisben ők végeznek. Az olimpiától ettől függetlenül mindenképpen sikeresebb szereplést várok, mint amilyen például a pekingi volt. Erre megvan minden reményünk, hiszen a csapat nagyon nagy létszámmal, több mint 150 fővel fog részt venni az olimpián, és sokkal nagyobb anyagi, sportszakmai támogatást kaptak, mint Peking előtt az olimpikonjaink. Minden esélyünk megvan, hogy fényesebben szerepeljünk. Szerintem a pekingi szereplés egyébként is irreálisan gyenge volt, annál már akkor is erősebb volt a csapat.

– Milyen sportágakat követ figyelemmel?

– A csapatsportágakat egyértelműen, szeretnék minden kézi- és vízilabda-mérkőzésen kinn lenni. Az ökölvívásról nem is beszélve. És persze a küzdősportágakat – szerintem mindent. Egy olimpián az ember még olyan sportágak iránt is érdeklődik, amelyet év közben nem biztos, hogy figyelemmel kísér. Ilyen például a sportlövészet, de akár még a torna is. Amiben esélyesek vagyunk, amiben kimagaslóan tudunk szerepelni, az reflektorfénybe kerül ebben az időszakban.

Olvasóink írták

  • 2. tol 2012. július 29. 20:52
    „egyes emberek szociális lények, mások pediglen nem. És ez megyen évezredek óta addig, amíg ember él ezen a Földön.Plusz önmegvalósítás. Ki, ahogy tud. Ezek a díszetióp gyerekek nem hatottak meg.”
  • 1. Queenmargareth 2012. július 29. 20:32
    „:)))))))))oké, értettem.”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Hogyan lettünk ˝fürdőország˝?

Cikkünkben fürdőink, strandjaink történetének eredtünk a nyomába. A fürdőszövetség ügyvezető elnöke kalauzolt minket. Tovább olvasom